Elemér

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Elemér
Елемир
Elemir
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Elemér címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Nagybecskerek
Rang Falu
Terület 72,6 km²
Népesség (2002)
  • 4690 fő
Irányítószám 23208
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Elemér (1899-ig Német-Elemér és Szerb-Elemér, szerbül Елемир / Elemir, németül Elemer) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében helyezkedik el, Nagybecskerektől 10 km-re észknyugatra, a Tisza bal partjának közelében.

Korábban két községet alkotott, ezek Alsó- (vagy Német-) Elemér és Felső- (vagy Szerb-) Elemér volt. Ma közigazgatásilag Nagybecskerekhez tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben
    • Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel
    • Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt
  • 1948: 4656
  • 1953: 4757
  • 1961: 4886
  • 1971: 5001
  • 1981: 4998
  • 1991-ben 4724 lakosából 4074 szerb, 209 cigány, 197 jugo., 115 magyar, 3 német[1]
  • 2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 181 cigány, 93 magyar, 54 jugo., 1 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A középkorban Ilemér, a török korban Elemirje, majd 1888-ig Elemir, a település kettéválásával Alsóelemér (vagy Német-) és Felsőelemér (vagy Szerb-), végül újraegyesülésével Elemér.

[szerkesztés] Története

Már a középkorban találunk egy Ilemér helységet a vármegye területén, mely a XV. században a Macedóniai Péterfi és a vele rokon Macedóniai Dancsfi családoké volt, akik 1454-ben azonban itteni birtokaikat a Ghymesi Forgáchoknak zálogosították el.

A török hódoltság alatt szerbek telepedtek meg. Első lakosai a tiszai Határőrvidékből való és Rákóczi kurucai elől menekült szerbek voltak, kiket a becskereki török parancsnok a török kincstári földekre (erázi emirje, rövidítve al-, vagy el-emirje) telepített. Innen nyerte az Elemirje nevet is. – A régi ortodox anyakönyvek Elemirjének tüntetik fel.

Az 1717-i összeírás alkalmával 20 lakott házat írtak benne össze. Az 17231725-i gróf Mercy-féle térképen is szerepel. A XVIII. században kincstári uradalmi birtok volt, majd 1781-ben Kiss Izsák, a béllyei uradalom bérlője vette meg, ki németeket telepített ide 1796-ban. A németek nem tudtak megférni a szerbekkel és 1727-ben a község szétválasztását kérték; kérésüket a megyebizottság teljesítette s így lett Német-, és Szerb-Elemér, később Alsó- és Felsőelemér község. Kiss Izsák után fia Ágoston, majd ennek fia Ernő, honvédtábornok örökölte.

Kiss Ernő sírja

178384-ben a község szerb lakosainak legnagyobb része a Határőrvidékre vándorolt s helyükbe római katolikus németek telepedtek. A katolikus templom 18451846-ban épült, a Felsőeleméri ortodox templom pedig 1806-ban. A községben levő kastélyt – melyet 1936-ban lebontottak – 17951805 között Kiss Izsákné építtette. 1815-től ebben a kastélyban volt a parochiális templom is. Itt volt eltemetve Kiss Ernő 1848–49-iki honvédtábornok, kinek holttestét az aradi gyásznap után következő éjjelen titkon Katalinfalvára szállították s testvére Kiss Miklós mellé helyezték el, honnan 1872-ben hozták Alsóelemérre a család sírboltjába az itteni római katolikus templomba, melyet Kiss Ernő tábornok építtetett 1846-ban.

Érdekesség, hogy a településen a XIX. század végén benzinmotoros malom is működött, Szeiler Kristóf tulajdonában.

Elemér ma egyike azoknak a helységeknek, amelyeket az úgynevezett petróleum korszak jövedelme és a mezőgazdaság tart életben. Itt futnak össze a szerbiai kőolajvállalat vezetékei, és innen továbbítódik a pancsovai illetve az újvidéki finomítókhoz a bácskai és bánsági lelőhelyeken kibányászott „fekete arany”, azaz kőolaj.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Msgr. Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez, 1993.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök