Galagonyás

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Galagonyás
Глогоњ
Glogonj
A Szent Anna templom
A Szent Anna templom
Table separator.png
Galagonyás címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Dél-Bánsági
Község Pancsova
Rang Falu
Terület 47,2 km²
Népesség (2002)
  • 3281 fő
Irányítószám 26202
Körzethívószám 013
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Galagonyás (szerbül Глогоњ / Glogonj, németül Glogau) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében, Pancsovától 16 km-re északnyugatra, a Temes bal partján fekszik. Közigazgatásilag Pancsovához tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1808-ban a falu lakosságának 4/5-e német, és 1/5-e pedig román.
  • 1880-ban 2468 lakos
  • 1890-ban pedig 2911 lakos
  • 1910-ben az 2669 lakosból 1745 német, 756 román volt
  • 1935-ben 1535 német lakos
  • 1948: 3678
  • 1953: 3175
  • 1961: 3230
  • 1971: 3257
  • 1981: 3605
  • 1991-ben 3475 lakosából 2020 szerb, 818 macedón, 256 jugo, 248 román, 18 magyar[1]
  • 2002-ben 3281 lakosából 2400 szerb, 367 macedón, 156 román, 106 jugoszláv, 26 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szerb glog – galagonya szóból ered.

Egyes források szerint a XVIII. században Glokansna néven szerepel a térképeken, később a XIX. században már Glogon néven.

[szerkesztés] Története

A hagyomány szerint Mátyás király uralkodása alatt e falu határában Maczedóniai Dóczy, Kinizsi Pál egyik alvezére, egy több száz fogollyal és zsákmánnyal visszatérő török csapatot, mikor az a községtől délnyugatra fekvő réten átvonult, hogy Borcsa táján a Dunán átkelve Szerbiába nyomuljon, megtámadott, a törököket szétverte és a foglyokat kiszabadította. Ez az összeütközés valószínűleg a község határához tartozó Vizesrétek nevű dűlőben történt, amit az itt talált leletek is igazolni látszanak.

A falut 1586-ban említik először, majd a török időkben elnéptelenedik, de 1660-ban ismét megemlítik mint újra lakott települést.
A török hódoltság alatt szerbek telepedtek meg, kiket még az 1717. évi összeírás is itt talált. Ekkor 10 lakott háza volt. A következő években azonban teljesen elpusztult, mert az 17231725. évi Mercy-féle térképen Glogonska néven, a lakatlan helyek között találjuk.

1765-ben magalapítja a helyi német lakosság az első iskolát (Trivial Schule) a településen. Az első tanítója Josif Panacek, aki egészen 1777-ig állt az iskola szolgálatában.[2]

1767-ben német határőrök (12. Bánsági határőrezred) érkeznek a településre, akik főhadiszállása egészen 1910-ig a faluban volt. 1774-ben német és szerb települőkkel gyarapodott. Az 1788. évi hadjárat alatt a törökök szeptember 23–30 között betörtek a községbe, felgyújtották és kirabolták, a lakosságot pedig lemészárolták. A legyilkoltakat a község déli oldalán, a régi Temes-meder mellett közös sírba temették.

1768. május 9.-én II. József király ellátogat a településre. Szerb lakosai a katonai ellenőrzések miatt 1771-ben elmenekülnek a településről. 1774-ben újabb német telepesek érkeznek, majd 1775-ben újra megnyílik az iskola és megépül a falu első (katolikus) temploma. 1779-re már 869 lakosa van Galagonyásnak, de fejlődésének véget vet az 1788. év szeptemberének végén bekövetkező török pusztítás, és 17901791 közötti kolerajárvány.

Német házak Galagonyáson

1781-ben erdélyi román telepesek érkeznek a faluba, akik 1806-ban megépítik templomukat melyet 1825-ben egy vihar súlyosan megrongál. 18391840-re új templomot építenek amely egészen 1911-ig állt. 1828-ban megépül a román iskola, melynek első tanítója Jovan Popović.

1841-ben fölszentelik a katolikus Szent Anna templom, ami még a mai napig is látható.

1848-ban a szerbek pusztítják a falut, majd 1863-ban a téli fagyok teszik nehézzé a megélhetést a lakosok számára. 1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz csatolják. 1873-ban megépül az első posta melynek vezetője Đorđe Dragoj, majd ugyanebben az éveben megépül az orvosi rendelő is. Az első orvosa Jozef Klajn volt. 1876-ban megszüntetik a német iskolát, és megalapítják a magyart.

[szerkesztés] A XX. század eleje

1901-ben könyvtár épül, 1906-ban megalapítják a vadász klubbot.

A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 1944-ben 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre 1945-ben Kumanovo környékéről 400 szerb család települt be.
19501990 között a falu nagy fejlődésen esett át. 1957-ben bevezették a villamosáramot a házakba, 1973-ban vízerőmű épült.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2002.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ A tanár évi keresete 176 forint és 4 köbméter tüzifa volt, egy szolgálati lakással.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök