Királyhalom

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
(Bácsszőlős szócikkből átirányítva)
Királyhalom vagy Bácsszőlős
Бачки Виногради
Bački Vinogradi
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Királyhalom címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Szabadka
Rang Falu
Terület 20,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 2039 fő
Irányítószám 24415
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Királyhalom, vagy másnéven Bácsszőlős (szerbül Бачки Виногради / Bački Vinogradi) a Vajdaság Észak-Bácskai körzetében helyezkedik el, Szabadka község keleti részén.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1981-ben 2345 lakos
  • 1991-be 2220 lakosából 2103 magyar, 48 jugo., 23 szerb, 21 horvát[1]
  • 2002-ben 2039 lakos, ebből 1927 magyar, 48 szerb, 17 horvát[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A települést kialakulásakor rövid ideig Rúzsaháza néven is emlegették, egy Rózsa nevezetű zsidó vállalkozó, Ormódi Béla embere után, aki a Kárász-család birtokában lévő homokpuszta egy részét megvásárolta és parcelláztatta.[2] 1946-ig Királyhalom vagy Királyhalma, majd a jugoszláv időkben Bácsszőlős.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkor

Ásatások bizonyítják, hogy a Szelevényi-erdő közelében található Templom-dombon feltehetően egy 1230 körül épült templom romjai találhatók. Ez arra a következtetésre is bizonyíték, miszerint az Árpád-házi királyok korában már a terület lakott volt.

Királyhalom története elválaszthatatlan Horgos történetétől. Az első megbízható emlitése 1502-ből származik, Török Imre birtokba iktatása alkalmából.

A török hódoltság ideje alatt a terület elnéptelenedett. Szeged főjegyzője Kárász Miklós 1749-ben a királyi kincstártól megvásárolta Horgost, és Szent Péter pusztát, melyet 1772-ben jobbágyokkal újratelepít. Az új telepesek névsora alapján megállapitható, hogy a jelenlegi királyhalmi családok közül a Bajtaiak, Demusok, Berényiek, Erdéjiek, Kalmárok, Mosók, Telekek ősei ott voltak az első telepesek között. A falu területén ekkor három Major tanya létezett a Szelevény a Rózsa és a Pörös Major.

[szerkesztés] Az Osztrák-Magyar monarchia

Jókai Mór, a neves író igy jellemezte Királyhalmot:

Az út töretlen avaron keresztül vezet, sovány, rossz legelőkön át. Csak itt-ott egy kis feltört szántóföld, amiből homokostól együtt hordogatja el az őszi szél a magot. A napraforgó kórója az egyedüli tüzelőszer, ami télre kínálkozik, a lapályabb területeken vadvíz. Órahosszat nem találunk sem juhnyájat, sem sertéskondát, ménest vagy gulyát. Az elszórt pusztai tanyák környéke bekerítetlen, a kerteknek nevezhető homokágyakban piroslik az egyedüli vetemény ,a paprika: élelem, orvosság és piaci árucikk egy személyben.

A vasút kiépülése előtt Királyhalma területén három nagy majort tartottak számon: a Szelvényi major, a Pörös major és a Rózsa major. Ezt a Kárász család értéktelennek minősítette és eladta.

A Szeged-Szabadka-vasútvonal 1869-es átadásakor Ferenc József személyesen is látogatást tett a környéken, s ekkor Csongrád megye közigazgatása a királyi látogatást arra használta föl, hogy kérvényezze a MÁV-nál miszerint „Palics és Horgos állomások közt fekvő 113. sz. őrháznál feltételes megállót iktassanak be a vasúti közlekedésbe Királyhalmok néven.” Az engedélyt 1890. március 14.-én jóváhagyták. Még ebben az évben a mintegy három holdnyi területet a szegedi Ormódi Béla nagykereskedő és bankár vásárolta meg, majd parcelláztatta ki, túlnyomóan szeged vidéki magyaroknak.[2] Holdanként harminc forintot fizetett a területért. Legelterjedtebb borszőlőfajta a magyarka (szlanka) volt. A királyhalmi birtokok területén (csaknem felén) csemegeszőlőt, főleg saszlát termesztettek. Gyümölcsfákat ültettek, de elsősorban almát termeltek.

Országos mozgalom indult, hogy az addig puszta homokterületeket szőlővel telepítsék be. A szőlők kizárólag intelligens birtokosok kezében voltak s ennek folytán a telep néhány év múlva kellemes nyaralóhely is lett. 1894-ben Szobonya Bertalan 140 hold homokot vásárolt Királyhalmán. Ezt a területet szőlővel, gyümölcsösökkel ültette be. 1897-ben költözött Királyhalmára és itt megalapította a Gazdakört, melynek sokáig elnöke is volt (1941-ig).
A vasút hatására fellendült gazdaság idevonzotta az embereket. 1902-ben Királyhalmának 552 lakosa volt és saját postahivatala. 1902-ben megépült a Nagyiskola. Még ebben az évben Papp János és társai azzal a kéréssel fordultak a horgosi közgyűléshez, hogy engedélyezze a mai belgrádi út egy részének megvételét Fodor Antaltól. A céljuk az volt, hogy az akkor közös dűlőt kiszélesítsék a Körösig. Szintén ez évben a település még egy kéréssel folyamodott a közgyűléshez. Azt kérvényezték, hogy engedélyezze az élelmiszerpiac megnyitását. A község ezt a kérelmet elutasította azzal az indoklással, hogy a királyhalmaiak bejárhatnak a horgosi piacra. A helybeliek azonban nem egyeztek ezzel a döntéssel. Fellebbeztek, és a szolgabíró megértőbbnek bizonyult, így 1912-ben Királyhalma számára engedélyezte a heti egyszeri élelmiszerpiacot.

[szerkesztés] Az I. világháború

Az első világháború alapos megpróbáltatást hozott Horgos-Királyhalma népének: a férfiak a frontokon harcoltak és a termelési körülmények az otthon maradottakat sújtották. A háború vége nem békét, hanem újabb megpróbáltatásokat hozott.
1922-ben Királyhalmán rendőrkirendeltséget létesítettek. A szerbeket betelepítették, a magyaroktól elvették földjeiket. Mivel kevesebb volt a bevétel 1925-ben a Gazdakör kérvényezte a horgosi képviselő-testületnél, hogy Királyhalmán csütörtökön és vasárnap piaci napot tarthassanak. A kérvényt a címzett elutasította. Csak két év múlva adták meg a jelzett napokon a piactartás lehetőségét.

A királyhalmi vasútállomás

1927. november 14-én a község határozatot hozott arról, hogy a háztulajdonosok kötelesek a házuk előtt járdát építeni. 1937-ben a Gombos villában lévő postát telefonközponttal látták el. Az érdekelteknek a postaszolgálat vezette be a telefonvonalat azzal a meggondolással, hogy gyorsan megtérül a beruházás.

A harmincas évek egyháztörténeti szempontból fontosak. Ekkor indult meg ugyanis a mozgalom a templomépítés ügyében. 1904-ben egy vaskeresztet állítottak fel a helybeliek a Nagyiskola mellet. 1913-ban a horgosi plébános Csongrád megye királyi tanfelügyelőjétől engedélyt kapott, hogy Királyhalmán a Drozdik-féle állami iskolaépülethez közadakozásból kápolnát toldjanak. A kápolnát 1914. március 22-én avatták fel.
1917-től havonta egyszer, 1931-től pedig minden vasárnap és ünnepnap miséztek az iskolában. Horgos község 1934-ben harminchét hold földet ajándékozott a királyhalmi egyháznak. Végül Kazi Mátyás és Szobonya László fél-fél hold telket ajánlottak fel a templom számára, amely 1940-ben meg is épült.
1927. január 8-án a püspöki hivatal határozatot hozott a lelkészség felállításáról, amely Királyhalmán kívül magában foglalta a Körös-oldalt és az űrjárási részt is.

Az egyházi anyakönyvet 1931-től vezetik. 1933-ban alakult meg az első egyházközségi képviselő-testület. A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség (DMSZK) itt is létrejött, elnöke Szobonya László lett.

1941-ig pezsgőgyár is működött Királyhalmán, melynek Tolnai János volt a tulajdonosa. A hagyomány szellemében Királyhalom-Hajdújárás szövetkezete az ötvenes években az Ingusz-kastély alagsorában nyitotta meg a pezsgőgyárat.

[szerkesztés] A II. világháborútól

Királyhalmán 1944. novemberétől egy tanító sem dolgozott. Hogy a hiányt pótolja, a helybeli plébános, Szűcs Márton tanította a 132 gyermeket. A lelkész 1945. nyaráig folytatta tevékenységét, akkor érkezett településünkre Tóth Mária tanítónő, aki átvette tőle a tanítást.

A falu egyik utcája

1946. április 15-én pedig meghozták az első földtörvényt, amelyben meghatározták, hogy a földtulajdonosok maximum tizenhét hektárral (harmincnégy hold) rendelkezhettek.

A földműves szövetkezet 1948. augusztus 20-án alakult meg. 1953-ban a szövetkezet átalakult a Vinogradar (Szőlőtermelő) Állami Gazdasággá, amelynek igazgatója Kádár Ernő lett. Így kapta a falu a Bácsszőlős nevet. A lakosság a gazdaságban hagyott, illetve a szövetkezetbe vitt földekért kártalanítást kapott.
Önkéntes munkával 1949-ben felépült a művelődési otthon. 1951-ben a közgyűlés kérte a Jánosi Népbizottságot, hogy építsen új iskolát, mert a jelenlegi csak ideiglenes megoldásnak tekinthető.

A királyhalmi községet 1952. májusában szüntették meg. Palics, Ludas és Királyhalma községekből hozták létre az új közigazgatási egységet: Palics községet. Hosszú veszekedés, győzködés árán a két gazdasági nagyüzem, a Bácsszőlős-Hajdújárás szövetkezet és az állami gazdaság közös erővel megvásárolt egy mozigépet. A mozi avatás 1956. május elsején volt.
1957-ben megalakultak az iskolatanácsok. 1963. Szeptember 21-én avatták fel az iskola új épületét, amelyben hét tanterem, tanári és igazgatói iroda kapott helyet. 1969-ben megalakul a helyi közösség tanácsa, az első terv az ármentesítés. Ez évben a polgárok megszavazzák a helyi járulékot. Helyi eszközökből és a községi útalap eszközeiből 5 km aszfalt út épül.
A lassan urbanizálódó falu számára sürgőssé vált az egészséges ivóvíz, így 1973-ban átadták a lakosság rendelkezésére az új vízhálózatot.

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • Dr. Horváth Mátyás: Bácsszőlős és Királyhalma múltja
  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök