Doroszló

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Doroszló
Дорослово
Doroslovo
A Szent Imre herceg templom
A Szent Imre herceg templom
Table separator.png
Doroszló címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Zombor
Rang Falu
Terület 41,2 km²
Népesség (2002)
  • 1830 fő
Irányítószám 25243
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
A falu madártávlatból

Doroszló (szerbül Дорослово / Doroslovo, németül Doroslau) Zombortól délre, a Duna-Tisza csatorna partján fekszik. Legmagasabb pontja 94 méter.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 2722 lakosából 2602 magyar és 102 német
  • 1991-ben 1864 lakos, 1359 magyar, 255 szerb, 133 jugo.[1]
  • 2002-ben 1830 lakosából 952 magyar, 659 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1192-ben terra Peteu et Porboseleu néven említik a területet. A XIV. században az akkori birtokosáról, Doroszlai Pálról kapta mai nevét.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkor

1250-ben Doroszló férfinévként szerepel. Csánkinál 1313-ban már Doroszló falu is előfordul Duruzlou néven,[2] és az okiratok szerint 1323-ban már Doroszlai Pál birtoka volt. Az 133237. évi pápai dézsmajegyzékben fel van sorolva Doroszló is. 1350-ben a Bács vármegyei Doroszlóban határjárást tartanak; ura ekkor szintén a Doroszlai család. 1361-ben Félegyháza határjárásakor Doroszló Félegyháznak és Zondnak keleti tőszomszédjaként szerepel. 1395-ben Petras fil. Joh. de Doroszlou birtokai között Doroszló is fel van sorolva hűtlenségi perével kapcsolatban, mely utóbbi vád alól azonban felmentést nyer. 1406-ban Jakob de Kapoch a bácsi káptalan előtt fiává fogadja Paulus de Doroszlót és úgy intézkedik, hogy halála után ez örökölje tőle Bács megyei birtokait s közöttük Doroszlót. 1410-ben a Kis családnak is van itt birtoka, 1414-ben a Doroszlai Farkas családnak van része benne. 1416-ban a bácsi káptalan e birtokba iktatta Valentinus Sclavust de Jakabfalva. 1431. és 1450-ben is előfordul Doroszló, előnévként pedig igen gyakran. A XV. században a Maróthi családé, de kihaltával a Szentgyörgyi grófoké lett 1477-ben. 1492-ben Doroszlai István az itteni részét Hidegkúti Mátyás, atyai várnagynak adja. II. Ulászló, mikor ez adományt megerősítette, az utóbbit Doroszlai Bagdi Mátyásnak nevezi. Ugyanígy egy 1504-iki oklevél is.

[szerkesztés] A török idők

Az 1522. évi Bács vármegyei dézsma-jegyzékben Fonó, Dorozlótótfalu, Bakatótfalu egy csoportban fekszik. A török defterek a zombori nahijében sorolják fel 1554-ben három, 1570-ben hét, 1579. és 1590-ben 17 adózó házzal.
1610-ben az óbudai apácák birtokaik elfoglalása ellen tiltakozva, többek közt Doroszlót is említik. 1651-ben Bornemisza Polgár Pál Doroszlót végrendeletileg leányainak, Annának: Vattay Pál nejének és Sárának: Földvári János nejének hagyja. 1662-ben másik Vattay Pál kapja az említett birtokokat s ezek között Doroszló elpusztult helységként említik.

Bácsmegyének 1699. évi összeírásában Doroszló nincs felsorolva. Ezek után lassanként ismét betelepült, de nem a régi Doroszló helyén, hanem feljebb Zsarkovó pusztán. 1715-ben Doroszlón, melyet Újdoroszlónak is neveztek már 15 adófizető volt. A következő években is többször van felemlítve adózó faluként. 1742-ben Doroszló, Zsarkovó néven szerepel. Első pecsétje is ez évből való, míg a régi Doroszló helye pusztának maradt.

[szerkesztés] Telepítések

Lakatos József, a falu nótáriusa feljegyezte, hogy a kincstár húszas évekbeli törekvése, miszerint a szerbek mellé magyar és tót lakosokat telepítsen, nem sikerült, ezért 1752-ben Redl kamarai admirális április 5-én szerződést írt alá Újdoroszlónak legalább 150 katolikus magyar vagy szlovák családdal való betelepítésére. Ezek összegyűjtésére Dorman Pál vállalkozott a szokott feltételek mellett. A telepesek az akkori Magyarország huszonkét megyéjéből érkeztek. – A magyar lakosság mellett a 1763-tól már német telepesek is laktak. Az újratelepített Doroszló a régitől eltérően nem a Mosztonga jobb, hanem bal partjára, Bajkút és Szentkatalin térségébe épült.

1753-ban Doroszló régi szerb lakosai az idetelepedett magyarok miatt másfelé akarnak költözni, de a vármegye csak Beresztócra engedi őket, így 1754-ben még nem költöztek ki.

Doroszlói népviselet

Katolikus temploma 1754-ben épült Szent Imre tiszteletére; 1803-ban újat építettek helyette. 1758. június 9-én Redl Gerencsér Istvánt nevezte ki Doroszlóra uradalmi szabadosnak. Cothmann Antal, mint telepítési biztos, 1763. évi jelentésében ezt írja:

Doroszló falu hat év óta tisztán magyarokkal van betelepítve. A falu kellemes, kissé emelkedettebb helyen, a Mosztonga-rét mellett fekszik. Bár jó földje s vize van, mégis sokan nem földmíveléssel, hanem csíkhalak fogásával foglalkoznak. A lakosok között sokan vagyonosok, elegendő lovakkal s barmokkal. Mérsékelt évi bér mellett az érsek bácsi erdejében faizást is élveznek. Minthogy a lakosság száma mindjobban szaporodik, szükséges, hogy a meglevő nagyon kicsiny templomocska helyébe kincstári költségen egy nagyobb, megfelelő templom építtessék s hogy a mostani paplak a falu lakossága által jobb karba hozassék.

Az 1768. évi kamarai térképen a doroszlói határ Szonta keleti szomszédjaként van feltüntetve. Az 1880. évi katonai térkép a falu alatt, Szonta mellett tünteti fel a régi Doroszló pusztát. Ugyanezt 1883-ban Szentegyházi erdőnek írja. 1772-ben volt az úrbéri rendezése. 1826-ban római katolikus magyar lakosság mellett, már németek is voltak jelentős számban. Földesura a királyi kamara volt.

[szerkesztés] 19. század

Az 18481849-es szabadságharc emléke sokáig élt a faluban, ugyanis a doroszlóiak a szomszédos szerb falu, Sztapár lakosságát megvédték a magyar honvédektől, felelősséget vállalva értük. A szabadságharc ideje alatt azonban a doroszlóiak is kénytelenek voltak elhagyni falujukat, 1849-ben kis időre Kupuszinán kerestek menedéket.[3]

A XIX. században Doroszló ipara jelentékeny volt. 1818-ban kaptak céhszabadalmat a takácsok, 1832-ben a szabók, csizmadiák.

[szerkesztés] Szentkút

A Kereszténysegítő Istenanya templom (Szentkút)

A doroszlói Szentkútat évente 15–20 ezer zarándok keresi fel Kisboldogasszony napján (szeptember 8.). A kápolna valószínűleg a régi Bajkút helyén fekszik, melyet 1382-ben Lajos király az óbudai apácáknak több Bács vármegyei szomszédos helységgel együtt Szond környékén cserébe adott. Az itt keletkezett helység a török időkben elpusztult, emlékét csak kútja tartotta fenn, melynek neve (Bajkút) jelzi, hogy a középkorban gyógyítóerejű szentkút volt. 1792-ben egy gombosi lakos vakságából meggyógyult, a búcsújárás újrakezdődött. Ekkor még a középkori templom romjai álltak. Az első fa kápolnát a kút mellett 1796-ban Tordy Ferenc kincstári erdőhivatalnok építtette hálából gyógyulásáért. 1810-ben a szentkúttól távolabb szintén fából nagyobb kápolna épült, ami 1859-ben a benne égetett gyertyáktól kigyulladt és leégett. 1861-ben Mária-szobrot állítottak a helyére. Az első tégla kápolnát 1865-ban építették, 1874-ban kibővítették és két szép román stílű toronnyal láttak el.

Kegyképe Segítő Mária, ősképe a passaui kapucinusok kegyképe. XVI. Gergely pápa 1837 április 28.-án teljes búcsút engedélyezett pünkösd és Kisboldogasszony napjára. Egyéb búcsúi: áldozócsütörtök, Sarlós-, Havasboldogasszony, Mária nevenapja, húsvéttól IX. 12-ig minden újhold vasárnap. A Szabadkai Egyházmegye 1968-ban hivatalos kegyhelyévé nyilvánította, majd a megemelkedett zarándokok száma miatt 1973-ban kibővítették a kegyhely udvarát, és elkészítették a szabadtéri oltárt, illetve használhatóvá tették a zarándokházat. Az 1980-as években a hívők személyes adományaiból elkészültek a kápolnakertet övező kerengőben a freskósorok.

A jugoszláv háborúk idején a kegyhely látogatottsága visszaesett, de az ezredforduló óta ismét jelentős a kegyhelyre zarándoklók száma. Az elmúlt két évtizedben sajnos nem történtek sem fejlesztések, sem felújítások és épületegyüttes már csak nehezen tudja megfelelőképp ellátni feladatát. Állami támogatással 2009-ben megkezdődött a bővítés és a felújítás.

A szentkút vizét minden betegség ellen jónak tartják, ma is az ún. doroszlói korsókban hordják el. A néphit szerint azért van náluk gyakran jégeső, mert a búcsúsok odaviszik és otthagyják a bűneiket. Az aszályos időt is ezzel magyarázzák.

[szerkesztés] Hagyományok-Vallásosság

Doroszló hagyományőrző közössége híresen látványos, hímzésekben gazdag viseletéről, valamint a település közelében található Szentkútról, amely Vajdaság egyik leglátogatottabb búcsújáróhelye. Fő búcsúnapja szeptember 8., Kisboldogasszony napja. Határában a Mosztonga-patak mellett ősi idők óta van egy kutacska (Szentkút), mely körül egykori templom és kolostor romjai látszanak. A kút a már középkorban is kedvelt zarándokhely volt, majd a török ezt is elpusztította, mígnem 1792-ben egy Zábóczky János nevű gombosi lakos szemét a kút vízében megmosva visszanyerte szeme világát, és azóta kb. 80 csodás eset történt itt.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Tóthfalu

1334-ben találkozunk nevével először, amikor az érsek elcseréli más birtokért. 1350-ben a Doroszlai Kis család birtoka, melynek 1406-ban és még 1492-ben is van benne része, amikor Kis István, rokonának, Hidegkúti Mátyás atyai várnagynak adja az ő részét. Az idevonatkozó oklevélben szerepel Doroszlai Bagdi Mátyás is. 1382-ben I. Lajos az óbudai apácáknak is adományoz itt birtokot. 1414-ben a Doroszlai Farkas család is egyik birtokosa. 1422-ben a Lévai Csehek kezében találjuk, kiket 5 évvel később Zsigmond király birtokukban megerősít. 1477-ben a Maróthiaké és ezek után a Szentgyörgyi grófoké.

[szerkesztés] Jakabfalva

Jakabfalva 1414-ben a Jakabfalvi család nevében is szerepel, továbbá 1432., 1454. és 1496. években a Jakabfalvi Trocsán, 1438-ban pedig a Bytho család előneveként fordul elő. 1480-ban Kapitány Pál volt a földesura. További adatok hiányzanak.

[szerkesztés] Cserefalva

A XIII. és XIV. században e vidéken szereplő Cser vagy Csír és Cseresfalva, Cserőfalva vagy Cserefalva nem egy és ugyanazon községnek látszik lenni. 1382-ben I. Lajos az óbudai apácáknak adományozza Cserefalvát, akik még a XV. században is részbirtokosai voltak. 1350-ben és 1406-ban a Doroszlai Kiss család is birtokos itt és 1414-ben a Doroszlai Farkas család is. 1452-ben már Nagy és Kis-Cser is szerepel a Zsámbokiak birtokaként. Az 1496-iki és 1522-iki tizedjegyzékben Cher alakban van említve. Ismeretes volt egy Csíri Boda család is. 1506-ban tűnik fel egy Cseri család.

[szerkesztés] További települések

Itt feküdt hajdan valahol Csomafalva is, mely a XV. század végéig szerepel. Innen kapta a Csomai család előnevét.

E tájon lehetett Zolta falu is, mely azonban szintén csak egyes családok előnevében maradt fenn. Így szerepel 1404-ben és 1461-ben több köznemes nevében, 1454-ben az Aracsai Zoltai családéban és 1504-ben a Zoltai Jakabfalviak előnevében.

Itt volt még hajdan Mazalócz falu is, mely 1492-ben a Doroszlai Kis család birtoka volt, továbbá Vásárhely, melynek neve is elárulja, hogy 1350-ben, mikor ugyancsak a Kis-család volt az ura, már vásáros hely volt.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
  • Kovács Endre: Millenniumi visszapillantás Doroszló múltjából. Bácsország Millenniumi szám 53-55., 2000.
  • Kovács Endre: Doroszló hiedelemvilága.
  • Raj Rozália-Nagy István: Bajkúti Szűz Mária, könyörögj érettünk! Tóthfalu, 1993.
  • Szabó Pál Zoltán: Doroszló és Sztapár szövetsége. Délvidéki Szemle I:5. 207-208. 1942.
  • Magyar Katolikus Lexikon
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  3. ^ Szabó Pál Zoltán: Doroszló és Sztapár szövetsége. Délvidéki Szemle, 1942., I:5. 207–208.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök