Nagykikinda

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
(Kikinda szócikkből átirányítva)
Nagykikinda
Кикинда
Kikinda
A városháza
A városháza
Table separator.png
Nagykikinda címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Nagykikinda
Rang Község
Terület 189,0 km²
Népesség (2002)
  • 41.935 fő
Irányítószám 23300
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Nagykikinda (szerbül Кикинда / Kikinda, németül Großkikinda) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a román határ közelében. A város a körzet és Nagykikinda község közigazgatási központja is egyben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948.: 28.743
  • 1953.: 29.635
  • 1961.: 34.127
  • 1971.: 37.691
  • 1981.: 41.797
  • 1991-ben 43.051 lakosából 30.323 szerb, 5932 magyar, 4445 jugo.[1]
  • 2002-ben 41.935 lakosából 31.317 szerb, 5290 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Elnevezése valószínűleg a magyar kökény főnévből ered.

Első írásos említése a XV. század elejéről való Kökényd néven. Ekkor leginkább Ecehida (Ecsehida) településsel együtt említik, mint a környélbeli szállások összefoglaló nevén. 1423-ban Nagkeken néven említi oklevél.
A város nevének ma ismert alakja egy 1718-as térképen jelenik meg először Gross Kikinda formában, de itt lakatlan területként jegyzik.

Szerbül Kikinda / Кикинда, 1947-ig Velika Kikinda.

[szerkesztés] Története

Kikinda és környéke gazdag történelmi lelőhelyekben, amelyek arról tanúskodnak hogy e környék már több mint 2000 év óta lakott település volt. A bolgár birodalom alatt részben avarok lakták.[2]
Miodrag Girić több X–XI. századi temetőt is feltárt Nagykikinda környékén, és jóvoltából sikerült megmenteni több temető rész letét is.[3]

A török hódítások idején lakossága megfogyatkozott, így 1718-ban már mint lakatlan települést jegyzik a térképeken.

[szerkesztés] A török után

Nagykikinda kiváltságos körzet címere

A török bánsági kiűzése és a pozsarevárci béke után az 1741-ben feloszlatott Tisza-Marosi Határőrvidék különböző területeiről szerb határőrök települtek ide 17511753-ban. Őket követték magyar, német és zsidó telepesek. 1776-tól kezdve Szegedi kirajzású katolikus magyar családok telepedtek le az egyházi anyakönyvek szerint.[4]

1774. november 12.-én Mária Terézia megalapította a Nagykikindai kiváltságos kerületet, melynek székhelye Kikinda lett. Lakói ebben az időben gazdasági és politikai kiváltságokat élvezhettek a Monarchián belül. A kerülethez központon kívül még Szerbkeresztúr, Jozefovo (ma Törökkanizsa része), Homokrév, Karlova, Basahíd, Vranjevo (ma Törökbecse része), Melence, Kumán, és Tiszatarrós települések tartoztak. A Nagykikindai kerület egészen 1870-ig állt fent, mikor is Torontál vármegyéhez csatolták, melynek székhelye Nagybecskerek volt. Kikinda ezzel elvesztette jogainak és jelentőségének nagy részét is.

1848. április 14-én véres szerb népfelkelés volt a városban, melyet Kiss Ernő altábornagy sikeresen levert. 1849. március 23-án itt verte szét Perczel a szerb felkelőket.

[szerkesztés] A szabadságharc után

1849 és 1860 között a közvetlenül Bécsből irányított Szerb Vajdaság és Temesi Bánság területéhez tartozott, majd Torontál vármegyéhez csatolták.

A XIX. század végére Nagyikinda az egyik legnépesebb településsé fejlődött Torontál vármegyében 22000 lakossal. 1857-ben kiépült a Szeged, Kikinda és Temesvári közötti vasút. 1858-ban városi jogokat kapott.

Régi képeslap a XIX. század végéről

Egészen az első világháborúig Kikindát a gazdasági fellendülés, a városi és a kulturális élet fellendülése jellemezte, így méltán tartották számon a vármegye legszebb városai között. Ebben az időben székhelye volt a járási szolgabírói hivatalnak, egy királyi törvényszéknek, járásbiróságnak, királyi közjegyzőségnek, csendőrszárnya- és szakaszparancsnokságnak, továbbá községi 6 osztályos iskolája, magyar gimnáziuma, felső leányiskolája, kereskedelmi és iparos tanonciskolája és szövőiskolája is volt.[5]
Itt jelent meg a Torontáli Közlöny és a Délvidék című hetilap, és a torontálmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője.

Kereskedelme szintén virágzott, ebből is főleg a gabonakereskedelme, malomipara és marhatenyésztése volt jelentős. Üzleti életét pénz- és hitelintézetei segítették.

Az 1910-es népszámláláskor 26.795 lakosa volt, melyből 14.148 szerb, 5968 magyar és 5855 német.

Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták.

[szerkesztés] A II. világháború

Katolikus templom

A II. világháború alatt a Bánság többi részével együtt német megszállás alá került (1941.). Zsidó lakosságának nagy részét a Sajmište-i koncentrációs táborba (Belgrád mellet) deportálták.
1944. október 6.-án a szerb és szovjet hadsereg elfoglalta, majd az újonnan alakult Jugoszlávia része lett. 1944. őszén itt működött a szerbek egyik gyűjtőtábora, ahol foglyok százait kínozták és lőtték agyon. A háború után német lakosságát kitelepítették.

1948-ban lakossága 28.070 volt.[6]

[szerkesztés] A 20. század második fele

Az 1960-as évek közepétől egészen az 1980-as évekig Nagykikinda dinamikusan fejlődött. Új gyárak, lakóépületek, szociális intézmények épültek, a város utcáit kikövezték és leaszfaltozták.

1971-ben a városnak már 37.691 lakosa volt.

[szerkesztés] A város szerkezete

A városkép kialakítása a XVIII. század második felére tehető. Egyenes és széles utcák szelik át, melyek a központban találkoznak ahol a város főbb intézményei találhatóak.

[szerkesztés] Gazdasága

A város fő gazdasági megélhetési forrása a mezőgazdaság. Az 598.17 km2 területen búzát, kukoricát, szóját, cukorrépát és egyéb zöldség-, és gyümölcsfélélet termesztenek.

Jugoszlávia felbomlása előtt a vadászat jelentős szerepet játszott Kikinda életében. Számos vadászegyesület alakult melyek a 300 km2-es területen főleg nyúlra, szarvasra és fácánra vadásztak.

[szerkesztés] Közlekedés

Az Oroszlámos-Nagykikinda-Zsombolya vasútvonal, amely a Szeged-Temesvár vonal része, a második legöregebb vasúti pálya Szerbiában. A város továbbá összeköttetésben áll a Szabadka-Belgrád vonallal is. A buszjáratok összekötik a környező településekkel, illetve szerbiai és más európai városokkal is.
A város szélén található a Kikindai Repülőtér, amely kiváló sportolási lehetőséget nyújt.

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Általános iskolák

A városban nyolc általános iskola működik

  • Đura Jakšić Általános Iskola
  • Fejős Klára Általános Iskola, amelyben magyar nyelven is folyik az oktatás
  • Jovan Popović Általános Iskola
  • Sveti Sava Általános Iskola, itt magyar és szerb nyelvű az oktatás
  • Vuk Karadžić Általános Iskola
  • Žarko Zrenjanin Általános Iskola
  • 6. October Általános Iskola
  • Slobodan Malbaški Általános Iskola, ahol zenei képzés folyik

[szerkesztés] Gimnázium

  • Dušan Vasiljev Ginázium, amelyet 1858-ben alapítottak
  • Mihajlo Pupin Technikai Iskola.
  • Gazdasági és kereskedelmi Szakközépiskola
  • Miloš Crnjanski Szakközépiskola
  • illetve egy továbbképző iskola a tanárok számára

[szerkesztés] A város látványosságai

[szerkesztés] A szárazmalom

A szárazmalom

Kikindán található Európa két működőképes szárazmalma közül az egyik (a másik Magyarországon), amely 1899-ben épült, és egészen 1945-ig működött eredeti funkciójában.

Érdekesség hogy 1847-ben a városban 51 malom is működött.

[szerkesztés] A római katolikus templom

A Szent Miklós ortodox templom

A templom építését 1808-ban kezdték és 1811-re fejezték be.

[szerkesztés] Szent Miklós templom

1773-ban emeleték Szent Miklós tiszteletére. Ikonjait Zacharius Orfelin festette szintén 1773-ban. A templomban található freskókat Teodor Ilić Česljar 1790-ben készítette. Az ikonosztáz és a freskók későbarokk stílusúak.
1899-ben a templom új harangokat kapott.

[szerkesztés] Szent Háromság monostor

A monostor a várostól délre található, Melanija Nikolić-Gajčić alapított, 1885 és 1887 között épült fel.

[szerkesztés] Kulturáslis intézmények

A színház épülete

[szerkesztés] Múzeum

A múzeum a város főterén található, 1839-ben épült eredetileg a Nagykikinda körzet székházaként. 1946-ban a múzeum és levéltár költözött helyére.

[szerkesztés] Jovan Popović könyvtár

A könyvtár elődjének tekintik az 1845-ben megalakult Čitaonica Srbska-t (Szerb Olvasókör), amelyet 1952-ben Jovan Popovićra neveztek át a város egyik költőjéről.

[szerkesztés] Színház

Nagykikindán az első színjátszó egyesületet németek alapították 1796-ban, majd 1834-ben a szerbek. Modern színjátszás 50 éve működik a városban.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Brane Marijanović: Kikinda: istorija, kultura, sela, privreda, sport, turizam. Novi Sad, Prometej, 2002.
  • Jovan M. Pejin: Iz prošlosti Kikinde. Kikinda, Istorijski arhiv & Komuna, 2000.
  • Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977.–1982.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Juhani Nagy János: A Honfoglalás előtt és után. Kézirat, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2002.
  3. ^ Takács Miklós: A középkori régészet a Vajdaságban 1918. és 1987. között. In: Testis temporum, vita memoriae. Ünnepi tanulmányok Pálóczi Horváth András 65. születésnapjára. Studia Caroliensia. A Károli Gáspár Református Egyetem szakfolyóirata. 2006. III.-IV. szám
  4. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  5. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  6. ^ Columbia-Lippincott Gazeteer (1951.) 944. oldal.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök