Csonoplya

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Csonoplya
Чонопља
Čonoplja
A település fő utcája a katolikus templommal
A település főutcája a katolikus templommal
Table separator.png
Csonoplya címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Zombor
Rang Falu
Terület 73,9 km²
Népesség (2002)
  • 4359 fő
Irányítószám 25210
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Csonoplya (szerbül Чонопља / Čonoplja, németül Tschonopel) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében fekszik, Zombortól 12 km-re észak-keletre löszös területen, 88–95 m tengerszint feletti magasságon. A falu földjeinek 92%-a szántó.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 4861 lakosa közül 2273 német, 1739 magyar, 883 bunyevác
  • 1910-ben 4539 lakosából 1592 magyar, 2240 német, 697 bunyevác volt
  • 1940-ben 4879 lakosából 2597 német, 1442 magyar, 721 horvát
  • 1991-ben 4432 lakosából 2850 szerb, 821 magyar, 430 jugo., és 249 horvát és bunyevác[1]
  • 2002-ben 4359 lakosából 3093 szerb, 668 magyar, 242 horvát és bunyevác[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1399-ben egy Bodrog vármegyei dokumentum említi először Csomoklya néven. Később Chamokla néven említik a török defterek. Levéltárban a következő névváltozatok jelennek meg: Chomokla, Csomokla, Csomoklia, Csomoklya, Csonopla, Szentfalva.

Németül a Tschonoplya illetve a Tschinopel alak is szerepel.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

1399-ben több régi Bodrog vármegyei helységgel Csomokla is a Czobor család birtokaként szerepelt, ahol a bácsi káptalan határjárást tartott. Itt azonban több nemesi birtok volt.
1447-ben a bácsi káptalan Csomoklán abba a részbirtokába vezeti be Pakai Balázst, amely azelőtt Péter vajda özvegyéé volt. Ez alkalommal határjárást is tartott. A helységből kiindulva, kelet felé vezető út mellett egy Gyűrűszék nevű területhez értek, ahol Bakacs, Vanna és Paris helységek közös határa volt. Ugyanez irányban Szék mocsár és Árokhát halom is volt, észak felé egy Korhát vagy Szék nevű halom, és egy Nagyvölgy is – úgy hogy Vanna mindig fölül volt, Csomakla pedig alul.

1479-ben Régi László leánya Katalin és férje Dénesfalvi Erdélyi Vitális a bácsi káptalan előtt a Bodrog vármegyei Csomoklában levő részbirtokukat 600 arany forintért eladják Matucsinai Zsigmondnak. 1484-ben Chomokla részben Bodrog vármegyében a Kisvárdaiaké volt. 1487-ben a régi Erdélyi család jogot tart egy részéhez. Ugyanekkor a Tamásfalvi Csukat család és az Ordódi család is jogot tart e birtokra. 1496-ban határjárás volt Rég, Bakacs, Csomokla helységekben, amelyek Erdélyi Vitális, Révai László és Vassadi Benedek birtoka voltak. 1503-ban Csomakla, Vanna, Kis- és Nagykolut birtokait Bodrogban Lévai Chech Zs. az ő mostoha apjának, Haraszti Ferencnek zálogba adja. Ő pedig 1506-ban a lekötött birtokokat ismét visszaadja Lévai Cseh fiának, Vajdafi Zsigmondnak. 1508-ban Haraszti Ferenc zálog címén Lévai Zsigmond összes birtokaiba bevezetik. 1512-ben még birtokos volt itt a Révai család. 1515-ben az Aranyáni Révaiaknak is volt birtokrészük: Révai László halála után gyermekei 1515-ben a királytól új adományt nyertek Csomakla és Gyula pusztákra.
Az 1520. évi és 1521. évi Bodrog vármegyei dézsmajegyzék is felemlíti Chomoklayát.

1522-ben Lévai Chech Zsigmond fia és leányai óvást tesznek Haraszti Ferenc ellen, mert ez Szentfalva másképpen Chomokla birtok felét Révai Ferencre ruházta át, s ez a szántóföldeket már el is foglalta.

1560-ban a török hódoltság alatt, Chimoklia, Vanna, Külöd mint a lévai vár tartozékai vannak felsorolva. Csomokla a török defterekben is előfordult, csakhogy megváltozott névvel. Így 158081-ben a zombori khászbirtokok között van felsorolva Csonopla néven, s e falu ekkor 28 kapu után fizetett adót. Az 1590. évi defterekben 27 adózó házzal van említve. – E szerint a régi Chomoklát az újabb Csonoplya váltja fel.

[szerkesztés] A török után

Az épülő ortodox templom

Még 1721-ben is puszta volt, de egy Csomoplanin Thesa nevű 50 éves sziváci szerb ember vallomása szerint ő még Csomoplya faluban született, miért is szülőhelyéről kapta nevét.

A határőrvidék korában Csonoplya puszta Zombor katonai sánchoz tartozott, s annak feloszlatása után 1747 nov. 10-én mint újonnan polgárosított hely a vármegye hatósága alá került. Még ebben az évben a boszniai ferences szerzetesek a Buna folyó mellől telepeseket hoztak a területre (bunyevácok), ám így is 1747-ben csak 5 szállás található a területen, összesen 42 magyar és bunyevác lakóval. 1749-ben szerbek telepednek itt le Bukinból, ahová németek jöttek.

A királyi kamara Csonoplyát teljesen be akarta telepíttetni legalább 100 magyar vagy szlovák katolikus családdal. Redl Fer. Józs. kamarai tiszttartó 1752 jún. 11-én Esztergomi János szabados jobbágyot bízta meg ezzel. Az új falu 200 frt évi bérért Dolove pusztát is megkapta. 1757-ben Csonoplya már körülbelül 550 frt adót szolgáltatott be a vármegyének. Cothmann kamarai tanácsos 1763-ban azt írja Csonoplyáról, hogy e faluba 12 évvel ezelőtt telepítettek magyar és római katolikus bunyevácokat. A falu határa igen terjedelmes és termékeny ugyan, de nagyon el van hanyagolva: az utcák szabálytalanok, a házak rend nélkül s nagyrészt igen hanyagul vannak építve. Igen sok juhot tartanak és szőlőt is ültettek, s ezek szaporítását is melegen ajánlta a falunak, mert úgy is igen kevés a helybeli bor a Bácskában. Cothmann azután Dolove pusztára folytatta útját, e pusztát 150 forintért Csonoplya tartja bérben; de Cothmann célszerűbbnek tartotta e puszta betelepítését, mert a falunak úgyis elég nagy a határa.

Csonoplya a 19. század végén

Az 1768. évi kamarai térkép szerint Csonoplya faluban 115 szerb család lakott, a falu határa 5463 hold volt. A bérben tartott Dolove puszta Pacsér mellett 8254 hold. 1772 június 17-én készült Csonoplyának és a bérbentartott Dolove pusztának urbáriuma a kir. kamarával, mint földesurával.

XVIII. század közepén 109 német családot (főleg Elzas es Lotharingia területéről) és további magyarokat is telepítenek ide.

[szerkesztés] 19.–20. század

Csonoplya címeres pecsétje (1904.)

Az 1828. országos összeírás szerint 386 gazda, 133 házas és 53 ház nélküli zsellér, 43 iparos lakott itt 519 házban; a felnőttek száma 1416. 1836-ban a lakosság száma 4256 és a házaké 536. Iparos céhei, így a szabók, takácsok 1840-ben kaptak szabadalmat. Földesura a királyi kamara volt. A római katolikus lelkészsége 1761 óta áll fenn, mostani temploma Minden Szentek tiszteletére 1819-ben épült.

1945-ig számottevő német közösség élt a faluban, az adatok szerint összesen 2300 sváb-ot üldöztek el a második világháború végén,[2] s helyükre 3000 boszniai telepes érkezett. Egykor a németek szőlőt is műveltek kb 1500 hektáron, azonban mára csak 17 hektár szőlős maradt.
A délszláv háborúk alatt és után is jelentős számú menekült érkezett a faluba, volt olyan időszak, amikor az összlakosság 25 százalékát a menekültek tették ki.[2]

[szerkesztés] Jelenkor

A faluban szerb, magyar és bunyevác művelődési egyesület működik, a legrégebbi a magyar, amely 60 éve alakult néptánc- és zenei csoporttal. A délszláv háborúk alatt a magyar művelődési egyesület megszűnt, majd Arany János Művelődési Egyesületként 2002-ben újjáalakult.[2]
A helyi Miroslav Antić Általános Iskolában nincs magyar osztály, de jó pár éve szerveznek magyar anyanyelvápolást. Az általános iskolásokat néhány éve iskolabusszal szállítják Nemesmiliticsre, de többségük Csonoplyán tanul szerbül.[2]

[szerkesztés] Mindenszentek templom

A Mindenszentek tiszteletére felszentelt katolikus kőtemplom 1819-ben épült a régi paticsfalú helyén. Magassága 44 méter, szélessége 12 méter. 1878-ban a német ajkú hívők megépítették Bácska egyik legszebb kálváriáját a Telecskai dombok lábánál.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Franz Josef Rausch, Joseph Rausch: Donauschwäbische heimat gemeinde Tschonopel. 1989., Nürnberg
  • Johann Feith: Feith Johann Tschonopel bis Feith Johann Ober-Roden. 1992., Rödermark
  • Johann Kainrad, Messel-Johann Kemmer, Johann Feith: Ortssippenbuch/Familienbuch Tschonopel 1762–1945. 1994., Rödermark
  • Donauschwäbische Gemeinde Tschonopel in der Batschka. 1997 Rödermark.
  • Johann Feith: Dokumentation über Tschonopeler Donauschwaben in Rödermark. 2001., Rödermark
  • Johann Feith: Chronik der Familie Feith. Rödermark, 2004.
  • Wilhelm Feyd, Damscheid-Jacob Gräff, Lingerhahn-Johann Feyd, Perscheid, Karl Heinz Gräff, Emmelshausen-Johann Feith: Die Geschichte der Auswandererfamilien. 2004., Rödermark
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök