Kishegyes

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kishegyes
Мали Иђош
Mali Iđoš
A falu főutcája a katolikus templommal
A falu főutcája a katolikus templommal
Table separator.png
Kishegyes címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Kishegyes
Rang Falu
Terület 81,21[1] km²
Népesség (2002)
  • 5465 fő
Irányítószám 24321
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Régi képeslap Kishegyesről

Kishegyes (szerbül Мали Иђош / Mali Iđoš) Bácska közepén, a Telecskai dombok között fekszik a Bácsér-patak két partján. A községhez csak Szeghegy és Bácsfeketehegy tartozik, így a tartomány egyik legkisebb községét alkotja. Területe mindössze 181 km2.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 5803 lakos, 5356 magyar, 132 szerb, 127 jugo.[1]
  • 2002-ben 5465 lakosából, 4767 magyar, 389 szerb, 119 cigány[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Kishegyessel először a Mátyás király által 1462-ben kiadott adománylevélben találkozunk Hegyesthwrol alakban. 1476-ban már Hegyes, a török időkben Kis Higyos, Parvohygos, majd a XVIII. század végétől Kishegyes.

[szerkesztés] Története

1462. február 16-án keltezett oklevél szerint Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek kérelmére (udvara díszesebb tartása végett) Szabadka környéki településeket és pusztákat adományoz neki. Itt megemlítik Hegyesthurol (Hegyesthwrolt) nevű pusztát, mely feltehetően Kishegyesre utal.

A Hegyes névvel mint faluval 1476-ban találkozunk – először a vármegye megnevezése nélkül – amikor a Maróthiak Tisza-vidéki birtokait számba vették. Ebben a felsorolásban megtalálható: Szegegyház, Feketeegyház, Két-Sopronya, Kutas, továbbá Nagyhegyes és Kishegyes neve is, melyek valószínűleg a mai Kishegyes határban és környékén voltak.

A vidék pusztulása 1514-ben kezdődött meg a Dózsa-féle parasztfelkeléssel, ami jelentős anyagi és emberi áldozatokat követelt, majd 15261527-ben Jovan Nenad pusztításai súlyosbították a helyzetet.
1526-ban a mohácsi csata után a falu teljesen elnéptelenedett. Az elnéptelenedés tényét a szegedi nahije 155354. évi török adóösszeírása megerősíti. Az összeírást megelőzi az 1552. márciusi török elleni szegedi lázadás. A kezdeti siker után, a török hadsereg előnyomulása elől a röszkei lakosok Hegyesre menekülnek, itt találja őket az említett adóösszeírás. A későbbi török defterek adókönyvek már a szabadkai nahijében említik Kishegyest, 15801582-ben és 15901591-ben 18; Nagyhegyest 1580-ban 17 és 1590-ben 23 adózó házzal.

1652-ben a török alól való fölszabadulás után, Kishegyest mint Wesselényi Ferenc adózóját említik. 1655-ben a Garamszentbenedeken bevezetett birtokadományozás során a két Hegyes Wesselényi Ádám gróf tulajdonába került.

[szerkesztés] A falu újratelepítése

A 17. század végére teljesen elpusztult a két falu. 1703-ban még úgy ismerik a két pusztát, mint török kori kis falvakat. Az 1721-es határőrvidékkel kapcsolatos intézkedések során, amelyek egyebek között számba veszik a kamarai birtokokat, a két falut pusztaként sorolják fel, az egyiken Kis Higyos és Nagi Higijos, a másikon Parvohygos és Magnohygios néven. A kamara hamarosan bérbe adja a pusztává süllyedt két falu határát.

Kishegyes és Nagyhegyes puszták betelepítésére döntő hatással volt Cothmann Antal 1763. évi helyszíni szemléje. Jelentésében a pusztákat betelepítésre alkalmasnak találta.
A falu újratelepítését Kruspér Pál bácsi kamarai jószágigazgató intézte. Miután közhírré tette Kishegyes betelepítését, csakhamar jelentkeztek a Békés megyei Szentandrásról magyarok, akik bizonyos szabadságjogok mellett hajlandók voltak itt letelepedni. Bodor Antal szerint az ideérkezettek református vallásúak voltak,[2] még Iványi római katolikus magyarok érkezéséről tett említés.[3]
A kamarai jószágigazgató 1769. márciusában Kishegyes pusztát jelölte ki az új lakóknak. A telepesek az év márciusában érkeztek meg. A falu az újratelepítés során a Krivaja (Bácsér) mentén épült fel, kezdetben 170-en lakták.[4]

A telepítés után már 1770-ben iskolát szerveztek, 1771-ben imaházat építettek, 1776-ban megalapították a plébániát. 1788-ban felépült a Szent Anna templom, melyet még abban az évben felszentelnek. A főoltárt Joseph Franciscus Falconeri képe (1791.) díszíti, a mellékoltárokon Than Mór alkotásai (1868.) láthatók.

Az 1796-ban kiadott Vályi könyvben már említésre méltó falunak szá­mít:

Magyar falu Bács vármegyében. Földesura a Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Bajsa és Szeghegy között az ország útján, holott puszta is van, amahhoz 2000, ehhez 5600 bécsi ölnyire, határbeli földje búzát, árpát jól terem, rétjei egyszer kaszáltatnak, legelője elég, marhájuk és juhuk sok van, piacuk Újvidéken, erdeje, szőleje, nádja nincs.

Pesty kéziratos gyűjteményében többek között ezt írja a településről:

E község közönségesen csak Hegyesnek neveztetik, a postai hivatal azonban hihetőleg a több ily nevű községektőli megkülönböztetése végett rendesen Kis-Hegyesnek írja. Elnevezése legnagyobb valószínűséggel az e határon keresztül húzódó s a község napnyugati részén itt-ott magasabb dombokat a nép által hegyeknek nevezetteket képező magaslatoktól ered.
Az emlékmű egy régi fotón

A falu történetében a legnagyobb esemény a magyar szabadságharchoz fűződik, 1849. július 14-én itt vívta meg a magyar hadsereg utolsó győztes csatáját Guyon Richárd honvédtábornok vezényletével Jelačić hadai ellen.
A szabadságharc után 12 évvel, 1886. október 20-án, szoborügyi bizottság ült össze a Hegyes-Feketehegy vasútállomáson. Döntést hoztak arról, hogy a szabadságharc utolsó győztes csatája és hősei tiszteletére emlékművet emeltetnek. 1886. november 15-én ünnepélyesen elhelyezték az alapkövet a hegyesi-feketehegyi-szeghegyi hármashatár középpontjában. A szoboravató ünnepség 1887. július 17-én, vasárnap volt. A szobornak sajnos egyetlen darabja sem maradt fenn. A II. világháború után lerombolták, és a kishegyesi községháza udvarában kallódott évtizedekig. Onnan került eladásra ócskavasnak. A szeghegyi németek nem nyugodtak bele abba, hogy a Hegyesieké lett a dicsőség és a szobor is. Felállították ők is a maguk honvédemlékművét. A sors és a szerencsés véletlen úgy hozta, hogy az ócskavasként eladott emlékműnek a 4 táblája 1997. őszén véletlenül előkerült a községháza egyik melléképületének a padlásáról. A csata emlékműve 2000. július 28-án lett újraállítva Kishegyesen a Nyugati temetőben.

1815-ben iparosai önálló iparos céhbe tömörültek. A rendszeres orvosi ellátás 1826 óta folyamatosan működik. 1874-ben szervezték meg az önkéntes tűzoltó testületet. Az óvodát 1896-ban alapították. Gyógyszertára 1903 óta van a falunak, ennek első bútorzata is látható a könyvtárban. A XVIII. század végétől van postája, 1895-ben távírót, 1913-ban telefont kapott a falu. Az 1900-as évek elején vasútállomása, gőzmalma, téglagyára és két pénzintézete volt a falunak. Villamosítása a tízes évék elején kezdődött meg.

[szerkesztés] A Pecze-kastély

A Pecze-kastély régen

1923-ban épült Pecze Ferenc és Lendvai Terézia kastélya. Az épületet egy verbászi német építész tervezte, aki ügyelt arra, hogy minden új és jó minőségű legyen. Bevezették az áramot, a fürdőszobában, konyhában meleg víz volt, parkettáztak, és redőnyöket szereltek az ablakokra.
Pecze Margit, és lánya Baba, talán fél évig élt a kastélyban. Négy és fél éves korában meghalt. Szülei a temetőben a kápolnát építtettek, ahol a család sírboltja is van. A kápolnában lévő festményen látható a kislány arcképe.

[szerkesztés] Kulturális élet

A művelődési élet első adata 1869-ből származik, ekkor alakítják meg az Olvasókört. A századvég kilencvenes éveiben Katolikus Kör, Iparosok és Kereskedők Egyesülete, Polgári Kör, Gazdakör gyűjtötte maga köré az érdeklődőket.

Az 1920-as évek elején Romhányi István kántor nagy lelkesedéssel kezdte meg a műkedvelés szervezését. Színdarabokat rendezett, dalárdát, zenekart alapított. Az ötvenes években országos hírű kerámiai művésztelepet szerveztek Kishegyesen, a nyolcvanas évek végén átépítették a színháztermet.
Évenkénti rendezvényei a Dombos Fest, Anna-napok, Csépe-emléknap. Havonta megjelenik a kishegyesiek lapja a Szó-Beszéd.

[szerkesztés] Szent Anna templom

A Szent Anna templom

A Szent Anna tiszteletére emelt templom (1788.) 35 m hosszú, szélessége 13 m tornya 35 m magas, egész területe 526 m2. Ma is működő orgonáját Kovács István szegedi orgonakészítő mester készítette. A templom mai, végleges alakját 1939-ben nyerte el.
A főoltáron kívül három mellékoltára is van, amelyek leegyszerűsített barokk stílusban épültek. Joseph Franciscus Falconeri mester alkotása a főoltár képe, amit 1791-ben festett Budán. Szent Annát és Szent Joákimot köztük a Boldogságos Szűzzel ábrázolja. Az második oltáron két kép található – az egyik Szent Józsefet ábrázolja a kis Jézussal a karján, a másik Nepomuki Szent Jánost a börtönben. A két kép Than Mór jeles festő alkotása.
A harmadik mellékoltár a Lurdes-i barlangban van, műkőből készült 1938-ban Molczer Károly mérnök tervei szerint Siller Jakab kőműves mester kivitelezésében, aki egyben a három kórust is készítette.

A templom falfestményei két zágrábi akadémiai festő: Rudolf Donassy és Mira Krajić munkája. A betlehemest Berchmana zágrábi irgalmas nővér-művésznő alkotta 1950-ben. Mind a stációs képek, mind a betlehemi figurák égetett agyagból vannak, némelyik a Párizsi Szépművészeti írásbeli elismerésében is részesült.
Külön figyelmet érdemelnek a templom egyes szobrai is. Így többek között egy hatalmas feszület iparművészi kivitelezésben és a főoltárnál hódolói nagy angyalszobrok, amelyek Ulman Alojzija alkotásai, de ő formálta a Szent Imre szobrot is.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest 1914.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V., Szabadka 1991.
  • Dr. Virág Gábor: Kishegyes 225 éves (1994.), Egy bácskai magyar népiskola krónikája (1999.), Kishegyes (2002.).
  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2003.
  • Magyar Katolikus Lexikon
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Bodor A. 1914. 19.
  3. ^ Iványi I. 1991/III. 50.
  4. ^ Ennek emlékére 1994. óta március 21.-e Kishegyes település napja.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök