Hódegyháza
Јазово
Jazovo
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Csóka |
| Rang | Falu |
| Terület | 28,6 km² |
| Népesség (2002) |
|
| Irányítószám | 23327 |
| Körzethívószám | 0230 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Hódegyháza (szerbül Јазово / Jazovo) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében, az Aranka, vagy ahogyan a helyiek mondják a Haranga vagy Kunét mentén fekszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
[szerkesztés] Nevének eredete
A Hódegyháza elnevezés feltehetően az egykor a környező vizekben elő hódokra utal. Első írásos említése is ezen a néven történik (Hodighaaz) 1274-ben, majd 1337-ben.
A Hodics, esetleg Hodity forma a hódoltság idején itt megjelenő szerb lakosság ajkán módosult szláv névalak.
A Jazova elnevezés legendája: A zentai csatából menekülő törököket a mai falu térségében utolérték a huszárok, és a harc a szultán egyik fia Zova is elesett, akit az anyja és a menekülők hangosan így sirattak: Jaj, Zova!; Jao, Zova!
Kiss Lajos szótára a szerb-horvát jâz (’szakadék, cége’) alapszóra hívja fel a figyelmet.[2]
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Őskora
A mai falu térségében már a középkorban volt egy Hódegyháza nevű település. 1337-ben már templomos hely volt, ekkor történik róla az első írásos följegyzés is.
A XIV. század elején a Csanád nemzetség birtokában találjuk. Az 1337. évi osztály alkalmával Csanád érsek és unokaöccsei, a Telegdyek kapták. Ezeknek utódai 1360-ban három részre osztották a falut. Egyik részt Pongrác fiai, Tamás kalocsai érsek és Kelemen, a másikat Miklós fiai, György és Miklós, a harmadikat Lőrinc fiai, János és Tamás nyerték.
Valamelyik Telegdy részét 1400 táján Hódegyházi Pál szerezte meg. Telegdy András itteni részét 1495-ben Bodófalvi Ferenc deáknak zálogosította el. Telegdy István 1508 május 22-én új királyi adománylevelet eszközölt ki e birtokára.
[szerkesztés] A török hódoltság
A török hódoltság kezdetén a magyar jobbágyok elköltöztek belőle és helyükbe szerbek telepedtek. Az 1557–58. évi török adólajstromok szerint már csak 14 háza volt, melyekben szerbek laktak.
Nádasdy Tamás nádor 1561-ben Telegdy Mihály hódegyházi részét hűtlenség címén elvette tőle, és Kerecsényi Lászlónak adományozta. Lakosai a hódoltság alatt leginkább juhászattal foglalkoztak. 1582-ben három juhásznak 560 juha volt. A szerbek a helység régi nevét Hodity-ra, majd Hodicsra változtatták.
1653-ban a nádor Béltelki Pálnak és Olasz Pálnak adta, 1655-ben azonban Lessenyei Nagy Ferenc, Milojkovics Miklós és Dénes György is kieszközöltek maguknak királyi adománylevelet a helységre. Ebből azután per keletkezett, mely Bélteki és Olasz Pál javára dőlt el.
Özv. Bélteki Pálné 1689-ben készített végrendeletében a falut Csomaközi Lászlónak hagyományozta.
[szerkesztés] A török után – az újratelepítés
A temesvári bánság szervezésekor már puszta volt. A temesvári igazgatóság 1760-ban szerződéses községet telepített ide Szeged vidéki magyarokból. Egy 1813-ból származó német nyelvű összeírás szerint 1812-ben a temesvári kamarai hivatal hat évre szóló szerződést kötött Jazova és Hadits nevű dohányültetvényekre. A két dohánykertészet ekkor 99 házból állt, lélekszáma 80 fő volt, kizárólag katolikus vallású magyarok. Dohányon kívül gabonát, árpát, zabot, kukoricát is vetettek, főleg a szegedi piacon értékesítették terményeiket. Saját legelőjük nem volt, a szomszédos település, Tiszaszentmiklós maradványföldjeinek egy részét bérelték legelőnek.
A családnevek vizsgálata alapján Kálmány Lajos és Bálint Sándor egyaránt úgy vélekedik, hogy a falu jórészt közvetlenül Szeged népéből, valamint Szőregről, Keresztúrról, Tóbáról és más szomszédos helységek lakosaiból települt. Néhány, Szeged környékén nagy gyakorisággal előforduló s Jázova–Hódegyháza határában is megtalálható földrajzi névalak nagy valószínűséggel ugyancsak a falu benépesítésében szerepet játszó, Szegedről érkezett telepesekkel hozható összefüggésbe.[3][4]
1816-ban József nádor vette meg a kincstártól. 1833–44-ben a nádor a községet a Torontál megyei Akács, Nagy- és Kis-Bikács községbeli lakosokkal gyarapította. A község római katolikus temploma 1901-ben épült.
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, 1978.
- ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Kálmány Lajos: Szeged népe. I–III., Arad, 1881–82, Szeged, 1891.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
