Hódság

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Hódság
Оџаци
Odžaci
A hódsági Szent Mihály római katolikus templom felújítás alatt
A hódsági Szent Mihály római katolikus templom felújítás alatt
Table separator.png
Hódság címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Hódság
Rang Község
Terület 49,3 km²
Népesség (2002)
  • 9940 fő
Irányítószám 25250
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Hódság (szerbül Оџаци / Odžaci, németül Hanfhausen vagy Hodschag) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében fekszik Zombortól délre, a Zombor-Óbecse-Újvidék vasútvonalon.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 4344 lakosából 3798 német, 460 magyar, 45 szlovák, 29 szerb
  • 1991-ben 10.567 lakosából 8133 szerb, 963 jugo., 466 magyar, 217 montenegrói, 216 szlovák, 210 horvát, 60 német[1]
  • 2002-ben 9940 lakos, 8250 szerb, 304 magyar, 146 szlovák, 137 horvát, 34 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Szerb neve az odzlak török szóból ered, kéményt, kürtőt jelent. Valószínűleg a török korban elpusztult Kéménd falu nevéből származik.

A Hódos és az Odžaci névnek is több névváltozata maradt fönn a török defterekben: előbbinek Hodos, Odos, utóbbinak Ucsak, Tatár Ocsak, Ocsak.

[szerkesztés] Története

Valamikor itt állhatott a régi Kéménd falu, melynek neve még az 1522. évi vármegyei dézsmalajstromban is előfordul, de azután nyoma vész. Azonban valószínűbb az, hogy Hódság az 133242 közötti pápai dézsmajegyzékben Szent Mihály templommal Doroszlóval együtt felsorolt Odos vagy Hodos helységnek felel meg.

[szerkesztés] A török kor

Hódságot a török defterek említik először a bácsi nahijében, ahol Ucsak falu 1561-ben 7, 1570-ben 3, és 1590-ben 9 adózó házzal szerepel. 1579-ben a török defterek 28 szerb lakossal említik Tatár Ocsak néven. 1610-ben a szegedi nahije része volt.

[szerkesztés] 18. század

Ocsak falu a Rákóczi szabadságharc alatt elpusztult, majd 17281710 között 100 szerb és sokác telepessel népesült be újra, akiket Mária Terézia később kitelepített innen, mivel nem fizették adójukat.

1732-ben új telepítvényes faluként szerepel. 1734-ben 84 forint hadi és 30 forint vármegyei házi adója van, 1735-ben pedig Ocsak kamarai falu már 500 forintot fizet a vármegyének. Hódságon 1752-ben történt összeírás. 1763-ban Cothmann telepítési biztos azt jelenti, hogy 1756-ban csak valami 20 „hitvány nádkunyhó éktelenkedet” a településen. E helyet német telepnek szánta és a telepítést Redl kamarai adminisztrátorra bízta. 1763-ban örömmel tapasztalta, hogy már mintegy 300 német család lakik itt, akik a Fekete Erdő környékéről érkeztek. az utcák szélesek és rendezettek, a lakosság jólétben él. Hamarosan egy szilárd templom építéséhez is hozzáfogtak, amiben a kamara is segítette őket.

Hódság a 19. században

Az 1768. évi kamarai térkép szerint 240 német család lakott a faluban. 1767-ben Hocsakon 49-en voltak megadóztatva. 1772-ben volt az úrbéri rendezés. Határába tartoztak Nemsace és Szántovácz puszták. 1785-ben a falu kérte Odry András szolgabírót, hogy a bírói fizetést felemelhessék és a hat esküdt továbbra is megmaradjon. Odry erre azt válaszolja, hogy a falut anyagi s erkölcsi előnyei miatt inkább mezővárossá kell tenni. 1813-ban csakugyan mezővárossá lett és vásárjogot is kapott. A község régi pecsétje 1776-ból való.

[szerkesztés] 19. század

Hódság címere 1880 körül

Hódság ebben az időben a harmadik legnépesebb sváb településsé nőtte ki magát Bácskában. Híres volt rendezett utcáiról, iparáról. A XIX. század közepén a községben volt a vármegye legnagyobb kendervására, volt itt kenderfonó- és kötélgyár részvénytársaság is.
A község katolikus temploma egyike volt legszebbeknek a vármegyében. 1767-ben épült, majd 1818-ban bővítették ki.

[szerkesztés] 20. század

1945-ig Hódság német többségű település volt, kis számú magyar kisebbséggel. A németeket ebben az évben deportálták szerbiai haláltáborokba és szerbeket telepítettek helyükbe. Az 19441945-ös vérengzéseknek 955 német áldozata volt.

[szerkesztés] Történelmi települések

E község határa több elpusztult, eltűnt falunak a temetője. Ilyent négyet ismerünk az egykorú oklevelekből. Ezek Kereked, mely 1417-ben már a Kerekedi család nevében él. 1441-ben Maróthi László e birtokát a Ripakiak veszik át. 1489-ben a Ripaki Oláh család az ura. 1492-ben a Doroszlai Kis család kezén van.

Tarcsa 1441-ben szintén a Ripakiak kezére jut a Maróthiak révén. Későbbi adatai ismeretlenek.

Elves vagy Ölyves 1437-ben szerepel és a szintén elpusztult Paznak sorsát osztja meg, mely községről más helyen van szó. Ugyanezt mondhatjuk az 1437-ben még szerepelt Garé helységről is.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Régi képeslapok

[szerkesztés] Forrás

  • Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra, Budapest 1914.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök