Kelebia

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kelebia
Келебија
Kelebija
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Kelebia címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Szabadka
Rang Falu
Terület km²
Népesség (2002)
  • 2168 fő
Irányítószám 24104, 24205
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Kelebia vagy másnéven Alsókelebia (szerbül Келебија / Kelebija, horvátul Kelebija) a Vajdaság Észak-Bácskai körzetében, Szabadkától pár kilométerre észak-nyugatra, közvetlenül a szerb-magyar határ mentén fekszik. 1978 óta határátkelő köti össze a magyarországi Tompával.

Magyarországon is van egy Kelebia település: az 1920-ban véglegesült új államhatár ugyanis kettévágta a Kelebia-puszta nevű népes tanyavilágot, amit követően a határ mindkét oldalán önálló faluközpont alakult ki.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948: 2861
  • 1953: 2641
  • 1961: 2974
  • 1971: 2434
  • 1981: 1995
  • 1991-ben 1975 lakosából 1267 magyar, 223 szerb, 179 jugo., 132 horvát, 128 bunyevác[1]
  • 2002-ben 2168 lakosából 1275 magyar, 367 szerb, 138 horvát, 133 bunyevác, 102 jugo.[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A község nevének eredetéről több magyarázat ismert. Az első szerint az itt tanyázó pásztornépek adták a sok gólya láttán, a másik a török időkre utal, mely szerint a kelap növény lelőhelyéről kapta (ótörök szó). Ismeret olyan nézet is, amely az elnevezést 1297-ben itt élő Kelyb kun vezér ősi fészkével azonosítja. Ttény, hogy a XV. században már kereskedelmi út vezetett a Kelebi nevű falun, mely Halasszékhez tartozott és kunok lakták.

[szerkesztés] Története

Már 1297-ben oklevélben említik Simon Filins Wasa de Kelyb kun vezért, akinek neve valószínűleg Kelebiára utal.[2] 1526 előtt kun telep és plébánia volt. A török hódoltság alatt elnéptelenedett vidéket (pusztát) a felszabadulás után, 1702-ben csatolták Szabadkához. Egy 1783-as térkép szerint régi, a középkorban is ismert utak haladtak a mai falu területén Baja, Tataháza, Mátéháza, Mélykút és Halas felé. Ezek az utak mentén a XIX. században a tanyák már sorokat alkottak, így alakult ki többek között az Akasztai, Belső, Csajkás, Kertész, Kernyájszky (a mai Szerb), Mácsai sor.

1758-ban templomának romjai még álltak, helyét a ma Templomhegynek nevezett határrész jelzett. Plébániáját báró Rédl Béla 1905-ben alapította. Az istentiszteleteket a bárói kastélyhoz tartozó, neogótikus stílusban épült, 25×8 m térfogatú templomban tartották, amelyet 1863-ban tiszta faragott kőből báró Rédl Béla építtetett, 1892-ben nagyobbíttatott.

1882. decemberében átadták a Pest-Zimony vasútvonalat. Az új vasút építésével együtt báró Redl Béla állomást is építetett, melynek – noha a szomszédos tompai legelők területén feküdt – az áldozatkész adományozó kastélyáról a Kelebia nevet kapta. Így került a vasútállomás személyzete, mint első telepesek Kelebiára.
Szabadka város a közóhajnak engedve 1893-ban árverésen áruba bocsátott a vasút mindkét oldalán egy-egy keskeny földsávot. A vevők – többnyire a város intelligenciája – a sivár homokon alkalmazott szőlő- és gyümölcs termelési kultúrával messze vidéken ismert sikereket értek el, s közben nyaralók, présházak, munkáslakások épültek, és az eddig elhagyott, rideg terület lassan benépesedett. A XX. század elején Szabadka virágoskertjének nevezték Kelebiát.

Az alsókelebiai tanyák a XX. század közepére váltak összefüggő településsé. 1937-re elkészült a népes tanyavilág számára épített új, impozánsabb katolikus templom. A templom felszentelése felgyorsította a faluképződést, ugyanis a távoli szállások helyett sokan inkább a templom közelében építették fel családi házukat. A templom Molczer Károly tervei alapján készült Lajčo Gršić kivitelezésében. Ünnepe az Apostolok küldetése napján, július 15-én van.[3]

Az I. világháború után a kettévágott tanyacsoport déli része az SZHSZ királyság része lett, így a határ mindkét oldalán önálló faluközpont alakult ki Kelebia néven.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök