Kiszács

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kiszács
Кисач
Kisač
A kiszácsi szlovák evangélikus templom
A kiszácsi szlovák evangélikus templom
Table separator.png
Kiszács címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Újvidék
Rang Falu
Terület 26,8 km²
Népesség (2002)
  • 5471 fő
Irányítószám 21211
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Kiszács (szerbül Кисач / Kisač, szlovákul Kysáč) a Dél-Bácskai körzetben,Újvidék községben helyezkedik el. Újvidéktől 16 km-re található. Lakossága 82%-ban szlovák nemzetiségű.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900.: 4250 lakosa volt; anyanyelv szerint 81 magyar, 58 német, 3953 szlovák, 160 szerb
  • 1991-ben 5850 lakosából 5047 szlovák, 442 szerb, 212 jugoszláv, 23 magyar[1]
  • 2002-ben 5471 lakosából 4505 szlovák, 650 szerb, 106 jugoszláv, 52 magyar, 33 cigány[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Legrégibb névalakja Alch, Alcs, Ács. Ilyen nevű helység hajdan Bács vármegyében kettő volt: Nagy-Ács (Alch és Nagalch) és Kis-Ács, a mai Kiszács.

1464-ben Kis-Alcz néven szerepel, majd a XVI. században Kis-Ács, Kis Záth, Kaszács néven. Még 1774-ben is megtaláljuk a Kis-Ács alakot. Müller J. 1769. évi térképén a helység Új-Pirosnak, másképen Kiszácsnak van feltüntetve. A XVIII. századtól állandósul Kiszács alak.

[szerkesztés] Története

1464-beni a Garai család birtokaként szerepel Kis-Alcz néven. 1499-ben a település egy része a Szakolyi családé. Az 1522. évi vármegyei dézsmalajstromban Kis-Ács néven tüntetik föl, de már a mai névhez hasonlóan Kis Záth-nak írva. A helységben akkor 14 magyar nevű család lakott. A török defterek is felsorolják 1553/4-ben Kaszács névvel, 10 adózó és 7 nem adózó házzal. A falu később pusztaként került a futaki uradalomba.

Nikolics Izidor történész szerint 1722-ben már szerb egyháza volt, és ehhez 110 ház tartozott, ám állítása kétséges. Annyi bizonyos, hogy Kiszács pusztát csak az 1750-es évek végén telepítette be a futaki uradalom. 1763-ban Kis-Ács néven már mint falu szerepel, és 325 forint hadi-adóval volt megterhelve. 1766-ban 10 oláh telepedett itt le.

1765. május 18-án történt Kiszács és Glozsán új telepítvények lakosságának új úrbéri rendezése a futaki uradalom részéről. 1767-ben Kiszácson csak 39 régi lakos volt.
1773-ban felépült ortodox temploma, ugyanebben az évben evangélikus szlovákok érkeztek a településre, majd 17761786 között nagyobb számban telepedtek le. Evangélikus temploma 17951796-ban épült, tornya 1799-ben készült el, 1866-ban átalakították és hajóját meghosszabbították.

1848-ban itt vívott győztes csatát Gyulai gyalogezrede a szerb és horvát sereggel; a falu csaknem egészen leégett.

1848. előtt földesurai voltak: Nehem generális, gróf Gabriani, gróf Hadik, gróf Brunszwik családok. A XX. század elején a gróf Chotek családnak volt a faluban a legnagyobb birtoka.

Az I. világháború előtt (1910.) 4607 szlovák és szerb lakosa volt. Nagyközségi jogállással rendelkezett, vasútállomással, postával és távírdával volt ellátva. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott.
A II. világháború alatt visszakerült Magyarországhoz. 1941-ben a kormány 132 bukovinai székely családot telepített Kiszácsra, illetve 42 családot a közeli Tankosićevora, akiknek a háború végén el kellet hagyniuk új otthonukat.[2]

Az 1970-es években az északra található Tankosićevo település Kiszácshoz csatlakozott. Ma Újvidék vonzáskörzetéhez tartozik, lakosai a városba járnak dolgozni.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök