Bulkeszi

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bulkeszi vagy Bulkesz
Маглић
Maglić
Az evangélikus templom
Az evangélikus templom
Table separator.png
Bulkeszi címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Petrőc
Rang Falu
Terület 25,2 km²
Népesség (2002)
  • 2695 fő
Irányítószám 21473
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Bulkeszi (szerbül Маглић / Maglić vagy Bački Maglić, németül Bulkes vagy Pfalzweiler) vagy másnéven Bulkesz, a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében helyezkedik el Petrőc községben, Petrőctől nyugatra, Palánkától észak-keletre Szilbács és Kölpény alatt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900: 3042 lakos, anyanyelv szerint 54 magyar, 2899 német, 73 szlovák, 12 román
  • 1948.: 8 lakos
  • 1953.: 1157
  • 1961.: 2180
  • 1971.: 2226
  • 1981.: 2571
  • 1991-ben 2732 lakosából 2324 szerb, 180 jugo., 101 szlovák, 18 magyar, 2 német[1]
  • 2002-ben 2695 lakosából 2426 szerb, 101 szlovák, 16 magyar, 2 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar Kezy névből származik.

[szerkesztés] Története

Bácska egyik legrégebbi magyar helysége, melyet a XIII. század közepén alapítottak a falu valamikori birtokosai, a Fráter család oklevelei szerint.
A család ősei bácsi várjobbágyok voltak, s ezek között a legrégibb aki ismert Marczel volt. Neki két fiát, Kelement és Mártont, V. István magyar király 1263-ban a neki tett hűséges szolgálataikért azzal jutalmazta, hogy bizonyos Kezy nevű földet adományozott nekik örökségi joggal és őket 1265-ben nemességre emelte. E föld, mint az oklevél mondja, nyolc falu számára is elegendő területtel bírt. Szomszédja nyugatról Szt. Jakab és Zyh Bach (a mai Szilbács).
István király felkérte a kői káptalant hogy e földterület határait állapítsa meg. A káptalan, egy állítólag 1276-ban kelt jelentésében számol be eljárásáról. Ebből kiderült, hogy a nyolc falu csakugyan fennállott e területen, és ezek névszerint: Szt.-Iván-Keszi, Boldogasszony-Keszi, Sávoly-Keszi vagy Boulkezy, Keresztényteleke, Egres, Szt.-Péter, Kastélyteleke és Matyuka-Kürt. E nyolc faluból most csak Szt.-Péter van meg Petrőc néven, és megmaradt még Sávoly-Keszi neve is, bár megváltozott alakban; Bulkeszi lett.

Az egész földterületet amelyet a bácsi várispánságtól a családnak adományoztak Keszi-nek neveztek, de a nyolc falu külön birtokosától kapta megkülönböztető nevét; így az a Keszi nevű falu, a mely Sávolynak jutott, Sávoly-Keszi vagy pedig Boulkeszi nevet kapott. Később Sávoly-Kesziből Volykeszi, Bolykeszi, Boulkeszi, Bulkesz alakok lettek.[2]

[szerkesztés] 14.–16.-század

1311-ben a bácsi káptalan oklevelében Bukkescy néven említi a települést. A XV. század elején Bulkesz a Garaiaké volt. 1430-ban megerősíti Zsigmond király Garai Miklós végrendelkezését, mely szerint nejének és fiainak többi között Belkezi és Kis-Kezit adja. 1464-ben Bwkezi Garai Jóbé volt, s ebből világos, hogy e két utolsó névalakban is csak Bulkesz rejlik. Régi nevén is megemlítik még 1559-ben, mikor Ferdinánd király a gyulai várkapitánynak meghagyja, hogy az idők zavarában e várhoz foglalt több helységet törvényes uraiknak, Keszi Lőrincznek és Szoláth Miklósnak és Mátyásnak visszaadja. A többi között felsorolják Savolkeszy másképen Bewkeszy települést is.

Bulkeszt a török defterek is említik a bácsi nahijében 1554-ben két, 1570. körül három és 1590-ben hét adózó házzal.

[szerkesztés] 18.–19. század

Bulkeszi madártávlatból

A török hódoltság után királyi kincstári puszta lett, de 1723-ban a közeli palánkai határőrvidéki milicia foglalta le a maga számára. 1717-ben itt teleltették a sereg élelmezésére szolgáló szarvasmarhát. Neve 1717. és 1737-ben Bulkessa alakban jelenik meg. 1728-ban már benépesített puszta volt és 1740. körül Vulkesfalu pusztának nevezték.

A határőrvidék megszüntetése után 1745-ben újra a királyi kincstárhoz került vissza és 1786-ban baden-württenbergi evangélikus németekkel telepítették be – 1100 ember, 230 házban – akik a következő évben egyházukat is megszervezték.
A falu lakossága az 1789-iki lázbetegség következtében felére fogyatkozott, és sokan Hajdusiczára, Ókérre és Óverbászra költöztek át.

1812-ben parókia épült. 1717-ig csak ideiglenes imaház volt; ekkor kezdtek új templomot emelni amit 1820-ban szenteltek föl. 1846-ban már két iskola volt Bulkeszen két tanítóval. Ezekben az időkben gyakran bukkantak itt a földmunkálatok közben ősi sírokra, urnákra és római pénzekre, sőt 1890. év elején két feliratos téglát is találtak.

[szerkesztés] 20. század

Bulkeszi címeres pecsétje (1904.)

1945-ben a németeket a járeki haláltáborba hurcolták, majd a túlélőket kitelepítették Németországba. Még ebben az évben 4650 görög emigráns települt a faluba, de 1948-ra többségük visszatért Görögországba. A következő betelepítési hullám 1948. és 1953. között történt, ekkor a Maglić hegységből boszniai szerbek érkeztek, akik máig a település lakosságának a nagy részét képezik.

1949-ben a települést a hegység után Maglić-ra nevezték.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Baka

Bulkeszi község közelében már a XIV. század elején egyházas hely volt Baka. Nagyobb birtoka volt itt 1323-ban Doroszlai Pálnak, aki a helybeli nemesekkel egyezséget kötött a birtokviszony rendezése végett. A falut 1395-ben Bakamonostor néven említi egy oklevél. 1428-ban a Garaiak kezére került egy része. A mohácsi vész után is nyomát találjuk a falunak; a háborús zavarok idején, más községekkel együtt, a gyulai vár birtokai közé került, de 1559-ben királyi rendeletre ez alól felmentették és visszaadatott törvényes birtokosainak. A török defterek 1590-ben a bácsi nahijébe említik.

[szerkesztés] Békatorok

Szintén a bulkeszi határban, Petrőc felé volt Békatorok község. Egy 1430. évi följegyzés a Garaiak birtokaként említi akik zálogjogon szerezték meg. Garai Miklós nádor a feleségének engedte át e birtokot, de a fiainak 1432. évi osztozkodásakor azok kezén találjuk. Későbbi sorsáról nincsenek adatok.

[szerkesztés] Csimor

Az eltűnt Csimor nevű falu is e tájon fekhetett. 1373–75-ben Chyomor a Csimori Bársony családé. E község több nemes család nevében szerepelt 1461-től 1504-ig. A Kövér és a Nagy családoknak is ez az előnevük szerepel 1486-ban és 1480-ban.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Kelemen és Márton rokonai között, akik 1265-ben velük együtt a jobbágyságból nemességre emeltettek, csakugyan volt is egy Sávoly nevezetű (Savol et Torzol de genere Dobra).
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök