Kúla
Кула
Kula
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Nyugat-Bácskai |
| Község | Kúla |
| Rang | Község |
| Terület | 122,1 km² |
| Népesség (2002) |
|
| Irányítószám | 25230 25231 25235 |
| Körzethívószám | 025 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Kúla (szerbül Кула / Kula, németül Wolfsburg) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében helyezkedik el Zombortól 40 km-re délkeletre, ahol a sík tájat a Telecskai-dombok vonulata szeli át. Tengerszint feletti magassága 83 és 105 méter között van.
Itt keresztezik egymást a Zombor, Újvidék és Szabadka felé vezető útvonalak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1891-ben 1377 házzal és 8480 lakossal, közte 3416 magyar, 2764 német, 2134 szerb és 136 ruszin.[1]
- 1910-ben 9125 lakosából 3679 magyar, 2510 szerb, 2425 német és 456 ruszin
- 1991-ben 19.311 lakosából 8152 szerb, 3477 montenegrói, 1377 jugo., 3362 magyar, 1101 ukrán, 824 ruszin[2]
- 2002-ben 19.301 lakosából 9623 szerb, 2738 magyar, 1125 ukrán, 725 ruszin, 322 horvát[2]
[szerkesztés] Nevének eredete
A kula török szó, jelentése torony, bástya.
A törökök előtt is létezhetett itt egy földvár és mellette egy Várszög nevű falu, melyet 1522-ben már a törökök birtokoltak. A legkorábbi hivatalos adatok Kúláról 1652-ből származnak, Wesselényi Ferenc birtokáról. Később megemlíti gróf Starenberg 1699. augusztus 29.-i dátumú irata, amelyben szó van a török határról, melyet 100 katona őrzött.
A kalocsai érsekség több dézsmalajstromában is szerepel, ebből először az 1543. évi lajstrom említi: „Kulya 12 frt és egy pár csizma”, majd az 1650.-es is hasonlóan „Kula 12 frt és egy pár csizma”. 1733-ban Kulja, Kola, Felső- és Alsó Kúla néven szerepelt, és valószínűleg 2 önálló településrészből állt; egyik a Telecskai-dombok oldalában, másik pedig a síkságon feküdt.
Egyes szerzők szerint a város határában alábbi falvak állhattak: Kőégető, Örs, Keresztúr, Kenyeres és Hullatag.
[szerkesztés] Története
A Telecskai-dombok lábánál épült város Bácska legrégebbi települései közé tartozik. A régészeti leletek többsége az avar és a szarmata korból származik, tehát a terület már a középkor előtt is lakott volt. Feltételezik, hogy már 1522-ben földvár állt török legénységgel, és kevéssel távolabb szerb és bunyevác lakosú településsel.
Wesselényi Ferenc 1652. évi birtokjegyzékében szerepel Alsó-Kula, és mint újonnan behódolt szerb falut említik ugyanott Felső-Kulát is. Mind a két Kúla bizonyára a mai kúlai határban volt, Földvár is itt fekhetett és erről kapta török nevét a két Kula is, a melyek 1655-ben Wesselényi Ádám birtokába mentek át.
[szerkesztés] 18. század
1733-ból származó adatok szerint 251 ház állt a településen. A tiszai határőrvidéki korszakban, 1740 előtt, a péterváradi katonai sánc 12 pusztája között említik Kulát is, de csak egy darabban; oda tartoztak még: Bela na bara, Bela uvanim, Emusity, Topolia, Bandobra, Higyos puszták.
Az 1743. évi összeírás szerint Kulán 31 szerb család volt; most már falu lett és pecsétet is kapott, melyen földműves szerszámok körül cirill betűvel „Selo Kula 1745.” olvasható. Az új falu lakossága a vármegyei alsóvidéki falvakból áttelepedett szerbekkel és 1746-ban Miskolc vidékéről jött 11 kisorosszal gyarapodott, ami 1746. év végre 78 családra szaporodott. 1748 májusában már 87 szerb család volt itt (neo impopulatum praedium Kula). A kalocsai egyházmegyei feljegyzésekben az áll, hogy a római katolikus lelkészséget 1749-ben alapították, matrikulák pedig már 1720 óta voltak. Ebből az következik, hogy Kúla említett szerb lakossága római katolikus vallású volt.
1749-ben Tolna, Baranya, Veszprém és Somogy megyéből érkeztek magyarok.
A falu a bácskai kamarai uradalomnak egyik kerületi középpontja is volt. Itt volt az uradalmi tiszttartó lakása és a díszes sörfőző is, amint azt Cothmann kamarai tanácsos 1763-ban említi, de az itteni kis templomot azonban dűlőfélben találta. 1770-ben újból épült a Szent György tiszteletére szentelt templom, amelyet 1828-ban megújítottak és bővítettek. Az 1768-iki kamarai térképen, a helységtől keletre Bandobra puszta és nyugatra Belan brdu puszta tartozik a faluhoz, amelyben 202 szerb család lakott. 1777-ben megépült az első iskola.
Az 1784-es évben a Kamara német ajkú katolikus családokat telepített be, Ulm és Regensburg környékéről. Ezek hihetőleg a csatorna déli oldalán, új német telepet hoztak létre, melyet Neu-Kulának neveztek el. E telepen 1788-ban nagy ínség volt. Kulán akkor 344 gazda volt 53 házas és 44 házatlan zsellérrel.
[szerkesztés] 19. század
A szorgalmas földművesek sokszor hiábavaló küzdelmét nézve az áradásokkal szemben, az Angliából hazatért Kiss József kincstári mérnök és Gábor öccse kezdeményezésére lecsapoló és öntöző csatornákat ástak, amelyet Ferenc József-csatorna néven avattak fel 1802-ben. A Bezdántól Becséig húzódó új vízi út, 118 km hosszú, 16 m széles és 2 m mély volt átlagosan (újdonság volt a vasbeton alkalmazása – ezt elsőként Bezdánnál használták). A csatorna 227 km-rel rövidítette meg a keletről nyugatra haladó áruszállítás útját (búza, só), emellett a lecsapolás révén 120.000 hold termőfölddel gyarapodott a Duna-Tisza köze.
Kúla 1813-ban mezővárosi rangot kapott. Ipara ekkor nagyon fejlett volt. 1815-ben kaptak céhszabadalmat a szabók, vargák, csizmadiák, 1819-ben a szűrszabók és 1827-ben a takácsok, szabók, szűcsök, vargák. Földesura a királyi kamara volt, s főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak. 1848-ban apróbb csatározások voltak itt a magyarok és oroszok között. 1902-ben az itt elesett honvédek emlékére a római katolikus temetőben emlékoszlopot emeltek. Kúlának a római katolikus templomon kívül van ortodox temploma is, mely 1846-ban épült. 1819-re a kézműipart fölváltotta a gyáripar. Jelentős volt a kenderfeldolgozás, selyemgyártás, és a sörgyártás. 1812-ben megépült a sörgyár, 1876-ben a gőzmalom, 1880-ben az ekegyár 1882-ben az öntöde, 1892-ben a selyemgyár, 1904-ben bútorgyár, 1906-ban kalapgyár, 1908-ban textilgyár, és 1916-ban a Žitobačke malom. 1920-ban bőrgyár létesült, habár már 1753-ban létezett tímár céh. 1894-ben az Iparosegyesület 254 tagot számlált 154 segéddel, és 59 tanulóval. 1886-ban megtartották az első szántóversenyt. A század végén megépült a Zombor-Kúla-Verbász-Óbecse makadámút, majd 1896-ban a Zombor-Óbecse és a Kishegyes-Palánka vasútvonal, melyek a várost is érintették.
[szerkesztés] 20. század
A település lakosai közül sokan részt vettek az első világháborúban, a Doberdó és Isonzó völgyében folytatott harcokban. Az elesett katonáknak emlékmű áll a temetőben.
A trianoni döntés után Kúla a újonnan szervezett Jugoszláv Királysághoz került. Az 1929–1931 közötti a gazdasági válság miatt több gyár megszűnt (selyem-, bútor-, és a kalapgyár).
1941–1945 között a magyar közigazgatás alatt ismét jelentősen fejlődött a város. Gyógyszertár létesült, megnyílt a Hungária szálloda, megszervezték az orvosi ellátást. Az iskolában három nyelven folyt a tanítás.
Lipár faluba csángó-magyar családokat telepítettek. Lakói az Istensegíts nevet adták neki a régi falujuk után. 1944. őszén a szerbek előrenyomulásával azonban kénytelenek voltak Baranyába menekülni. A német és a magyar lakosság is hasonló sorsra jutott. 1944-ben a szerb megtorlásoknak kb. 500 halálos áldozata volt.[3][4]
Az újonnan alapított Jugoszláviában betelepítési hullám kezdődött Bosznia és Horvátország hegyvidékeiről, ezzel megváltoztatva a lakosság etnikai összetételét. A szocialista termelésnek megfelelően szövetkezeteket alapítottak, és az élelmiszer-feldolgozó ipar vált a legjelentősebbé (cukorgyár). A ’70-es években sokan kivándoroltak Németországba. Az elmúlt évtizedekben a gazdasági helyzet rányomta bélyegét az élet minden területére. A csatorna a szennyezettsége miatt használhatatlanná vált, de kevés figyelmet fordít a vezetőség a műemlékek megóvására is; a régi sörház épülete nemrég került lebontásra.
[szerkesztés] Oktatási és művelődési intézmények
- A Népkör Alapítását 1868-ban jegyzik, ezzel legrégibbnek számít a Vajdaságban. 1870. június 16-án költözött saját székházába. Alapítója Szakácsy Sándor plébános volt. A Népkör alaptevékenységéhez tartozott a könyvtár létrehozása.
- Az Iparos Dalárda 1896-ban alakult meg. Később felvette a Bartók Béla nevet. Ennek keretében asszonykórus is működik Árvácska néven.
- Az amatőr színjátszók 1897-ben kezdtek működni. Azóta több mint 200 bemutatót tartottak.
- A Cecília egyházi énekkar 1911. óta tevékeny.
[szerkesztés] Képek
Hetednapi Adventisták temploma
Szent Görgy katolikus templom
AZ ortodox templom
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Két évszázad emlékére, Kúla, 1971.
- Penavin Olga: Kúla és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék 1987.
- Kisebbségi létjelenségek: Szórvány és szociolingvisztikai kutatások. Szabadka, MTTT 2003.
- Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V., Szabadka 1991.
- ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
