Kúla

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
(Kula szócikkből átirányítva)
Kúla
Кула
Kula
Szent György katolikus templom
Szent György katolikus templom
Table separator.png
Kúla címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Kúla
Rang Község
Terület 122,1 km²
Népesség (2002)
  • 19.301 fő
Irányítószám 25230
25231
25235
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Kúla (szerbül Кула / Kula, németül Wolfsburg) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében helyezkedik el Zombortól 40 km-re délkeletre, ahol a sík tájat a Telecskai-dombok vonulata szeli át. Tengerszint feletti magassága 83 és 105 méter között van.
Itt keresztezik egymást a Zombor, Újvidék és Szabadka felé vezető útvonalak.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1891-ben 1377 házzal és 8480 lakossal, közte 3416 magyar, 2764 német, 2134 szerb és 136 ruszin.[1]
  • 1910-ben 9125 lakosából 3679 magyar, 2510 szerb, 2425 német és 456 ruszin
  • 1991-ben 19.311 lakosából 8152 szerb, 3477 montenegrói, 1377 jugo., 3362 magyar, 1101 ukrán, 824 ruszin[2]
  • 2002-ben 19.301 lakosából 9623 szerb, 2738 magyar, 1125 ukrán, 725 ruszin, 322 horvát[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

A kula török szó, jelentése torony, bástya.

A törökök előtt is létezhetett itt egy földvár és mellette egy Várszög nevű falu, melyet 1522-ben már a törökök birtokoltak. A legkorábbi hivatalos adatok Kúláról 1652-ből származnak, Wesselényi Ferenc birtokáról. Később megemlíti gróf Starenberg 1699. augusztus 29.-i dátumú irata, amelyben szó van a török határról, melyet 100 katona őrzött.

A kalocsai érsekség több dézsmalajstromában is szerepel, ebből először az 1543. évi lajstrom említi: „Kulya 12 frt és egy pár csizma”, majd az 1650.-es is hasonlóan „Kula 12 frt és egy pár csizma”. 1733-ban Kulja, Kola, Felső- és Alsó Kúla néven szerepelt, és valószínűleg 2 önálló településrészből állt; egyik a Telecskai-dombok oldalában, másik pedig a síkságon feküdt.

Egyes szerzők szerint a város határában alábbi falvak állhattak: Kőégető, Örs, Keresztúr, Kenyeres és Hullatag.

[szerkesztés] Története

A Telecskai-dombok lábánál épült város Bácska legrégebbi települései közé tartozik. A régészeti leletek többsége az avar és a szarmata korból származik, tehát a terület már a középkor előtt is lakott volt. Feltételezik, hogy már 1522-ben földvár állt török legénységgel, és kevéssel távolabb szerb és bunyevác lakosú településsel.

Wesselényi Ferenc 1652. évi birtokjegyzékében szerepel Alsó-Kula, és mint újonnan behódolt szerb falut említik ugyanott Felső-Kulát is. Mind a két Kúla bizonyára a mai kúlai határban volt, Földvár is itt fekhetett és erről kapta török nevét a két Kula is, a melyek 1655-ben Wesselényi Ádám birtokába mentek át.

[szerkesztés] 18. század

Kúla címere 1745-ből

1733-ból származó adatok szerint 251 ház állt a településen. A tiszai határőrvidéki korszakban, 1740 előtt, a péterváradi katonai sánc 12 pusztája között említik Kulát is, de csak egy darabban; oda tartoztak még: Bela na bara, Bela uvanim, Emusity, Topolia, Bandobra, Higyos puszták.
Az 1743. évi összeírás szerint Kulán 31 szerb család volt; most már falu lett és pecsétet is kapott, melyen földműves szerszámok körül cirill betűvel „Selo Kula 1745.” olvasható. Az új falu lakossága a vármegyei alsóvidéki falvakból áttelepedett szerbekkel és 1746-ban Miskolc vidékéről jött 11 kisorosszal gyarapodott, ami 1746. év végre 78 családra szaporodott. 1748 májusában már 87 szerb család volt itt (neo impopulatum praedium Kula). A kalocsai egyházmegyei feljegyzésekben az áll, hogy a római katolikus lelkészséget 1749-ben alapították, matrikulák pedig már 1720 óta voltak. Ebből az következik, hogy Kúla említett szerb lakossága római katolikus vallású volt.

1749-ben Tolna, Baranya, Veszprém és Somogy megyéből érkeztek magyarok.

A falu a bácskai kamarai uradalomnak egyik kerületi középpontja is volt. Itt volt az uradalmi tiszttartó lakása és a díszes sörfőző is, amint azt Cothmann kamarai tanácsos 1763-ban említi, de az itteni kis templomot azonban dűlőfélben találta. 1770-ben újból épült a Szent György tiszteletére szentelt templom, amelyet 1828-ban megújítottak és bővítettek. Az 1768-iki kamarai térképen, a helységtől keletre Bandobra puszta és nyugatra Belan brdu puszta tartozik a faluhoz, amelyben 202 szerb család lakott. 1777-ben megépült az első iskola.

Az 1784-es évben a Kamara német ajkú katolikus családokat telepített be, Ulm és Regensburg környékéről. Ezek hihetőleg a csatorna déli oldalán, új német telepet hoztak létre, melyet Neu-Kulának neveztek el. E telepen 1788-ban nagy ínség volt. Kulán akkor 344 gazda volt 53 házas és 44 házatlan zsellérrel.

[szerkesztés] 19. század

Kúla központja

A szorgalmas földművesek sokszor hiábavaló küzdelmét nézve az áradásokkal szemben, az Angliából hazatért Kiss József kincstári mérnök és Gábor öccse kezdeményezésére lecsapoló és öntöző csatornákat ástak, amelyet Ferenc József-csatorna néven avattak fel 1802-ben. A Bezdántól Becséig húzódó új vízi út, 118 km hosszú, 16 m széles és 2 m mély volt átlagosan (újdonság volt a vasbeton alkalmazása – ezt elsőként Bezdánnál használták). A csatorna 227 km-rel rövidítette meg a keletről nyugatra haladó áruszállítás útját (búza, só), emellett a lecsapolás révén 120.000 hold termőfölddel gyarapodott a Duna-Tisza köze.

Kúla 1813-ban mezővárosi rangot kapott. Ipara ekkor nagyon fejlett volt. 1815-ben kaptak céhszabadalmat a szabók, vargák, csizmadiák, 1819-ben a szűrszabók és 1827-ben a takácsok, szabók, szűcsök, vargák. Földesura a királyi kamara volt, s főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak. 1848-ban apróbb csatározások voltak itt a magyarok és oroszok között. 1902-ben az itt elesett honvédek emlékére a római katolikus temetőben emlékoszlopot emeltek. Kúlának a római katolikus templomon kívül van ortodox temploma is, mely 1846-ban épült. 1819-re a kézműipart fölváltotta a gyáripar. Jelentős volt a kenderfeldolgozás, selyemgyártás, és a sörgyártás. 1812-ben megépült a sörgyár, 1876-ben a gőzmalom, 1880-ben az ekegyár 1882-ben az öntöde, 1892-ben a selyemgyár, 1904-ben bútorgyár, 1906-ban kalapgyár, 1908-ban textilgyár, és 1916-ban a Žitobačke malom. 1920-ban bőrgyár létesült, habár már 1753-ban létezett tímár céh. 1894-ben az Iparosegyesület 254 tagot számlált 154 segéddel, és 59 tanulóval. 1886-ban megtartották az első szántóversenyt. A század végén megépült a Zombor-Kúla-Verbász-Óbecse makadámút, majd 1896-ban a Zombor-Óbecse és a Kishegyes-Palánka vasútvonal, melyek a várost is érintették.

[szerkesztés] 20. század

A település lakosai közül sokan részt vettek az első világháborúban, a Doberdó és Isonzó völgyében folytatott harcokban. Az elesett katonáknak emlékmű áll a temetőben.

Kúla címeres pecsétje (1904.)

A trianoni döntés után Kúla a újonnan szervezett Jugoszláv Királysághoz került. Az 19291931 közötti a gazdasági válság miatt több gyár megszűnt (selyem-, bútor-, és a kalapgyár).

Régi épület a központban

19411945 között a magyar közigazgatás alatt ismét jelentősen fejlődött a város. Gyógyszertár létesült, megnyílt a Hungária szálloda, megszervezték az orvosi ellátást. Az iskolában három nyelven folyt a tanítás.
Lipár faluba csángó-magyar családokat telepítettek. Lakói az Istensegíts nevet adták neki a régi falujuk után. 1944. őszén a szerbek előrenyomulásával azonban kénytelenek voltak Baranyába menekülni. A német és a magyar lakosság is hasonló sorsra jutott. 1944-ben a szerb megtorlásoknak kb. 500 halálos áldozata volt.[3][4]

Az újonnan alapított Jugoszláviában betelepítési hullám kezdődött Bosznia és Horvátország hegyvidékeiről, ezzel megváltoztatva a lakosság etnikai összetételét. A szocialista termelésnek megfelelően szövetkezeteket alapítottak, és az élelmiszer-feldolgozó ipar vált a legjelentősebbé (cukorgyár). A ’70-es években sokan kivándoroltak Németországba. Az elmúlt évtizedekben a gazdasági helyzet rányomta bélyegét az élet minden területére. A csatorna a szennyezettsége miatt használhatatlanná vált, de kevés figyelmet fordít a vezetőség a műemlékek megóvására is; a régi sörház épülete nemrég került lebontásra.

[szerkesztés] Oktatási és művelődési intézmények

  • A Népkör Alapítását 1868-ban jegyzik, ezzel legrégibbnek számít a Vajdaságban. 1870. június 16-án költözött saját székházába. Alapítója Szakácsy Sándor plébános volt. A Népkör alaptevékenységéhez tartozott a könyvtár létrehozása.
  • Az Iparos Dalárda 1896-ban alakult meg. Később felvette a Bartók Béla nevet. Ennek keretében asszonykórus is működik Árvácska néven.
  • Az amatőr színjátszók 1897-ben kezdtek működni. Azóta több mint 200 bemutatót tartottak.
  • A Cecília egyházi énekkar 1911. óta tevékeny.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Két évszázad emlékére, Kúla, 1971.
  • Penavin Olga: Kúla és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék 1987.
  • Kisebbségi létjelenségek: Szórvány és szociolingvisztikai kutatások. Szabadka, MTTT 2003.
  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V., Szabadka 1991.
  1. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
  4. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök