Kisorosz

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kisorosz vagy Torontáloroszi
Руско Село
Rusko Selo
A Szent Péter és Pál apostol katolikus templom
A Szent Péter és Pál apostol katolikus templom
Table separator.png
Kisorosz címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Nagykikinda
Rang Falu
Terület 29,4 km²
Népesség (2002)
  • 3328 fő
Irányítószám 23314
Körzethívószám 0230
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Az ortodox templom

Kisorosz vagy másnéven Torontáloroszi (szerbül Руско Село / Rusko Selo, németül Ruskodorf) a Szerb és Román Köztársaság országhatárától nyugatra, 6 km-re fekszik. Tengerszint feletti magassága 81 méter – a legmagasabb pontja a Nagy utca folytatásánál található.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 3510 lakosából 1787 szerb, 1383 magyar[1]
  • 2002-ben 3328 lakosából 1880 szerb, 1181 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A falu neve az írott emlékek közt hamarabb szerepel, mint a mai Kikindáé és a neve többször változott. 13351336 Hurusi, Uruzi plébániás hely, 1388-ban Oroz, Orozy, 1401-ban, Fyzesorozy, 1456-ban Egyházasorozy, 1717-ban Horoschin, 1853-ban Klein Orossin, 1854-ben Kis Oroszin, 1861-ben Mali Orosin, 1872-ben Orosin, 1891-ben Kis Orosz, 1905-ben Kišorosin, 1911 előtt Kisoroszi, 1911-ben Torontáloroszi, 1922-ben Rusko Selo, 1943-ban Ruskodorf, majd második világháborút követően újra Rusko Selo.
A falu lakosságának többsége Kisorosznak nevezi.

[szerkesztés] Története

A falu már a XIV. század elején létezett. Az 13321337–ból származó pápai lajstromban már följegyezték Oroszi[2] néven; egyházi adót fizetett és azt is lehet tudni hogy a falu papja János volt. Ezen feljegyzések alapján feltételezhető, hogy a falu már előbb is létezett mint település e területen.

Kivonat a Schematismus cleri első lapjáról

A hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1717. évi kincstári összeírásban Horoschin néven a becskereki kerületben találjuk 10 lakott házzal. Báró Mercy Claudius Florimundus tábornok a Bega rendezését kezdi meg, feltérképezi a megyét. A Mercy-féle térképen, Mally Oroszin néven lakatlan helyek között szerepel. Később a délmagyarországi kincstári puszták bérlőtársasága bírta bérben.

1716-ban, amikor e vidéket a törököktől visszahódították, először is a vizek rendezéséhez fogtak hozzá. A vad vizeket visszavezették a folyók medrébe, a folyókat szabályozták, a mocsarakat lecsapolták. Később Temesvár visszahódítása után ismét benépesítik ezt a vidéket. (A hódoltság alatt is volt település).

[szerkesztés] Az első telepítések

1767-ben németeket, majd 1776-ban magyarokat telepítettek ide Szeged környékéről: Makóról, Apátfalváról és Dorozsmáról.[2] Utánuk románok is érkeznek, akik 1797-ben felépítették templomukat.

A kincstári puszták elárverezésekor Sztefánovics Bazil vette meg, tőle pedig Vidákovics császári kapitány. 1797-ben Kisoroszra költözik Csernovics Pál, aki 1809-ben Ferenc Józseftől adományként Kis Orosz pusztát kapta, és a Mácsai előnév mellé Kis Oroszin előnevet is megkapta. Teljes neve Mácsai Kis Oroszin Csernovics Pál.[3]

[szerkesztés] 19. század

Csernovics Pál 1840. február 10-én meghalt. Örököse fia, Péter lett aki 1846-ban a birtokot elkártyázta. Az új tulajdonos Sinai György lett. Sinai halála után örököse báró Sinai Simon lett. Báró Sinai Simon eladta egy osztrák grófnak, aki leányára, Anasztáziára íratta a birtokot. Ő férjhez megy gróf Zichy Ágostonhoz. Egyik leányuk gróf Szécsényi Györgyhöz megy férjhez.[4]

A Csernovics-család sírboltja a pravoszláv templom kertjében van. 15 koporsó volt benne. Sajnos kétszer is kirabolták, és ma már csak a maradványokat találhatjuk meg. 1976-ban állami védnökség alá helyezték.

1802-ben a kegyúr templomot építtet. Ő adja a földet, fát, nádat. Igen gyenge volt, csak 29 évig állt, 1831. április 24-én délelőtt 10 órakor összeomlott. Később újjáépítik, most már téglából, és tornyot is építenek rá. 1933-ban a tornyot magasították. Ma 33 m magas.[5]
1823-ban felépítik a kastélyt, téglából és kitűnő kötőanyaggal. Alul pince, felül lakóépület. Magas falakkal volt körülvéve a kastély. Bejáratánál fegyveres őrök álltak. A kastélyból délre szőlőskert és gyümölcsös volt.

Az iskola épülete

Az iskolát – Domus Scholaris – 1815-ben a földesúr költségén építették (vert falú, nádtetejű épület). 1824-ben Gedei András kántortanító kezdet dolgozni. A német utcán német iskola, a Petőfi Sándor utcában román iskola volt. 1899-ben ötosztályos iskola működik a faluban. Az igazgató Reck Ottó volt. Az első napló 1900/1901-ből van. 1902-ben lebontják a nádfedelű iskolát és helyébe új 4 tantermes iskolát, egy irodát és két tanítólakást építenek. 1903-ban már itt folyik az oktatás. Ez a központi iskola – a neve Kisoroszi Állami Elemi Iskola. 1904-ben elkezdik építeni a lenti iskolát (2 tanterem, 2 lakás). – Ma itt van az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.

[szerkesztés] 20. század

Az ÖTE 1944-ben

1933-ban megalakul az ÖTE Lenner Mátyás és Teodorovics Milivoj szorgalmazására- 60 aktív tagja volt, 46 magyar, 19 szerb, 5 német nemzetiségű, a pártoló tagokkal együtt. 1935-ben már kiképzett legénységük volt.

Az I. világháború után Vajdaságot a SzHSz Királysághoz csatolták. Az ország szegény vidékeiről szláv nemzetiségű kolonistákat, önkénteseket telepítettek szerte Vajdaságba, köztük Kisoroszra is.
19211936 között 346 családot telepítettek. Hercegovácok, licsánok, bosnyákok, dalmátok és kevés crnogorác (montenegrói) telepes kapott telket és földet a külsőségeken.

A II. világháború és a negyvenes évek második fele a rettegés a megalázás évei, és sajnos a politikai-nemzeti elfogultságnak áldozatai is voltak. A kastély pincéje tudna csak tanúskodni a szörnyűségekről ami ott történt. A pincéből kevesen mentek haza családjukhoz, Szerbcsernyére vitték el őket, ahonnan már nem volt hazaút. Jelöletlen sírba porladnak földi maradványaik.
A II. világháború befejezése után a volt Német utcába újabb telepesek érkeztek Boszniából.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  3. ^ Tulajdonképpen Csarnojevics pátriárkától vezeti családfáját – Historia Domus
  4. ^ Az 1949-es katonai térképen az egyik majort Szécsényi majornak hívták.
  5. ^ Historia Domus
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök