Csantavér

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Csantavér
Чантавир
Čantavir
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Csantavér címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Szabadka
Rang Falu
Terület 92,26[1] km²
Népesség (2002)
  • 7180 fő
Irányítószám 24220
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Csantavér (szerbül Чантавир / Čantavir, németül Tschantawir) település a Vajdaság északi részén, az Észak-Bácskai körzetben, Szabadkától délkeleti irányban fekszik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 6875 lakosából 6611 magyar, 217 horvát, 40 német, 7 szerb
  • 1991-ben 7940 lakos, 7619 magyar, 62 szerb, 101 jugo., 42 horvát, 26 cigány[1]
  • 2002-ben 7178 lakos, 6632 magyar, 233 cigány, 54 szerb, 51 jugo.[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1462-ben említik Chontafeyer néven. Később Csontafejér, majd Csantavér. Valószínűleg személynévi eredetű (Csantafehére) vagy „csontfehér” a jelentése.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A török idők

A falu első említése Mátyás király nevéhez fűződik, aki 1462. Február 16.-án az akkor Csongrád megyei Chontafeyer falut édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. A mohácsi vészt megelőzően Csantavér rendszeresen szerepel a Csongrád megyei dézsmajegyzékben Chontafeyer néven.

A falu a XVI. században virágzó település lehetett, mert lakói a kalocsai érseknek 1521-ben 21 pénzt fizettek.

A törökök 1543-ban átszervezik a magyar közigazgatást, és Csantavér a Szegedi járáshoz kerül. A török idők alatt a falu és környéke folyamatosan elnéptelenedik, illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, melyek a Balkánról húzódtak fel az elmenekült magyar lakosság helyére. Utolsó adatunk a török időkből a XVII. század közepéről származik. Ekkor már minden jel arra mutat, hogy megkezdődött a falu gazdasági hanyatlása, és elérkeztek a végpusztulás első jelei is. A zentai csata után Csantavért már csak puszta néven említik, annyira elnéptelenedett.

[szerkesztés] A török után

A törökök végleges távozása után Csantavér kb. 80-90 évig nem létezett, és Bácska többi területével együtt osztrák fennhatóság alá került. Így a csantavéri pusztát 1702-ben Szabadkához csatolták.
Az újjászületés Szabadka fejlődésével függ össze. A város 1779-ben elnyerte a szabad királyi város rangot. Az adománylevél ötödik pontja többek között arra kötelezi, hogy telepítsék be a csantavéri pusztát. A következő években távolabbi és közelebbi helységekből érkeznek a telepesek. A XVII. század utolsó két évtizedében népesült be magyarokkal és szlovákokkal a Felvidék túlnépesedett falvaiból. Az 1783-ban bejegyzett falu első telepesei Arad, Csanád, Heves, Komárom, Nyitra vármegyékből és a Kiskunságból érkeztek.[2] Az okiratok szerint az első telepes Kecskés János majsai jobbágy volt.[3]
1786-ban a telekkönyvi összeíráskor 141 telkesgazdát, 19 házas zsellért és 39 olyan lakót mutatnak ki, akinek semmije sem volt. Külön ki kell emelni azt is, hogy Csantavér kis területen fekszik, a későbbiek során ez igen sok gazdasági és szociális problémát okozott.
1787-ben 816 lakosa, hat évvel később pedig már 1348 lakosa volt. A határt szabályosan fölmérték és telkekre osztották fel. A föld, minőségét illetően a negyedik osztályba került. Összesen 179 telket hasítottak ki.

[szerkesztés] A falu virágzása

Csantavéri madártávlatból

A földesúr szerepét Szabadka város töltötte be. Csantavért rendszerint bérbe adták. A betelepítéssel párhuzamosan megkezdődik a községi elöljáróság és úriszék felállítása, az uradalmi ház, plébánia, iskola, mészárszék, kocsma stb. létrehozása. 1783-ban a falunak már saját pecsétje van, „SIGILLUM POSSESSIONIS CSANTAVÉR 1783” felirattal. 1785-ben megalapítják a falu plébániáját.[4]
A száraz- és a szélmalmok után 1880-ban megkezdte működést az első gőzmalom, és az I. világháború előtt még két malmot építettek. A modern téglagyártás 1910-ben kezdődött meg. A faluban a házi- és a kisipar igen szerteágazó volt. Az 1829-ben megalakult céhrendszer 1872-ben felbomlott, helyette 1879-ben létrejött a Csantavéri Egyesült Ipartársulat, Matuska József elnökletével, és a következő évben már 74 iparost tartottak nyilván. Számbelileg a takácsok, szabók, csizmadiák, kovácsok és a kerékgyártók voltak a legtömegesebbek.
1890-ben 1181 lakóháza volt, 53 kivételével zsindelyes és zsúpfödeles. A földmunkások 318 házzal rendelkeztek. Sokan házbérben laktak. A község költségvetése szegényes és siralmas volt. Ez is azt bizonyítja, hogy Csantavér Bácska egyik legszegényebb és legfejletlenebb települése volt.

A falu határa rendkívül kicsi, tízezer lakosra csupán 12.000 katasztrális holdnyi megművelhető terület jutott. Ezért az első világháborúig a település lakói Szabadka város földjét bérelték, s ez némileg enyhítette a szántóföld hiányát. A csantavériek elsősorban gabonaféléket, kukoricát, dohányt és kendert termeltek.

[szerkesztés] Az I. világháború után

A település lakói az első világháborúig magyarok, elmagyarosodott szlovákok, illetve bunyevácok voltak. Fő piachelyük Szabadka és Zenta volt.

Utcarészlet a katolikus templom tornyával

Az első világháború után a magyar többség ellensúlyozására a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság két új telepes falut létesített a város tulajdonában álló földterületeken (Meggyes és Zentaörs). Emiatt Csantavér napszámos lakossága kilátástalan helyzetbe került, mert a korábbi városi földeket a Boszniából és Hercegovinából érkező önkéntesek családjának osztották ki.
Ezeknek a falvaknak kezdetben szinte kizárólag szerb telepes lakossága volt. Dušanovo azonban mára már gyakorlatilag egybenőtt Csantavérrel, és mivel a jóval nagyobb magyar falu lakosai közül többen a közeli szerb településen jutottak telekhez, így ma már Dušanovon is a magyarok alkotnak többséget.

[szerkesztés] A II. világháborútól napjainkig

1941-ben Bácska ismét Magyarországhoz került, a Trianoni szerződés után betelepített szerb „önkéntes” (dobrovoljac) lakosságnak el kellett hagynia Magyarországot. Helyükre 208 bukovinai székelyek családot telepítettek Józseffalváról, és 132 családot Istensegítsről.[5] Ebben az időben Meggyest Fogadjisten néven említik.
1944-ben a szerbek újbóli bevonulásakor a Bukovinából érkezett székelyeknek kellett elhagyniuk Bácskát. Akik túlélték az üldöztetést főleg Tolna megyében telepedtek le, az onnan kitelepített svábok helyére.

Az 1960-as években a falu lakosságának fő megélhetési forrása a disznóhizlalás volt.

[szerkesztés] A templom

Csantavér jelképe a templom

A plébániát még 1785-ben alapították. A neoromán stílusú építményt 1929-ben Molcer Károly mérnök tervei alapján emelték az 1815-ben épült régi templom helyén. A három kupolával ékesített templom 42 méter magas, központi kupolája már több kilométer távolságból látható. Kereszt alakú, 47,5 méter hosszú és 34,5 méter széles hajója, valamint mennyezetének belső kiképzése monumentális és harmonikus építészeti egységet alkot.

[szerkesztés] Címere

Csantavér címere

Csantavér címere a beszélő címerek (tesserae loquentes) csoportjába tartozik.
A település első ismert említése Csontafehér (possessio Chontafeyer ... in Chongradiensi) alakban szerepel, valószínűleg személynévi eredetű (Csantafehére alakban) vagy csontfehér a jelentése. A néven szereplő „csont” szóra utal a boglárpajzsban szereplő, gömbökben végződő eltolt ezüst cölöp, amelynek törése jelzi, hogy a község kétszer települt: először talán a 14—15. században, majd a török időkben elnéptelenedett, pusztává vált terület Mária Terézia rendeletére (1778.) újratelepült (1783.).

A vörös mező a név utótagjának (vér) mai változatát mutatja.

Az öregpajzsban lebegő, pecsétgyűrűt tartó holló figyelmeztet arra, hogy egykor a községet Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta (1462.), majd ezt a Hunyadi-birtokot annak unokája, Corvin János örökölte. Az ekevas az évszázadokon át legfontosabb foglalkozási ágra céloz, a mezőgazdaságra, illetve arra, hogy a legkorábbi települési pecséteken a pecsétkép személye ekevason áll.

A zöld mező a békés élet óhaját fejezi ki.

[szerkesztés] Forrás

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • Csantavér falu jobbágyainak úrbéri adózása az 1794/5-ös évben. Bácsország Millenniumi szám 46-48, 2000.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Ulmer Gašpar: Csantavér falu jobbágyainak úrbéri adózása az 1794/5-ös évben. Bácsország Millenniumi szám 46–48. 2000.
  3. ^ Penavin O. – Matijevics L. 1976. 59.
  4. ^ Magyar Katolikus Lexikon
  5. ^ Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma. 132. o. Szekszárd, Tolna megyei Könyvtár, 1989. ISBN 96 301 941 04 
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök