Homokrév

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Homokrév
Мокрин
Mokrin
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Homokrév címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Nagykikinda
Rang Falu
Terület 148,9 km²
Népesség (2002)
  • 5918 fő
Irányítószám 23305
Körzethívószám 0230
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Homokrév vagy köznyelven Mokrin (szerbül Мокрин / Mokrin, németül Mokrin) a Vajdaságban az Észak-Bánsági körzetben, Nagykikindától 20 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Nagykikinda községhez tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1778-ban 1609 lakosa volt.
  • 1910-ben 8835 lakosából 6592 szerb, 1233 német és 814 magyar volt.
  • 1991-ben 6300 lakosából 5259 szerb, 389 magyar, 295 cigány, 210 jugo., 21 német[1]
  • 2002-ben 5918 lakosából 4940 szerb, 369 cigány, 290 magyar, 9 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Régi magyar neve Humkreu, később Homokrév.
Borovszky könyvében azt írja, hogy a szerbek és a magyarok a rajta keresztül folyó árokról Gyukosinnak is nevezték.[2]

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

A régi falu a Harangod (ma Aranka) partján feküdt s ennek homokos medrétől nevezte el a nép az itt közlekedő révet. A Csanád nemzetség birtoka volt.
1256-ban Humkreu néven említik először; egy ez évi, december 17-én végbement osztozkodáskor a Vaffafiaknak jutott osztályrészül, ezeknek utódai azonban elcserélhették valamely más birtokért a Kelemenösfi Telegdyekkel, mert az 1360. évi osztozkodáskor Telegdy Lőrinc fiainak Jánosnak és Tamásnak jutott. 1495 február 28-án Telegdy András a maga részét Bodófalvi Ferenc deáknak zálogosította el. Egy másik rész Csáki Gábor birtokába került, aki azt 1549-ben zálogba adta Bakócz Tamás érseknek. Telegdy 1508-ban itteni birtokaira új adománylevelet nyert. A XVI. században Ivancsivics Péter szerzett itt birtokokat.

[szerkesztés] A török hódoltságtól

A török hódoltság alatt a magyar jobbágyok kipusztultak és helyükbe szerbek telepedtek. Az 15571558. évi adóösszeíráskor 30 házból áltt és lakosai szerbek voltak.

Telegdy László és György hűtlenség következtében itteni birtokaikat a király Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. 1564-ben Telegdy István és Palatics János voltak a földesurai.

A török uralom alatt a lakosok leginkább pásztorkodással foglalkoztak. 1582-ben csak 10 szerb és két magyar juhász lakta a falut. 1647 körül Széll Pál szendrői katona bírta egy részét, a másik része pedig Tar Gáspáré volt, majd halála után a nádor Dőry Istvánnak és Török Andrásnak adományozta. 1655-ben azonban Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György is királyi adományt kaptak reá.

Homokrév címere[3]

A XVII. század végén a falu elpusztult. 1723-ban már Mogrin, Mokrin a neve. A temesvári bánsági igazgatás, 1751 szeptember 22-én, a marosi határőrvidéki szerb családoknak, akik nem akartak a vármegyei igazgatás alá jutni s Arad és Csanád vármegye területéről elköltöztek, Mokrin és Szentes (a régi Szentelt község helyén) pusztákat jelölt ki letelepedési helyül. Az utóbbin épült fel a mai Mokrin.
1753-tól egy század polgárkatonaság székhelye lett. 1778-ban, mikor már lakossága 1906 lélekre rúgott, kilenc család az újonnan szervezett dunai Határőrvidékre vándorolt. 1837-ben országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. Az 18481849-es szabadságharc alatt két véres ütközet folyt itt le. 1849 április 22-én Derra honvédőrnagy ezer emberével, 2000 szerb felkelőn diadalmaskodott, másnap április 23-án pedig Perczel Mór honvédtábornok fényes győzelmet aratott a Supan vezérlete alatt álló 15.000 felkelőn.

A négy ortodox plébánia 1752 óta áll fenn. A főtemplom 1768-ban épült és 1834-ben megnagyobbították. A római katolikus hívek 18001810 között költöztek ide, templomuk 1858-ban épült.

1899-ben visszakapta régi Homokrév nevét, de 1911-ben újra Mokrin lett. Az 1900-as évek elején nagyon fontos stratégiai pont volt a Szeged-Temesvár közötti vasútvonalon. Ekkor már 1780 háza volt, 9279 lakossal melyből 6233 szerb, 838 magyar és 1063 német.

A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagykikindai járásához tartozott.

[szerkesztés] Történelmi települések

A hajdani Homokrév mellett állott a középkorban Veresegyháza, melyet a Telegdy család telepített. E faluról az 1360 és 1582. évekből vannak adatok. 1582-ben három szerb juhász lakta. További sorsa ismeretlen.

A mai Mokrintól délnyugatra, azon a tájon, a hol a Szentes nevű szőlőhegyek vannak, feküdt a középkorban a Szentelt nevű város. Eredetileg a kun Szentelt széknek volt a fővárosa s mentes volt mindennemű földesúri szolgáltatástól. Vásárjoggal bírt és heti piacait egy 1384. évi oklevél tanúsága szerint minden szerdán tartotta. 1429 augusztus 24-én itt tartotta törvényszékét Hédervári Lőrincz királyi főlovászmester, a jászok és a kunok bírája. Zsigmond uralkodása alatt a város a királyra szállott, aki azt 1433-ban Kunszőllőssel együtt átadta Csalapia Dávid török császári hercegnek, aki nővérével együtt ide jött lakni. Ekkorra már a kunok elköltöztek innen s helyükbe jobbágyok telepedtek.
Mátyás király 1460-ban Dóczy Péter kevei és szentlászlói várnagynak, Dóczy László szörényi bánnak és Dóczy Imre udvari vitéznek adományozta. 1536-ban még jelentékeny helység volt. Egy részét 1551-ben, a Dóczy-örökség révén, Csulai Móré Katalin: Feledi Eustachné bírta, a másik része pedig 1552-ben a temesvári vár tartozéka volt, a harmadik rész Telegdy László és György birtokába került, de hűtlenségük következtében az ő részüket I. Ferdinánd király 1558-ban Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. A helység negyedik részét pedig, a szinte hűtlenségbe esett Hagymási Kristófét, Kerecsényi Lászlónak adományozta.
A Csanád vármegyei adórovó 1560-ban a megközelíthetetlen helységek közé sorozza. A török világban nem pusztult el.
1582-ben szerb juhászok lakták, akik a helység régi nevét Szentulyára változtatták. 1647-ben ismét lakott hely volt. 1655-ben a király Lessenyei Nagy Ferencznek és Milojkovics Miklósnak adományozta. 1717 után a temesvári igazgatóság bérbeadta. 1751-ben néhány marosi határőrvidéki család telepedett le e pusztára, melynek ekkor már Szentos volt a neve. Az új telepet azután Mokrinnak nevezték el.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  3. ^ A Nagykikindai Kiváltságos Kerület kiváltságlevelében
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök