Bajmok

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bajmok
Бајмок
Bajmok
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Bajmok címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Szabadka
Rang Falu
Terület 130,5[1] km²
Népesség (2002)
  • 8586 fő
Irányítószám 24210
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Bajmok (szerbül Бајмок / Bajmok, németül Nagelsdorf) Bácska északi részén, Zombor-Szabadka valamint Topolya és Bácsalmás között helyezkedik el, Szabadka községben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1791.: kb. 1000
  • 1826.: 3715
  • 1890.: 7151
  • 1900.: 7588 lakos, 3599 magyar, 1980 bunyevác, 1980 német
  • 1921.: 8733
  • 1931.: 11.326
  • 1991-ben 8620 lakosából 2940 magyar, 1946 szerb, 1479 bunyevác, 1112 jugo.[2]
  • 2002-ben 8586 lakosából 2900 szerb, 2450 magyar, 1266 bunyevác[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Bajmokot először 1462-ben említik, Mátyás király egyik adománylevelében.

[szerkesztés] Története

Bajmok területén nem végeztek semmilyen archeológiai vizsgálatokat. Az archeológusok mégis úgy gondolják, hogy ezen a területen már Kr.e. X. évszázaddal (esetleg korábban is) létezett valamilyen település. Hitelt érdemlő bizonyíték nincs e állítás alátámasztására. Csupán az állítható, hogy a területen éltek Avar és Sarmata törzsek. Erről tanúskodik a temető maradványa amire Bajmok dél-keleti részében leltek rá, mindössze 1 km-re a központtól, a Kálvária részen.
A felfedezés teljesen véletlenszerűen történt, 1927-ben a Szabadka felé vezető út kiépítése során. A helyszínen talált leletek az I. és IV. századból erednek.[3] Ami ezek közül említésre méltó, az egy váza és egy gyöngyfüzér a nagy népvándorlás korából. Történelmileg bizonyított az a tény, hogy ezen a területen nem éltek rómaiak, viszont Hadrianus, Dioklecián és Konstantin római imperátorok korából származó pénzérme, melyet szántás során találtak alátámasztja azt a feltételezést, hogy léteztek kereskedelmi kapcsolatok a Jasiga és Szarmata törzsek, valamit a rómaiak között.

[szerkesztés] Középkor

Az első írásos dokumentum 1462-ből származik, amikor Mátyás király Bajmok községet a környékbeli pusztákkal együtt édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozza. Szilágyi Erzsébet 1484 november 11-én jószágait végrendeletileg Corvin Jánosra hagyta, amit Mátyás király is megerősített. Így bizonyára a fent említett helységek is Corvin birtokába jutottak. Corvin 1504-ben halt meg, özvegye pedig 1509 január 25-én Brandenburgi György őrgrófhoz ment nőül, és így más birtokokkal együtt az említettek is újra urat cseréltek.

[szerkesztés] A török időkben

1522-ben a törökök elfoglalják Belgrádot, majd azt követően északi irányba folytatják hadjáratukat. 1526-ban a mohácsi csata megnyerését követően elfoglalják Magyarország területét Budával együtt. Bajmok a szegedi szandzsákhoz tartozik ez időben.

A hódoltság idejéből származó, 1580. évi török adóösszeírás a szabadkai náhijéhez tartozó Novi Bajmokon huszonegy adózó házat tüntetett fel, az 1590. évi pedig a már a zombori náhijéhez tartozó településen tizenhat adózó házat jelölt.

A XVI. század második felétől Bajmokot akárcsak más környező településeket, többnyire szlávok lakta településként említették. A török hódoltság végén a falu teljesen elnéptelenedett és pusztává lett.

[szerkesztés] Az újratelepítés

Mária Terézia 1763-ban saját tanácsadóját Cothman Antalt küldi Bácskába és Bánátba, hogy előkészítse a németek betelepítését ezekre a területekre. Szabadkára utazva a tanácsadónak megakadt a szeme a bajmoki sajátos életvitelen. – A szálások körüli részek ideális rejtekhelyet nyújtottak a betyárok számára, mivel itt a hatalom „acélkeze” nem tudta őket elérni és így napról napra jobban megerősödtek. 1763. december 28.-án Cothman Antal jelentést küldött, melyben ismertette ötletét a bajmoki és ludasi puszták betelepítéséről, a katonák szállításának megkönnyítése érdekében.
Az 1771-es év végén a városi bizottság-felügyelőség a település fölmérését végzi el, és meghatározza a fontosabb épületek építésének a helyét. A falu központjában, ahol a közelmúltig az úgynevezett Berger iskola állt, kocsma épült (Becseli Csárda), a kápolna helyére pedig templomot építettek, melyet 1845-ben újítottak fel.

Bajmok madártávlatból

1785-től fogva Bajmokot betelepített településként tartották számon, ahol horvátok, bunyevácok és magyarok laktak. Magyarok főként Szabadkáról, a Pest megyei Törtelből, a Nagykátai járásban lévő Kókáról, a Kiskőrösi járásban lévő Kecelről, valamint Karcagról és Kalocsa környékéről érkeztek.
A német lakosság betelepülésének pontos idejét nem tudjuk. Az 1791-es adókönyvek Bajmokra vonatkozó részei már tartalmaznak német hangzású neveket. Mojzes szerint a bajmoki németek a környező falvakból (Bácsalmás, Baja, Csátalja, Csonoplya, Hódság, Apatin, Őrszállás) települtek át a faluba.[4]

A római katolikus plébániát 1770-ben szervezték. Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt temploma 1817-ben épűlt, de 1845-ben megújították és 1889-ben berendezték; 1907-ben a régi elé csinos új templomot építettek, amely egybefügg a régivel s így tágasabbá lett.[5]

[szerkesztés] Az I. világháború után

Az első világháború végét követően békeszerződésben elcsatolták Magyarországtól az SZHSZ királysághoz. A határt mindössze 9 km-re Bajmok központjától húzták meg. A falu északi részén, a SzabadkaZombor vasútvonalon túl kiparcellázták a földeket, és betelepítették a háborúban részt vett önkénteseket Crna Goraból, Szerbiából és Like-ből. A betelepítés folyamata 1921-ben kezdődött és 1924-ben ért véget.

A központtól mindössze 6 km-re keletre, Szabadka felé, a harmincas évek közepén hasonló módon mint Rata-nál[6] a kolonistáknak és önkénteseknek megművelhető és beépíthető földterületeket osztottak szét. Így jött létre Mišićevo település.[7]

[szerkesztés] A II. világháború

A bajmoki vasútállomás

Az 19411944-es időszakban Bácskát visszacsatolták Magyarországhoz, s vele együtt Bajmokot is.
Rata és Mišićevo lakosait deportálták a magyarországi barcsi és sárvári táborokba, ahol a háború végéig maradtak. A deportáltak házaiba Erdélyieket és Bukovinaiakat telepítettek, akik 1944. szeptemberéig éltek ott, majd őket a megszálló szerb hadsereg elüldözte.

A NOV és a Vörös hadsereg egységei 1944. októberében eltolták a frontot északra, és elfoglalták egész Észak-Bácskát, Bajmokra 1944. október 19.-én értek el.
A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság jelentésében Bajmok község neve nem szerepel, tehát itt semmilyen helyi incidens a magyar hadsereg részéről nem történt. A 20 háborús bűnös valódi felelőssége nem bizonyított.

A megtorlás Bajmokon 1944 október 21-én kezdődött kb. 30 magyar és német nemzetiségű polgár letartóztatásával. A tisztogatást feltehetően az ide vezényelt 8. Vajdasági Brigád 3. zászlóalja valamint a 4. Vajdasági Brigád egyik százada végezte. A 30 embert először börtönbe zárták, majd Szabadkára akarták vinni őket, de útközben a koponyai rétnél többet lemészároltak közülük. Akik megérkeztek Szabadkára, azokat rögtönítélő bíróság elé állították és végül kivégezték.

A katolikus templom, mellette a szerb ortodox templom

1944. október 31-én a helyi népfelszabadító bizottság felállította a „népbíróságot” rögtönítélő bírósági hatáskörrel. A német és magyar nemzetiségű férfiakat a községházára terelték, majd a Berger-féle iskolában tartották fogva őket november elsejéig, amikor a kivégzésekről a népfelszabadító bizottság határozatot hozott. Akiket halálra ítéltek, azokat egy másik terembe vezették, – a többiek haza mehettek. Az ítélkezők húszan-harmincan lehettek egy partizán tiszttel. A jelenlévő népbizottsági tagok néhányat a kivégzendők közül megmentettek. A vészbíróság elé hoztak még györgyéni, madarasi, pacséri és tavankúti lakosokat is.
A kivégzésekre Pedro Dulić ügyvéd a falutól nem messze lévő földjén került sor. A tömegsírokat két napon át ásták a helyi cigányok.

1944. november 2-án este zuhogó esőben a megkínzott, összevert és halálraítélt embereket felsorakoztatták a községháza udvarán, erős partizánfelügyelet alatt. Négyes sorokban kellett felsorakozniuk és egymáshoz drótozták vagy láncolták őket. Így indult el az ártatlanok menete, a Zombori úti vesztőhelyre. Amerre elhaladtak, partizánőrségek voltak felállítva. (…) A gépfegyver-sortüzek este fél tíz tájban kezdődtek és hosszan tartottak. Ezután a bajmoki aktivisták és kivégző osztag tagjai vékonyan földet dobtak a három sírgödörre és mint akik jól végezték dolgukat, visszatértek a faluba. Soha sem tudódott ki, hogy az áldozatok közül sikerült-e valakinek megmenekülnie.
Minden elcsendesedett, a gyilkosok visszatérésük után kisebb fajta ünneplést tartottak. Volt lakmározás, eszem-iszom, pálinka, bor és paprikás.
A lakoma után másnap a partizánok vonatra ültek, és elhagyták a falut.[8]

Ennek a vérengzésnek kb. 100 olyan magyar áldozata volt, akiknek tudjuk a nevét.[8] A háború után a bajmoki németeket kitelepítették Németországba, házaikba új telepesek érkeztek – 368 család Likából.[9]

[szerkesztés] Napjainkban

Ma Bajmoknak 9000 lakosa van és ezzel a Vajdaságban a legnagyobb helyi közösségek közé tartozik. Jelentős a kisipar, a kisgazdaság és a fejlődésben lévő kereskedelem.

Bajmok és Bácsalmás között 1993-ban nyitották meg a határátkelőt, ami 24 órás nyitva tartása újabb távlatokat nyit a város ütemesebb fejlődésére.

Bajmok és Bácsalmás 2005. január 16.-án Bácsalmáson Partnertelepülési megállapodást írt alá a két település, melyet Bajmokon 2005, február 17-én erősítettek meg.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
  • A Vajdasági magyarok néprajzi atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  1. ^ Befektetési kézikönyv, Regionalni centar d.o.o. „Most-Híd” Térségfejlesztési központ Kft., Szabadka 2005. (ISBN 86-907575-0-3)
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Ezeket ma a zombori városi múzeumban lehet megtekinteni.
  4. ^ Mojzes Antal: Bajmok művelődési krónikája I.-II. 1992., 1993.
  5. ^ Magyar Katolikus Lexikon
  6. ^ Rata település Bajmok része, nevét a kapott föld kifizetésének módjáról kapta (részlet lefizetés (ráták)) még 1906-ban.
  7. ^ Zivojin Mišićről kapta a nevét aki a szerb hadsereg parancsnoka volt a szolüni fronton.
  8. ^ a b Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  9. ^ Penavin Olga, Matijevics Lajos: A jugoszláviai székelytelepek nyelvatlasza. Újvidék, 1978.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök