Felsőhegy

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Felsőhegy
Горњи Брег
Gornji Breg
A Szent József római katolikus templom
A Szent József római katolikus templom
Table separator.png
Felsőhegy címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bánsági
Község Zenta
Rang Falu
Terület km²
Népesség (2002)
  • 1889 fő
Irányítószám 24406
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Felsőhegy (szerbül Горњи Брег / Gornji Breg) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el, Zentától 5 km-re nyugatra. A település Bácskában fekszik, ugyanakkor közigazgatásilag a Bánsághoz sorolták.
A faluban 1990 óta egyetlen esztendőt kivéve minden évben aratóünnepséget tartanak, melyet 2001-ben a Magyar Mezőgazdasági Érdekszervezet Kárpát-medencei aratóünnepnek titulált.[1][2]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948-ban 1432 lakos
  • 1953-ban 1578 lakos
  • 1961-ben 1297 lakos
  • 1971-ben 1277 lakos
  • 1981-ben 2536 lakos
  • 1991-ben 2167 lakosából 2050 magyar, 59 jugo., 31 szerb[3]
  • 2002-ben 1889 lakosából 1835 magyar, 24 szerb, 10 jugo.[3]

[szerkesztés] Nevének eredete

A település elnevezése valószínűleg a földrajzi konfiguráció és a szőlőművelés kötődéséből alakult ki.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskora

A település kialakulására vonatkozó első megbízható adat 1783-ból származik. Az I. katonai felmérés XVIII. oszlopának 34. szekcióján a falu mai alakjával és nagyságával megegyező területen szőlősök találhatók. A felirat mellette németül Weingarten, vagyis Szőlőskertek. Ez az állapot ismerhető fel Bauer Antonius 1805-ben készített kéziratos térképén is.[4] Egyházi adatok szerint a településnek – akkor még Szőlőhegy megnevezéssel – 1808-ban már kápolnája is volt, amit Szent Orbán tiszteletére emeltek.

Szügyi Ferenc kutatási során fellelt első írásos említés egy 1818. április 13-ra datált jegyzőkönyvi bejegyzés, mely szerint:[5]

Forgáts János kérésére felsö hegyen lévö Kis János 8 ökreivel öszve törötött szöleje betsülésére Biro Gazdag Mihály és Ratz Mátyás lakos rendeltetik. Kik is hivatalossan bejelentvén az öszve törötöt szöllö két akó szin borra a vagy 10 frkra betsültek.

1856-ban (Szügyi 1857-et említ[5]) birtokfelmérés keretében elkészült a falu kataszteri térképe, ahol már kirajzolódott a település mai szerkezeti felépítése. Az észak–dél irányban húzódó mintegy 2 kilométernyi hosszúságú utca mentén házsorok, házcsoportok jelentek meg, Felsőhegy elnevezéssel.

A II. katonai felmérés XXXVII. oszlopának 64. szekcióján, amely felmérést 1865–66-ban vették fel ezen a vidéken, már láthatók azok a házcsoportok és házsorok, amelyek egybekapcsolódásával kialakult a település mai szerkezete.[5]

[szerkesztés] Telepítések

A török pusztítások és a határőrség kitelepülése megtizedelte a lakosságot. 1751-ben a török veszély megszűntével a zentai, főleg szerbekből álló határőrség jelentős része kitelepült a vidékről. Másik része a Felsőhegy határában kapott földeken tanyát épített, és letelepedett. A megfogyatkozott lakosságot a kamara új telepesekkel pótolta. 1756 és 1760 táján tervszerű telepítést hajtottak végre Zentán és környékén. Fényes Elek szerint magyarok főképen Pest, Heves vármegyékből, és a Jászságból jöttek.[6] Fodor Ferenc csak jászokat említ, kik Zenta környékére költöztek.[7] Égető Melinda egyik tanulmányában, Fényes Elekéhez hasonló adatokat közöl, szerinte a betelepülők főként jászsági és nagykunsági magyarok voltak, valamint Hont megyei szlovákok.[8]

Szinte ezzel egyidőben elkezdődött a második betelepülés, az úgynevezett szegedi kirajzás, amely nagyjából 1775-től 1860-ig tartott. Ezen a vidéken, tehát Felsőhegyen is 1800 táján lehetett a legintenzívebb,[9] amikor a betelepülők elsősorban a Szeged–Dorozsma térségből érkeztek.

[szerkesztés] A település megerősödése - 19. század

A szőlőkbe települt lakosság az 1800-as években igyekezett mind jobban megszervezni közösségi életét. Tót Péter írása szerint a „zugtanítók” már 1810-ben betűvetésre oktatták a falusi és tanyasi gyerekeket a téli időszakban. 1855-ben a felsőhegyiek kérvényezték az iskolaépítést, de erről többszöri kérvényezés után csak 1869-ben született döntés.
1870. január 1-jén ideiglenesen megkezdődött a hivatalos tanítás Eszes András házában, 65 tanulóval. Az első kinevezett tanító Nemcsók János volt, aki hosszú ideig oktatta a felsőhegyi diákokat.

1888-ban elkezdődött az új templom építése, melyet Szent József tiszteletére 1890-ben szenteltek fel. Főoltárképét Than Mór festette.[10] Az első kinevezett plébános Cziráki Zsigmond tiszteletes volt, akinek jelentős érdemei voltak a falu felemelkedésében: könyvtárat, olvasókört, katolikus ifjúsági egyletet és egyebeket létesített.
1894-ben Zenta város közgyűlése határozatot hozott óvoda építéséről. 1899-ben megalakult a Gazdakör, 1900-ban megszervezték az önkéntes tűzoltóságot, 1903-ban orvosi rendelő nyílt heti háromszori rendeléssel, 1910-ben pedig postahivatal.

Az 1900-as évek elején kezdtek kialakulni a lakosságot kiszolgáló iparos műhelyek. A két világháború között Felsőhegyen: 5 kovácsműhely, 3 bognárműhely, több kereskedő és vendéglátós, szíjgyártó, szabó, cipész, borbély tevékenykedett. Ugyanebben az időben már két téglagyár, két gőzmalom és egy kis tejüzem is működött a faluban.

[szerkesztés] A 20. század

Az I. világháború kezdete törést jelentett a falu fejlődésében, amely az 1950-es évekig tartott. 1948-ban újra állandó postahivatal létesült a faluban. 1950-ben fejeződött be a Szövetkezeti Otthon építése, amely épület a falu kultúrházául is szolgált. 1953-ban kialakult a központi park, és ugyanebben az évben befejeződött az új iskolaépület építése.
1961-62-ben bevezették a villanyt, 1964-ben megkezdődött a vízvezeték-hálózat kiépítése, és betonjárdák épültek. 1972-ben megépült a tornaterem és az új óvoda és felépült az egészségház. 1977-ben elkészült a mintegy 2 km hosszúságú szilárd burkolatú bekötőút.

A ’80-as évektől egy megtorpanás után visszafejlődés volt érezhető, ami a ’90-es években még inkább éreztetette hatását. A középületek állapota megromlott, az iskolát és az óvodát Zentához csatolták, a falunak nem volt állandó plébánosa. A folyamatosságot a társadalmi és a kulturális tevékenység terén két civil szervezet, a felsőhegyi Olvasókör és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület igyekezett biztosítani.

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ Tha: Hagyományőrzés és idegenforgalmi látványosság. Hét Nap, 2005 június 29.
  2. ^ hhá: Jubiláris aratóünnep. Magyar Szó, 2010. július 15.
  3. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  4. ^ Szügyi (2007) p. 10.
  5. ^ a b c Szügyi (2007) p. 11.
  6. ^ Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1837.
  7. ^ Fodor Ferenc: Magyar föld – magyar élet. Budapest, 1937.
  8. ^ Égető Melinda: Zenta környéki szállások. In: Hofer Tamás–Kisbán Eszter–Kaposvári Gyula (Szerk.): Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században I–III. III. Tanyák. 117–132. Budapest–Szolnok, 1974.
  9. ^ Szügyi (2007) p. 18.
  10. ^ Magyar katolikus Lexikon
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök