Kanak

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kanak
Конак
Konak
Keresztelő Szent János római katolikus templom
Keresztelő Szent János római katolikus templom
Table separator.png
Kanak címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Szécsány
Rang Falu
Terület 41,7 km²
Népesség (2002)
  • 996 fő
Irányítószám 23253
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Kanak (szerbül Конак / Konak, németül Konak) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében helyezkedik el, a Berzava-csatorna mentén.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 1828 lakosából 639 szerb, 550 magyar, 67 német, 526 egyéb (nagyobb részt bolgár)
  • 1948: 1838
  • 1953: 1828
  • 1961: 1726
  • 1971: 1459
  • 1981: 1211
  • 1991-ben 1150 lakosából 395 magyar, 394 szerb, 159 jugo., 97 bolgár[1]
  • 2002-ben 996 lakosából 401 szerb, 371 magyar, 73 bolgár[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve valószínűleg a török konak (=palota, kormányzósági épület) szóból ered.

[szerkesztés] Története

A középkorban Temes vármegyéhez tartozott és a régi Keve vármegye határán feküdt. Az 14251452. évi oklevelekben Konaki alakban szerepel, a Konaki család birtokaként. – E család egyik sarját Konaki Kerekedy Andrást, az országbíró 1452-ben a Himfiak és az Itebői család között támadt perben bíróul küldte ki.

A török hódoltság alatt nem pusztult el ugyan, de magyar lakossága elköltözött innen és helyükbe szerbek telepedtek ide, akik a hódoltság végéig itt maradtak. 1717-ben szerbektől lakott 17 házat írtak össze.
Az 1723. évi gróf Mercy-féle és az 1761. évi térkép szerint a csákovai kerülethez tartozott. 1779-ben mikor Torontál vármegyét visszaállították, Kanakot a nagybecskereki járásba osztották be. 1781-ben, a kincstári jószágok elárverezésekor, Karácsonyi Mihály torontáli főszámvevő vett itt birtokot. 1801-ben a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába került. Később a zágrábi püspök Petrovics Illésnek adta a falut; fia, Petrovich József 1838-ban a helység földesura volt. A XIX. században Dániel László, Tatarin Sándor, Gyertyánffy László dr, Meiszner Péter, Mircsov Demeter és Donát voltak a helység legnagyobb birtokosai. – Dániel László kastélya 1898-ban épült. A birtokosnak ritka gazdagságú és rendkívül teljes európai bélyeggyűjteménye volt itt, továbbá kb. 2000 kötetes könyvtára. Tatarin Sándor úrilaka 1878-ban épült.

Az ortodox templom már 1733-ban fennállt. A katolikus lelkészség 1816-ban alakult és 1820-ig állt fenn.

1820 után a németek, kik itt a XIX. század elején telepedtek le, elköltöztek innen s helyükbe bolgárok jöttek Vingáról, Rogendorfról, Óbesenyőről és Lukácsfalváról.

1848 augusztus 6-án a szerbek az egész helységet felgyújtották; ekkor hamvadtak el a községi irományok is. A szabadságharc után, az 1848-ban innen elmenekült bolgárok lassanként visszatértek.

Az ortodox szerbek 1879-ben, a római katolikusok 1895-ben építették újjá templomaikat.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök