Babapuszta

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Babapuszta vagy Sári
Алекса Шантић
Aleksa Šantić
A Fernbach kastély
A Fernbach kastély
Table separator.png
Babapuszta címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Zombor
Rang Falu
Terület km²
Népesség (2002)
  • 2172 fő
Irányítószám 25212
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Babapuszta, vagy másnéven Sári (szerbül Алекса Шантић / Aleksa Šantić), Zombor község észak-keleti részén a magyar határtól 7 km-re található, a közigazgatási egység egyik legkisebb faluja. Területén sem folyó, sem állóvíz nem található. Határában jó minőségű löszös termőföldek vannak. Határának területe 5277 ha, nagy része szántó és kis részbe gyümölcsös. Az itt élők többsége földműveléssel foglalkozik, búzát, kukoricát, szóját, cukorrépát, napraforgót termeszt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 2267 lakosából, 1517 szerb, 296 jugoszláv és 150 magyar[1]
  • 2002-ben 2172 lakosából 1630 szerb, 129 horvát és 124 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1486-ban egy Bodrog megyei dokumentum Sáripusztaként említi. Később a XX. század derekán már Babapuszta, majd 1924-ben megkapja az Aleksa Šantić nevet a boszniai szerb költő iránti tisztelet jeleként.

1941-ben a betelepített bukovinai székelyek a Hadikkisfalu nevet adják a településnek,[2][3] de már a háború végén Fernbach néven is szerepel. Végül a háború után újra Aleksa Šantić hivatalosan.

[szerkesztés] Története

1486-ban egy Bodrog megyei dokumentum említi Sáriként, illetve Sáripusztaként.

Női ágon, a rasztinai báró Rédl családhoz kötődik a Kelebia-puszta és Sári-puszta között húzódó, Hammerstein báró birtokaként ismert terület (babapusztai rész). Ezért egyházközségileg is Őrszálláshoz tartozott.

19061907-ben Fernbach Károly, Bács-Bodrog vármegye és Zombor szabad királyi város főispánja, Hikisch Rezső építész tervei alapján ugyanezen a területen megépítteti Babapuszta-i kastélyát, amely köré csodálatos angol-parkot is telepít. 1923-ban kezd épülni a mai falu legrégebbi része, miután a szerb király az I. világháborúban részt vett önkénteseknek földet ajándékoz elismerése és hálája jeléül. 1924-ben kapja a helység az Aleksa Šantić nevet a boszniai szerb költő iránti tisztelet jeleként.

1941-ben 106 székely családot telepítenek ide,[3] akik fatemplomot építenek, de azt 1944-ben a partizánok elől menekülve hátrahagynak.[4][5][6] Az új hatalom a templomban kultúrházat rendezett be, s csupán a temetőbe átvitt harang maradt meg belőle. A gyógyítás főangyalának, Szent Rafaelnek a tiszteletére öntetett harangot, gróf Zichy Gyula kalocsai érsek adományozta.[7]

[szerkesztés] Hammerstein báró kastélya

Hammerstein báró kastélyát cifrakert, arborétum vette körül. Ebből mára egyetlen fa sem maradt, de a kastélyra sem nagyon lehet ráismerni. A kommunizmus beköszöntésével a földszinti részbe az új tulajdonos, az állam, a kombinát irodáit költöztette be, a hátsó udvari részben pedig az elmúlt években egy menekült család talált új otthonra.

A trianoni végpusztulás közeledtével Hammerstein bárótól a belgrádi minisztériummal kiváló kapcsolatban álló Bešlia család tulajdonába került a négyszáz hektárnyi birtok. Egy részét a család valószínűleg ki is fizette a bárónak. A báró intette Bešliaéket: nem lesz annak jó vége, ha a birtok munkásainak megélhetését a végtelenségig korlátozzák. A bajmoki nagygazda ugyanis per alá fogta azt a három hold földet is, amit a munkások a távozó bárótól végkielégítésként kaptak. Habár néhányuk megőrizte az ajándékozásról szóló iratot, a bíróság mégis csak két hold termőföldet és a felépült tíz házat hagyta a munkások tulajdonában. Ezt az egymás mellett épült tíz házat ma is magyar falunak mondják.

[szerkesztés] A Geschner-kastély

A Geschner-kastély

Május 9.-e birtok néven szintén az Aleksa Šantić kombináthoz tartozik az egykori Geschner-kastély a körötte levő, alig tizenöt éve még felbecsülhetetlen értékű több hektárnyi parkkal. Az egypártrendszer idején még a kiváltságosok érdemeinek cirógatására szolgáló szállodaként működtették, s a parkot két kertész gondozta. A miloševići rezsim idején aztán rohamos pusztulásnak indult nemcsak a park, hanem a kastély is a benne levő kápolnával együtt. A szétvert fehér márvány oltár, az ikonszerűen falra festett stációknak többnyire csak a kivésett helye, a megmaradtak pedig összekaszabolva hirdetik a hitet, embert megsemmisítő gonosztevők tobzódását.
A miloševići háborúval együtt megérkeztek az újabb kori telepesek, a menekültek is. Szinte mindegyikük láncfűrésszel jött, és arborétum ide, cifrakert oda, még az utakat védő fasorokat is kivágták. Ami a kastélyon érték volt, elvitték, amit pedig nem bírtak elvinni, azt tönkreverték. A szóbeszéd szerint a kastély tornyában levő harangot Bata Živojinovia színésznek adták, aki azt egy filmforgatáskor szemelte ki magának.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Pászti László, Ungváry Rudolf: Földrajzi nevek és szerepük tárgyi kifejezésként. Nemzetközi fejlődés, problémák és tapasztalatok a Kösztauruszban és a Geotauruszban Könyvtári Figyelő, XXXXXIV. évf., III. szám, Országos Széchényi Könyvtár, 2008.
  3. ^ a b Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma. 132. o. Szekszárd, Tolna megyei Könyvtár, 1989. ISBN 96 301 941 04 
  4. ^ A. Sajti Enikő: Székely telepítés és nemzetiségpolitika a Bácskában - 1941. Budapest, 1984.
  5. ^ Mo. helységnévtára 1944.
  6. ^ Marković, Milica: Geografsko-istorijski imenik naselja Vojvodine. Za period od 1853 godine do danas. Novi Sad, 1966
  7. ^ Magyar Katolikus Lexikon
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök