Dombó

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Dombó
Раковац
Rakovac
Dombó címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Szerémség
Körzet Dél-Bácskai
Község Belcsény
Rang Falu
Terület 20,5 km²
Népesség (2002)
  • 1989 fő
Irányítószám 21299
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Dombó (szerbül Раковац / Rakovac) a Szerémségben, Belcsénytől keletre fekszik a Tarcal Duna felőli lejtőin. Valaha híres bortermelő hely volt.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1891-ben 673 horvát, szerb lakos[1]
  • 1991-ben 1357 lakosából 1039 szerb, 157 jugo., 23 magyar[2]
  • 2002-ben 1989 lakosából 1700 szerb, 71 jugo., 44 magyar[2]

[szerkesztés] Története

A középkorban apátsággal rendelkezett. A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, a mai település mellett a Dunától kb. 1 km-re Gradina nevű helyen állt a Szent Györgyről elnevezett bencés apátsága. Az apátságot és a Mindenszentek templomát több formában említik: 1237-ben Abbas de Dombo, Dumbo, majd egy pápai tizedlajstromban Plebanus Omnium Sanctorum de Dombo, 1390-ben Abbas monasterii S. Georgii de Dombo Colocensis diocesis, 1400 körül Monasterium de Dombo, 1406-ban Abbacia monasterii S. Georgii de Dumbo, 1416-ban Abbas de Dombo-Pétervárad szomszédságában.[3]

Alapítási körülményei és kegyurai ismeretlenek. Ulrik apátja megválasztását 1348-ban a bencés apátok káptalanja megerősítette. Pál apát 1366-ban definitor volt a mogyoródi káptalanon, majd 1369-ben Pécsvárad apátja lett. 1449-ben András apát jelen volt az apátok szekszárdi gyűlésén, így a monostor rendi hovatartozása kétségtelen. A romok között talált palmettás díszítésű faragott kövek korai alapításra utalnak. Első említésekor, 1237-ben birtoka határos a néhány évvel korábban alapított péterváradi ciszterci apátság birtokával. Az apátság jó gazdálkodására mutat, hogy apátja, Gergely a pápai tizedszedés éveiben, mind a hat évben fizetett, mégpedig az utolsó három évben, 133537-ben évi 14-15 márkát. Évi jövedelme ennek alapján legkevesebb 150 márka lehetett. 1348-ban még szabályosan és körültekintéssel történt Ulrik apát megválasztása. A konvent megválasztotta, az apátok káptalanja elfogadta, bemutatták az illetékes kalocsai érseknek, aki megerősítette és az apátságot neki „adományozta”.

Apátok: Miklós 1315 körül, azután kolozsmonostori, majd 1319-től pannonhalmi apát, Gergely 13321335, Ulrik 1348-tól, Pál 13661369, azután pécsváradi apát, János 1406, Márton fia Gergely 1411, Péter fia György 1416, András 1449.[3]

A várrá alakított apátság maradványai

Az apátság életének hanyatlása a török megjelenésével vette kezdetét, a XV. század közepén már a pápa segítségét és oltalmát kérték. II. Pál pápa 1467-ben Dombó védnökévé a murakeresztúri apátot nevezte ki tíz esztendőnyi időre, majd a szerémi püspökséghez csatolták. 1473-ban Dombó már a szerémi püspök vára, várnagyai Cserögön hatalmaskodtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy dombói monostort a két dátum között építették át várrá.[4]
Az apátság maradványait 1963-ban kezdték feltárni a község szélén a Gradina nevű romterületen, amit addig római maradványoknak véltek. Egy románkori háromhajós, félkörös záródású templom és egy arra épített 32 m hosszú, gótikus, poligonális záródású templom maradványai kerültek felszínre. A kolostor pontos helye nem állapítható meg. Az ásatások folyamán igen gazdagon faragott palmettás faragott, használati tárgyak, bizánci jellegű bronz ikonok kerültek elő.

A XV. század közepén erődítménnyé alakított Mindenszentek tiszteletére szentelt plébániatemplom alapjait is megtalálták, közelben egy XI. századi temetővel.[5] A monostor kaputornyának aljában Hunyadi János ezüst pecsétnyomóját találták. A templom az erődítés északi oldalát zárta le. A törökök már a XV. században is támadták, ekkor sérülhetett meg a templom északi tornya és nyugati homlokzata.[4] 1526-ban Pétervárad bevétele után Dombót is bevette az Eszék és Mohács felé vonuló török sereg. A várat és valószínűleg benne az apátság maradványait is 1702 tavaszán rombolhatták le, mivel ekkor Dumbovo desertus[3] alakban említik.

A településre a II. világháború után boszniai telepesek érkeztek, akik a közeli Belcsénybe járnak dolgozni.

[szerkesztés] A szerb monostor

Egy 1704-ben írott legenda szerint a szerb monostort Jovan Branković despota udvari embere, Raka alapította 1498-ban. Első írásos említése azonban csak 1545/1546-ben történt.
A II. világháború során, 1943-ban a monostor elpusztult (jelenleg részben felújítva).

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ a b A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ a b c Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  4. ^ a b Gere László: Várak a Szerémségben. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 2000.
  5. ^ Nebojsa Stanojev: A dombói (Rakovac) Szent György-monostor szentélyrekesztői. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 2000.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök