Bácstóváros

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bácstóváros
Товаришево
Tovariševo
Borromei Szent Károly katolikus templom
Borromei Szent Károly katolikus templom
Table separator.png
Bácstóváros címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Palánka
Rang Falu
Terület 56,4 km²
Népesség (2002)
  • 3102 fő
Irányítószám 21424
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Bácstóváros (szerbül Товаришево / Tovariševo, németül Tovarisch) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik Palánka községben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 3918 lakosából 2577 szerb, 1045 német, 99 tót, 90 magyar
  • 1991-ben 3043 lakosából 2519 szerb, 180 cigány, 172 jugo., 54 magyar, 45 szlovák[1]
  • 2002-ben 3102 lakosából 2583 szerb, 278 cigány, 51 jugo., 40 magyar, 37 szlovák[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szláv tovar szóból ered, mely vagyont, kincset jelent.

[szerkesztés] Története

Bács vármegye első, 1699. évi összeírásában nem említik. Először 1715-ben fordul elő szerb faluként, tizenöt adófizetővel. Ekkor a falu első embere Mirčeta Korpolar (Kaplar) volt.[2] 1717-ben Tovarisova néven nem az újonnan alakuló Bodrog, hanem Bács vármegyéhez került.
Az 1768. évi kamarai térkép 78 szerb családdal a mai helyén tünteti fel Tovarisovát. Határában, Szelencse alatt van Nagybancsa puszta. 1772-ben úrbéri rendezést kapott és Nagybancsa és Golodobra pusztákat úrbérileg határához csatolták. A község telepítése is ebben az időben történhetett németekkel. Az ortodox egyház anyakönyvét 1788 óta vezetik s már ebben az évben kb. 900–1000 lélek lehetett a községben.

1753-ban alapították a szerb, - 1788-ban állandó épületbe költözött - 1853-ban pedig a katolikus iskolát. 1785-ben épült ortodox temploma, de a községnek 1868 óta római katolikus parókiája és 1882 óta temploma is van, melyet Borromei Szent Károly tiszteletére szenteltek fel.[3]

Az I. világháború végén az SZHSZ királysághoz került. A faluba 1924-ben vezették be a villamos áramot.[4]
1941-45-ig ismét Magyarországhoz tartozott, majd Jugoszláviához. A II. világháború végén német lakosságát deportálták, helyükbe boszniai szerb telepesek érkeztek.

[szerkesztés] Pecsétje

Pecsétek a XVIII. és a XIX. századból

A településnek 1742-ben használt pecsétje élével felfelé fordított szántóvasat mutat, fölötte csillagok között kereszt s ennek két oldalán e szerb betűk: „C. T.” 1744-ben más vésetű pecsétet találunk, melyen ferdén álló szántóvas fölött C. T. betűk láthatók. Ezután az 1770-es években a szántóvas fölött korona van s e fölött: „C. T.”. A XIX. század első felében is e jelvények vannak: korona, szántóvas és búzakalászok. Az egészet körűlveszi: „Sigill. Poonis. Tovarisova”.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Arhiv Vojvodine, Fond Bačko-Bodroške županije
  3. ^ Magyar Katolikus Lexikon
  4. ^ Miloš D. Radojčin: „Tovariševo-iz istorije sela i stanovništva“
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök