Bajsa

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bajsa
Бајша
Bajša
A három bajsai templom – katolikus, ortodox, evangélikus
A három bajsai templom – katolikus, ortodox, evangélikus
Table separator.png
Bajsa címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Topolya
Rang Falu
Terület 67,4[1] km²
Népesség (2002)
  • 2568 fő
Irányítószám 24331
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Bajsa környéki szállás madártávlatból

Bajsa (szerbül Бајша / Bajša) Bácska szívében, Topolya község részeként, Topolyától 6 km-re délnyugatra fekszik a Telecskai-löszhátság közepén 101 méteres tengerszint feletti magasságon. A falut forgalmas műút szeli ketté, amely Kúlára vezet, valamint Pannóniát Bajsával egy helyi jellegű út köti össze.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 2745 lakosa közül 1904 magyar, 296 szerb, 287 szlovák[1]
  • 2002-ben 2568 lakosa közül 1671 magyar, 413 szerb, 162 szlovák, 129 jugo.[1]

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkori lelőhelyek Bajsa környékén

A mai Bajsától egy kilométernyire délre, a Bácsér völgyének nyugati magas partján, amelyet félszigetszerűen emelkedik ki környezetéből, egy templom romjai és egy körülötte elhelyezkedő temető található.[2] 1977 nyarán a lelőhelyen végzett próbaásatásokból annyi derült ki, hogy az itt található téglatemplom román stílusban épült a XI. vagy a XII. században. Ez a templom egyes feltételezések szerint a tatárjárás alkalmával pusztult el. Az építőanyagot ismeretlen helyre szállították. Később ugyanezen a helyen egy kisebb méretű templom épült. Ez a templom a török hódoltság idején pusztult el. Az ásatásokat végző Szekeres László régész szerint biztosra vehető, hogy a középkori Nagybajcs (Nagybaych), azaz Nagybajsa ezen a részen terült el.

Bajsától északra, a volt Vojnits Stufi-szállás közelében, a Bácsér topolyai és moravicai ágának (az úgynevezett Nyári-völgy) összefolyásánál, a patakok által határolt területen 1956-ban, terepbejárás alkalmával középkori cserepeket találtak, ami elpusztult településről tanúskodik.[3]

Az előbb említett lelőhelyekről északabbra található az úgynevezett Kertek hátulja nevű lelőhely. Itt a völgyből kiemelkedő partból az ötvenes évek közepe táján az építkezéshez sok földet hordtak el minden ellenőrzés nélkül, s így meghatározatlan számú szarmata és középkori sírt tettek tönkre. Erről a lelőhelyről 1956-ban a szabadkai múzeumba került néhány a XV.–XVI. századra jellemző ruhadísz (aranyozott ezüstkorong, levéldíszes, négyszög alakú, aranyozott veret).

[szerkesztés] A középkori Bajsa az írásos emlékek alapján

A XII. és a XIV. században a vidék települései a Duna és a Tisza mentén csoportosulnak. Később az emberek mindjobban Bácska közepébe húzódtak vissza, elsősorban patakok, mocsarak és lápok mellé, és főleg a völgyekbe. Itt találtak nádat a kunyhók és a putrik (földbe vájt kunyhók) tetőzetéhez, jobb feltételek mellett halászhattak és vadászhattak, valamint vizet találtak a száraz nyári hónapokban is. A völgy védte a nagy szelektől az ottlakókat, amelyek a nagy tüzek okozói voltak – gyakran egész falvakat pusztítottak el.

A Krivaja-patak mellett alakult meg és indult fejlődésnek Bajsa. A patakot magyarul említik még Bácsérnek is, de a nép nyelvében megtalálható a Bara és a Sánc elnevezés is. Ez egy nagy kiterjedésű mocsár volt, amely mai folyó alakját a XIX. és a XX. század fordulóján végrehajtott vízszabályozások után nyerte el.

[szerkesztés] Nevének kialakulása

Bajsa nem mindjárt a mai nevén jelent meg a történelmi feljegyzésekben. A kalocsai László püspök 1334-ben Károly királlyal javakat cserélt, és ezen javak közt említi „Zurduch in comitatu Bachiensi” azaz Szurdokot Bács vármegyében.[4] Egyes források szerint Bajsától nyugatra szintén volt lakott hely, amit Hímesegyházként említenek 1462-ben és 1504-ben, északabbra Nagy Völgy nevű településről tudunk.

1485-ben a Dóczikat említik mint Bajsa tulajdonosait, akiknek nem volt fiú utódjuk, és ezért az akkor uralkodó magyar király, II. Ulászló Bajsát a Both testvéreknek (András és Ambrus) ajándékozta. 1504-ben Bajsa Corvin Jánosé lett. Később Mátyás király e vidéket édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta a környező településekkel együtt (ezek a falvak név szerint: Györgyén, Bajmok, Nagyfény, Csantavér, Pacsér, Nagybajsa, Kisbajsa).

A mai Bajsától 1 km-re (ahol a XVIII. század végén a zombori a bajai úttal találkozott) terült el az úgynevezett Nagybaych, Nagy Bajsa, amely a török hódoltság alatt teljesen megsemmisült. Itt egy magaslaton megtalálható a régi templom maradványai. Ezt a magaslatot a bajsaiak ma Templomhegynek nevezik. Nagy Bajsa szomszédságában volt Fybaych, azaz Kis Bajsa, amelyből a mai Topolya fejlődött ki.

Szilágyi Erzsébet ezekről a területekről származó jövedelmekből fényes udvart tartott és pazar életet élt. Ebből a tényből következik az, hogy ezek a területek betelepítettek voltak, sok megművelt területtel. A megművelt föld nagysága 1526-ig folyamatosan nőtt.

[szerkesztés] A török hódoltság alatt

A török hódoltság (ezen a vidéken több, mint 170 év – 1526-tól mohácsi csata 1697-ig zentai csata) időszakában semmilyen fejlődés nem figyelhető meg ezen a vidéken. Ugyanakkor nem beszélhetünk Bajsa elnéptelenedéséről sem, mint ahogy az bizonyos más helyekre jellemző volt ez idő alatt.
Az 1543. évi kalocsai érsekségi urbarium szerint Bajsa évenként huszonnégy pénzt és egy pár csizmát tartozott fizetni az érseknek. 1580-ban a szabadkai náhi falujaként említik meg 22 házzal, amelyek lakói adót fizetnek. A török defterekben még 158082-ben is a szabadkai nahijé falujaként említik huszonhat adózó házzal. Itt Nagybajsának mondják, mert mellette akkor Kisbajsa is volt, amelyben 158082-ben 21 és 159091-ben 23 ház állott. De Nagybajsa az 1590. évi defterben már nincs felemlítve, mert akkor a zombori nahijéhez tartozott 27 házzal. 1639-ben: Nagy Bajsa 26 házból, Kis Bajsa 21, Pacsér 16, Szabadka város 49 házból állt. Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy Bajsa a környező települések között igen fejlett volt.

A Wamoscher-kastély – egy része 2000-ben leégett

1665-ben királyi védőlevéllel megerősített érsekségi helységjegyzékben Bajsza néven van felsorolva. A török elnyomás vége felé újra fejlődésnek indult. Az oszmán birodalom katonái 1686-ban elhagyták a falut a környező településekkel egyetemben, azonban a felszabadulást osztrák fennhatóság követte.

[szerkesztés] A zentai csata után

Buda visszafoglalása (1686. szeptember 2.) és a szegedi török helyőrség visszavonulása után, a mai Bácska területe felszabadult a török hódoltság alul. Ám portyázó török csapatok be-betörtek a Tisza túloldaláról, ami ekkor még török fennhatóság alatt állt, fosztogatták és rabláncra verték a lakosságot. Az ilyen fegyveres betörések alkalmával a lakosság tömegesen menekült mocsaras, lápos területre, ahová a fegyveres rablóhordák már nem üldözhették őket. A biztonságosabb életfeltételeket az 1697-es év hozta meg. Ebben az évben Savoyai Jenő vezette keresztény seregek Zentánál elsöprő győzelmet arattak a török sereg felett.

A nyugalom nem tartott sokáig Bajsa a Bácska nagy részével egyetemben elpusztult a kuruc-labanc csatározások során, a Rákóczy-féle szabadságharcban, amely 1703-tól 1711-ig tartott. A Szatmári-békét (1711.) követően a falu kamarai igazgatás alá került. A kamara különböző jószágkereskedőknek adta bérbe elnéptelenedett határát, ezen a területen legeltették állataikat. Egyedüli beruházást a kisebb földterületek megművelése és az állatok itatására alkalmas ásott kutak jelentették. Ezeknek a kutaknak az ásása jelentős befektetés volt, ezért csak a tulajdonos használhatta őket, másoknak fizetni kellett a használatért. A puszta bérleti díjáról nem maradtak fenn pontos adatok, de általában tízéves időszakra adták bérbe.

[szerkesztés] A falu újjászervezése

1751. június 25.-én Mária Terézia a bajsai pusztát Zako Stevannak adományozza, azzal, hogy köteles betelepíteni.[5] Ebben az évben válik Bajsa újra faluvá. Az új tulajdonos Bodor Antal szerint magyarokat és evangélikus vallású tótokat hozott a vidékre.[6] A helyi evangélikus gyülekezet levéltárában található adatok szerint azonban evangélikus hívek már korábban, az 17191720-as években is éltek a faluban nagyobb lélekszámban.[7] A szerbeket a görögkeleti plébánia feljegyzései szerint 17601770 körül telepítette Bajsára a Zákó család.
A földesúr az első évben a telepeseknek földet osztott ki, felszántatta és bevettette és az első aratásig megélhetést biztosított a betelepülteknek. Felszabadította őket a hűbéri adók alól egy évre, azokat pedig akik szőlőtermesztéssel foglalkoztak öt évre mentette fel.

A Zako-kastély

Zako Stevan anyagi gondokkal küszködött, a betelepítés költségei és bizonyos gazdálkodási nehézségek miatt. Az új földbirtokos, hogy visszafizesse kölcsöneit 1759-ben Bajsa felét eladta a módos Vojnits fivéreknek, Lukácsnak és Jakabnak 13.000 forintért.
A Vojnits fivérek hamarosan megszerezték a kegyúri jogokat is. A családtagok később egymás között osztották fel Bajsa felét. A falu további életét e kettőn kívül több nemesi család is meghatározta (Falcionon, Lelbachok, Fernbachok, Wamoscherek). Zako Stevan halála után fia, Petar örökölte Bajsa alsó részét.

A magyarok 1760-ban építették fel az első római katolikus templomot, amelyet 1762-ben Mária mennybemenetele tiszteletére szenteltek fel.[8] A mai katolikus templomot 18151816 között építették. Az anyakönyveket 1773-tól vezetik. A pravoszláv templomot 1818-ban építették fel a hívők. Az evangélikus templomot, parókiát és iskolát az 1820-as években kezdték el építeni.[7]

[szerkesztés] A falu gazdasága

A bajsaiak földműveléssel, állattenyésztéssel és kisipari tevékenységekkel foglalkoztak. A XVIII. század közepén a földművelés fő terméke a káposzta, a borsó, a szőlő és a köles volt, később pedig a len, bab, a cirok és a kukorica, valamint a búza, az árpa és a zab.
Az állattenyésztés területén főleg a marhatenyésztéssel foglalkoztak, kisebb mértékben birka és disznótenyésztéssel. A kisipari szakmák közül a molnár, a bognár, a hentes, a kovács és a borbély volt a jellemző.

[szerkesztés] 19. század

A téglagyár

1806-ban Bajsán négy szárazmolnár, és egy vízimolnár működött. Az ipari forradalom első vívmányai az 1800-as évek végén jelentek meg. Érdekes adat még, hogy Bajsán 1908-ban fényképüzlet működött. Kereskedelemmel főleg a szerb és a zsidó nemzetiségű lakosság foglalkozott. 1812-ben Bajsán három üzlet volt, a legfontosabb árúcikknek akkoriban a só számított. 1753-ben nyílt meg az elő kocsma, és 1790-ben már három kocsmát tartottak számon. 1881-ben épült a községháza. A munkálatokat a cservenkai származású Jákob nevű mester vezette.

Bajsa az újratelepítés után Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. Az 1848-as szabadságharc után a Habsburgok megszüntették a megyei fennhatóságot és a terület a temesvári székhelyű Szerb Vajdasághoz tartozott egészen 1849-től 1859-ig. Ezt követően újra helyreállt a megyei közigazgatás.

A XIX. és a XX. század fordulóján Bajsát a topolyai járásban említik. Ez időtájt esik említés a téglaégetőről is (téglagyár), ami a mezőgazdaság mellett az egyetlen számottevő ipari létesítménye volt a falunak.

[szerkesztés] Az első világháború

Az I. világháború pusztításai Bajsát elkerülték, de a falu lakosságának férfi tagjai részt vettek az első világégés harcaiban főleg az olasz fronton, az Osztrák-Magyar Monarchia szolgálatában. A háború után a Monarchia felbomlásával a falu az egész Vajdasággal egyetemben az SZHSZ Királyság területéhez került.

1921-ben szerb telepesek érkeztek a faluba.

[szerkesztés] A második világháború

A községháza

A II. világháború alatt Bajsa újra magyar fennhatóság (1941.) alá került. Több falubeli hadköteles férfi a németbarát politikát folytató Magyarország hadseregébe vonult be, és harcolt a keleti fronton Oroszország ellen.
1941-ben a szerbek egy részét deportálták és helyükre bukovinai székelyek jöttek, akik 1944-ben kénytelenek voltak magyarországi falvakba áttelepülni a szerb erőszak elől. Később a német hatás gyengülése után megalakult a kommunista Petőfi-brigád, amiben több falubeli harcolt.

1944-ben Bajsát is elérték a „felszabadító” partizánok. Állítólag nagy vita folyt a jó érzésű, becsületes szerbek és a csőcselék között, amelynek tagjai nagy mészárlásra készültek, és elsőnek Németh Béla plébánost akarták kivégezni. A falu végén már el is készült a nagy tömegsír. Az utolsó pillanatban azonban odaérkeztek a józanabb érzésű szerb polgárok, akik kicsavarták a gyilkolásra készülők kezéből a fegyvert. Ugyanakkor emlékeztették a bosszúra készülőket az 1941-es időkre, amikor a helyi magyar lakosság állt ki szerb polgártársaiért.[9]

[szerkesztés] A háború után napjainkig

Az ország újjáépítése folyamán megtörténik a feudalista vagyon államosítása, megalakul az első szocialista termelőszövetkezet. A falu villamosítására és a Topolyával összekötő út kikövezésére 1946-ban került sor.

1956. július 4.-én lett kész a második világháborúban megölt Bajsaiak emlékére az emlékmű.

2000-ben leégett a Wamoscher-féle kastély egyik része.[10] A régi, romos állapotban lévő községházát a falu saját forrásokból kezdte el tatarozni, ami végül 2002-ben fejeződött. A tatarozást cservenkai kivitelezők csinálták.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Druzsek Gabriella,'Kiss Viktória: Bajsa történelme. Bajsa, 2000.
  • Gyantár Adél, Varga Andrea: Bajsa történelme a honfoglalástól az első világháborúig. Bajsa, 2000.
  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V., Szabadka, 1991.
  • Ulmer Gašpar: Posed Bajša, spahije i kmetovi 1751–1849. Újvidék, 1986.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Ezt a régészeti lelőhelyet Kecskés-partnak nevezik.
  3. ^ Itt a topolyai ág völgyének a túloldalán elpusztított temető található.
  4. ^ Ezen a néven említik azt a helyet, amely feltehetően fél kilométernyire nyugatra terült el Bajsa határától 1774-ben. A mai Bajsa már magába foglalja ezt a területet. A Krivaja pataktól délre helyezkedett el.
  5. ^ Zako Stevan 1751. március 1.-én nemesi oklevelet kapott a törökök ellen vívott harcaiért, a tiszai határőrvidék megszüntetése után.
  6. ^ Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914.
  7. ^ a b Kocsis A. – Fekete A. 2001.
  8. ^ Kőhegyi Mihály: Vajdaság falvainak adatai Katona István könyvében. Bácsország I–IV:12–13. 2001.
  9. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  10. ^ Tűz gondatlanságból keletkezett. Avarégetés közben tüzet fogott egy kétszáz éves tölgyfa és erről a tűz a tetőszerkezetre terjedt át. A mennyezet 40 köbméter erdélyi fenyőfából készült, amely puskapor-száraz volt. Ennek a ténynek a tudatában már nem tűnik olyan hihetetlennek, hogy a háromszáz férőhelyes moziterem pillanatok alatt teljesen megsemmisült.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök