Kanizsamonostor

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kanizsamonostor
Банатски Моноштор
Banatski Monoštor
Kanizsamonostor címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Csóka
Rang Falu
Terület 34,1[1] km²
Népesség (2002)
  • 135 fő
Irányítószám
Körzethívószám 0230
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Kanizsmonostor (szerbül Банатски Моноштор / Banatski Monoštor) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében, Csókától északkeletre fekszik. A szomszédos Feketetóval egy helyi közösséget alkot.

[szerkesztés] Népessége

  • 1948: 460
  • 1953: 476
  • 1961: 352
  • 1971: 273
  • 1981: 202
  • 1991-ben 152 lakosából 152 magyar[1]
  • 2002-ben 135 lakosából 128 magyar, 6 szerb, 1 horvát[1]

[szerkesztés] Története

A Csanád nemzetség birtoka volt, mely itt Szent Keresztnek szentelt[2] monostort alapított, ahonnan a helységet Kanizsamonostornak, vagy Monostoros-Kanizsának nevezték. Először 1231-ből van adatunk az itteni monostorról, mikor is Monasterium Kenaz néven említik, s melynek II. Endre 1233-ban kétezer darab kősót ígért. Egyetlen ismert apátja Tamás, 1251-ben.[2] Szomszédságában, a Tisza partján állítólag egy ószláv monostor is állt.[3]

A helység első ismert birtokosa Kelemenös bán fia, Pongrác. Az 1256. évi osztály alkalmával Kanizsamonostort két részre osztották; az egyik a Kelemenös fiaké, a másik a Vaffafiaké lett.
1337-ben a falu északi része Telegdy Csanád érseknek s unokaöccseinek, déli része Makófalvi Dénesnek jutott. 1495-ben Telegdy András a maga részét elzálogosította Bodófalvi Ferenc deáknak. Telegdy István itteni birtokrészére 1508 május 22-én új királyi adománylevelet eszközölt ki.

Oláh Miklós 1536-ban még jelentékeny helységként említi.

155758-ban már a török hódoltsághoz tartozott. A helység ekkor 15 házból állt s lakosai mind szerbek voltak. Telegdy László és György itteni részeit Ferdinánd 1558-ban Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta, Telegdy Mihály részeit pedig Nádasdy Tamás nádor Kerecsényi Lászlónak adta. Az adóösszeírások szerint 1561-ben Telegdy István és Makó László voltak a helység földesurai. 1582-ben csak öt szerb pásztor lakott itt, s rövid idő múlva a község teljesen elpusztult, s pusztaként szerepel 1723-ban is.

1782 táján Marcibányi Lajos Szeged vidékéről magyar kertészeket telepített ide s az új helység számára, a régitől délkeletre, az Aranka-csatorna közelében jelölt ki helyet. Népnyelve, hagyományvilága máig archaikus szegedi elemeket őrizget.[3]

A középkorban Kanizsamonostornak azt a részét, mely nem a Telegdy és a Makófalvi családok, hanem a király birtokában volt, Királymonostornak nevezték. A XVI. században ez a rész önálló faluként szerepel. Az 1561. évi adólajstrom szerint 60 házból állott, de három év után már pusztulásnak indult.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  3. ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök