Bóka

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bóka
Бока
Boka
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Bóka címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Szécsány
Rang Falu
Terület 79,1 km²
Népesség (2002)
  • 1743 fő
Irányítószám 23252
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Bóka (szerbül Бока / Boka, németül Boka) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik, Szécsánytól 4 km-re dél-keletre, a Temes-folyó partján. A település a bánsági szórványmagyarság egyik jelentős helysége.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 2975 lakosából 1397 szerb, 624 magyar, 620 horvát
  • 1948: 2912
  • 1953: 2819
  • 1961: 3260
  • 1971: 2673
  • 1981: 2246
  • 1991-ben 1992 lakosából 1073 szerb, 590 magyar, 106 jugo., 103 horvát[1]
  • 2002-ben 1734 lakosából 994 szerb, 482 magyar, 83 horvátr[1]

[szerkesztés] Története

Már a középkorban jelentős hely volt. Az oklevelek néha Temes, néha Keve vármegyéhez számítják. Elsőször az 133237. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 13611362-ben Báka, 1338-ban és 1462-ben Borzvatő Báka néven említik az oklevelek. Az utóbbi évben Berekszói Hagymási Miklós birtoka, aki Szentgirolti Jánost testvérévé fogadta, s az itteni birtokaira is igényt tartott.

A XV. század végén szerb lakosság telepedett a helységbe, mely a balkánról és a kevei területről származott, s akik az egész hódoltság alatt megmaradtak a helységben. Temesvár visszavétele után kiküldött bizottság 40 házat és azokban szerb lakosokat talált. Ekkor a pancsovai kerületbe osztották be. 1779-ben Torontál vármegye visszaállítása után, a becskereki járáshoz csatolták.
1788 október 17-én, mikor a császári sereg Pancsova ostromára vonult, II. József császár Bókán szállt meg Oberknezevics Pál rác gazdálkodó házában.

1801-ben a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába került. A püspökség egyháznemesei 1801-ben telepedtek le, s egy külön utcát építettek a Temes-folyótól beljebb, az akkori Szerb-Bókával szemben. Ezt az utcát, mely az újabb beköltözködésekkel mind népesebb lett, Horvát-Bókának nevezték el.
Az újonnan letelepedett katolikus horvátok számára Verhovác Miksa zágrábi püspök 1802-ben plebániát alapított. Templomuk 1840-ben készült el.

Az 1848-iki délvidéki zavargások kitörésekor a szerbek elmenekültek Bókáról, a horvát lakosság azonban papjának hazafias befolyása következtében, mindvégig itt maradt s kitartott a nemzeti ügy mellett. Augusztus 4-én a szerbek váratlanul meglepték Bókát s a horvátok és a magyarok házait kifosztották. A Nezsény alatt augusztus 6-án kivívott győzelem után viszont a magyar hadak töltötték ki bosszújukat a szerbeken, s szeptember 4-én templomukat felgyújtották. Mikor a magyar sereg elvonult, a szerbek újból megrohanták Horvát-Bókát s ott mindent kifosztottak.

1852-ben a szerb templom újjáépült.

A település kastélya 1835-ben épült, s egészen a II. világháborúig a Jagodić-család birtokában volt. Később államosították, s szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. 2007-től fokozatosan állítják helyre.

[szerkesztés] Történelmi települések

Bóka környékén feküdt Bécspuszta, melyről egy 1344-ben kelt oklevél emlékezik meg; továbbá Fűszeg falu, melyről az 1338-1438. évekből vannak adataink; úgyszintén Igantő, mely 1338-ban szerepel első ízben, és ahol 1432-ben Keve vármegye közgyűléseit tartotta; Varsány, melyet 1338-ban említenek.

[szerkesztés] Kalántelke

Bóka közelében feküdt Kalántelke, a Baar–Kalán nemzetség ősi birtoka, melyet a Csanád nembeli I. Pongrác (1218–56.) a Telegdy család őse Kalán pécsi püspöktől kapott. Az 1254. évi osztály alkalmával a Kelemenősfiak és a Waffafiak kapják meg.

[szerkesztés] Ólécpuszta

Ólécpuszta (Nagylécpuszta) a XIV. század közepén (1332–37.) plebániával bíró helység volt. A hódoltság után lakatlan puszta, s mint ilyen szerepel az 172325. évi gróf Mercy-féle térképen is. A XVIII. század közepén marhakereskedők bírták bérben a kincstártól. Később a Szamosújvárnémeti Dániel család vette meg.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök