Bánmonostor

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
(Bánostor szócikkből átirányítva)
Bánmonostor
Баноштор
Banoštor
Az ortodox templom
Az ortodox templom
Table separator.png
Bánmonostor címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Szerémség
Körzet Dél-Bácskai
Község Belcsény
Rang Falu
Terület 21,4 km²
Népesség (2002)
  • 780 fő
Irányítószám 21312
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Bánmonostor (szerbül Баноштор / Banoštor) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Péterváradtól 22 km-re nyugatra a Duna jobb partján

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 1137 lakosa volt, többségben szerb, jelentős német kisebbséggel
  • 1991-ben 618 lakosából 573 szerb, 23 jugoszláv, 9 horvát, 4 magyar[1]
  • 2002-ben 780 lakosából 732 szerb, 17 horvát, 5 magyar[1]

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Római kor

A mai település helyén a római korban Malata nevű helység feküdt. Nevét a késő római korban a "jó"-ra utaló jelentésű Bononiára változtatták. Az 1971-72-es régészeti feltárások nem tudták meghatározni erődjének pontos helyét, de a mai településen belül római termálfürdőket fedeztek fel (I-IV. század), melyeket később kriptákkal ellátott templommá változtattak (V-VI. század). A település parkjában lakóépületek nyomai kerültek felszínre.

A castellum és a körülötte kialakult polgári település már a közép császárkorban igen jelentős volt, amikor azonban Sirmium a III. század végén császári székhely lett, különleges jelentőséget kapott az egész Dráva-Száva közti limes szakasz. A tetrarchia idején két új csapatot, két új legiót kapott ez a terület. Malata helyőrsége a II., de valószínűleg a III. században is, Pannonia inferior legjelentősebb segédcsapata volt, az ala I Britannica milliaria civium Romanorum, amelynek azonban mindeddig még egyetlen felirata sem ismert Pannonia inferiorból. Malatai állomásozására a segédcsapatoknak kiadott diplomák topográfiai csapatfölsorolásából lehet következtetni.
A későrómai korban a legio V Iovia egy különítménye állomásozott itt.

Bononia kikötővel is rendelkezett, ami egyúttal Sirmium kikötője is volt. A település fokozódó jelentőségére utal, hogy a III. század végén ellenerődöt is építettek vele szemben a Duna bal partján Begecsnél, amelynek Castellum Onagrinum volt az antik neve. Mivel az elnevezés a kőhajítókra utal, valószínű, hogy olyan egység feküdt ebben az erődben, amelyik gazdagon föl volt szerelve ilyen szerkezetekkel.
1902-ben egy falrészletet fedeztek fel a folyómederben, melyet az erődítmény félkör alakú tornyának a részeként azonosítottak, mely a parton lévő falhoz kapcsolódik és párhuzamos a folyómederrel. A folyómederben található oszlopok pedig feltehetőleg a folyami kikötő részét képezték. Az erődítmény teljes alaprajzát nem sikerült felmérni.

[szerkesztés] A középkor

1198-említik először Keu néven, mikor Szent István vértanú monostoráról tesznek említést. 1247-ben Ku, később Kw, majd 1309-ben Civitas de Ku que alio modo Monasterinm Bani nominatur. Canonici ecclesie S. Stephani protomartyris ibidem. Később Bani, majd 1476-ban Banmonostra, 1493-ban pedig Opidum Bermmonostra.

A XII. században már fennállott bencés monostora helyén 1229-ben Ugrin kalocsai érsek megalapította a szerémi püspökséget (a kalocsai érsekségből kihasított), mely aztán (káptalanával együtt) a városnak (és erősségének) is ura volt. Bár a tatárjárás után Szent- Iréne (Szent-Erenye) szintén állandó székhelyévé lett a püspökségnek és másik káptalanának, a fő székhely (valamint a Sz. István vértanúról nevezett székes káptalané) mégis (Kő vagy) Bánmonostora város maradt a XV. században is. A XIV. század elején a plebániatemploma Szent Jakab apostolnak volt szentelve.

A középkori monostorból előkerült faragványok formai hasonlóságot mutatnak az esztergomi és a dombói monostort díszítő faragványok növényi motívumával.[2]

[szerkesztés] A 20. század

A trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott. 1918-tól az SZHSZ királyság része.

[szerkesztés] Forrás

  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Malata, Bononia - Bánmonostor. Magyar Limes Szövetség
  • Miloš Lukić: Putevima slobode - naselja opštine Beočin u ratu i revoluciji. Novi Sad, 1987.
  • Pecz Vilmos (Szerk.): Ókori Lexikon. Budapest, Franklin társulat, 1902-1904.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök