Bácskeresztúr

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bácskeresztúr
Руски Крстур
Ruski Krstur
A Szent Miklós székesegyház
A Szent Miklós székesegyház
Table separator.png
Bácskeresztúr címere
[1]
Hivatalos? Nem.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Kúla
Rang Falu
Terület 58,6 km²
Népesség (2002)
  • 5213 fő
Irányítószám 25233
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Bácskeresztúr, vagy másnéven Oroszkeresztúr (szerbül Руски Крстур / Ruski Krstur, ruszinul Руски Керестур) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében fekszik, Zombortól délnyugatra.

A település a vajdasági ruszinok kulturális központja. A ruszin lakosság száma folyamatosan csökken az évek óta tartó kivándorlás miatt, akik főleg a kanadai North Battlefordba telepednek le.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 5098 lakosából 4826 ruszin, 160 magyar, 75 német
  • 1948: 5874
  • 1953: 6115
  • 1961: 5873
  • 1971: 5960 lakosából 99.45% ruszin
  • 1981: 5826
  • 1991-ben 5636 lakosából 5026 ruszin, 140 szerb, 129 jugo., 55 ukrán, 50 magyar, 45 cigány[2]
  • 2002-ben 5213 lakosából 4483 ruszin, 263 szerb, 76 cigány, 73 magyar, 61 ukrán[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Első írásos említése 1410-ben Kerezthwr néven történt. Pesty Frigyes helynévtárában Nagykeresztúrként szerepel. Az itt olvasható eredetmagyarázat szerint a lakosság magyarokként menekültek el a törökök elől, majd elszlávosodtak, de emlékezetükben maradt a Bács közeli, kereszt alakú két utcából álló falu képe, és ezt keresték visszatértükkor.[3]

[szerkesztés] Története

A községben történt ásatások egy őstelep nyomait tárták fel. Első írásos említése 1410-ben Kerezthwr néven történt, amikor a Szilágyiakkal rokon Kereszturiak birtokában volt meglehet nem pont a mai helyén. Ugyanezen a néven 1452-ben és 1492-ben is említik. 1495-ben említenek egy possessio Kereztúr-t a Mosztonga körül, Chomafalva és Doroszló mellett. 1540-ben Keresztúr Corvin Jánosé. Egy 1517. évi okmány is e helységek társaságában említi Keresztúrt Bács vármegyében, majd az 1522. évi bácsvármegyei dézsmalajstromban is szerepel. Az 1590. évi török defterben felemlített Gorni (Felső) Keresztúr 21 adózó házzal valószínűleg a Kula alatti; Alsókeresztúr pedig hihetőleg a Cséb melletti Keresztúr volt.

A török hódoltság alatt elpusztult.

1745/46-ban 80 ruszin család telepedett le, akik főleg Kassa, Ungvár és Miskolc vidékéről érkeztek.[4] Cothmann kamarai biztos 1763-ban Keresztúrt nemrég telepített falunak mondja, lakosai nagyrészben görök katolikus ruszinok, akik Kisbresztovácz pusztának 3/4 részét és a régi Meggyes pusztát is haszonbérben bírják a kamarától. Az első iskola 1753-ban kezdte meg működését.[4] Első temploma 1753-ban, a ma is álló 1784-ben épült.[4] Bácskeresztúr pecsétje a szokásos gazdasági jelvényekkel az 1763. évből való.

1911/13-ban megépült a mai iskola épülete, melyet Györgyi Dénes tervezett.[5]

Az általános iskola

2003. november 3-án a székesegyházzá nyilvánított bácskeresztúri Szent Miklós-templomban vasárnap 10 órai kezdettel ünnepélyes püspöki szentmise keretében kihirdették az új Apostoli Kormányzóság megalapítását a Szerbia–Montenegróban élő görög katolikusok számára. Apostoli kormányzóként iktatták be az eddigi Munkácsi Görög Katolikus Püspökségen szolgáló Dzsudzsár György (Дюра Георгий Джуджар) segédpüspököt, akinek székhelye az ukrajnai Ungváron volt.[6]

A település mellet található a Szűz Mária búcsújáró hely. 1817-ben egyszer, 1822-ben ismételten megjelent a Boldogságos Szűz egy kútnál. 1824-ben a kútágasra Mária-szobrot helyeztek, melyet a környékbeliek búcsújárással kezdtek tisztelni. 1860-ban a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére kápolnát építettek.[7] A kegykápolnában, található az olajjal könnyező Istenanya ikonja, továbbá rengetek olajnyomatos szentkép díszíti, amely a hívek fogadalmi ajándéka. Itt látható, a Krisztus sírbatételét, siratását ábrázoló olajfestményt is.[8]

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Béla

A mai Bácskeresztúr vidékén feküst Béla község. A Hunyadiak korában a Garaiak birtoka volt, de 1470-ben, talán zálogjogon, a Rozgonyiak ülnek a birtokban, akik ez évben panaszt emeletek a Garaiak várnépei ellen azok hatalmaskodása miatt. Az 1470. és 1504. évi följegyzések szerint Palánka vidékét jelölik meg a község helyeként. 1504-ben Corvin Jánost találjuk a birtokban, amikor egyéb jószágai között Béla falut is felsorolja.
1590-ben a török defterek a szegedi nahijében sorolják fel Béla falut, amelynek akkor tizennégy adózó háza volt. Ezután már faluként nem szerepel sehol. 1728-ban már csak puszta; abban az időben Földvár tartozéka volt.

[szerkesztés] Bellyefalva

A történelem adatai szerint hasonlóképen régi Bellyefalva (vagy Bellye) szintén a mai Bácskeresztúr szomszédságában szerepelt a XV. században. Első ismert ura a Keresztúri család 1410-ben. Ez évbeli okleveles följegyzés szerint azonban Szilágyi László felesége a Keresztúriak ellen birtokfoglalás miatt pert indított és az országbíró Keresztúrit meg is fosztotta a jószágtól; az ellenfelek utóbb mégis megbékéltek és megosztoztak a vitás birtokon, amit az országbíró is jóváhagyott.
A század második felében, 1469-ben, egy Belley nevű nemes tűnik fel, akinek ez lehetett névadó helysége és kétségkívül birtoka is volt itt. Alighanem azonos ez a falu Béla (Radanova) pusztával, melyet Iványi szintén Keresztúr szomszédságába helyez.[9] Ennek Biela Radinova nevével 1652-ben a Wesselényi Ferenc urbariumában találkozunk és abban az időben hat jobbágy-háza volt. 1720-ban már csak egyszerűen Bela a neve a pusztának, míg 1731-ben ismét Bela Radanova. 1768-ban a kamarai térképen is szerepel és akkor a kulai határhoz közelebb eső részét egy hajdani falu helyeként említik.

[szerkesztés] Egyéb települések

Itt feküdt valahol Kerek falu is, mely 1410-ben szintén a Keresztúri család birtoka volt. Volt azonban benne része a Kereki családnak is, melyre azonban a Mendei család igényt tartott és meg is kapott.

Ide közel fekhetett Ők (Ewk) község is, mely 1431-ben az Őki Bodor család birtoka, egész 1512-ig. 1522-ben még a tizedjegyzékben szerepel a község, azután nyoma vész.

[szerkesztés] Rizstermesztés Bácskában

A rízstermelés Bácskának egyik nagyon érdekes különlegessége volt. A rizstelepek Bácskeresztúr és Torzsa községek között, a Ferenc József-csatorna mentén terültek el. A kincstári telep, mely a csatorna baloldalán feküdt, még az 1880-as évek elején, mint kísérleti telep keletkezett, báró Kemény minisztersége és Bodola Lajos műszaki igazgató vezetése alatt.

A másik két ilyen nagyszabású telep a Ferenc József-csatorna jobboldalán terült el, az egyik özv. Krigner Györgyné tulajdona volt, a másik Machmer Fülöpé. Az előbbi 1892-ben, utóbbi 1896-ban keletkezett a kultúrmérnöki intézmény segítségül hívása mellett. Zlinszky Elek műszaki tanácsos tervei szerint és közegei közreműködésével.

Az öntözési módszer az árasztó, a telepek belterületén duzzasztó művekkel folyt. Az öntözés, mivel a Ferenc József-csatorna vízszíne az öntözendő területeket egészét uralta – szabadon, tehát erőművek nélkül történt; – vízdíjat a vízhasználatért a Ferenc József-csatorna-társulatnak nem fizettek, mivel a birtokrészeket a berendezés kötelezettsége mellett, illetőleg ellenében, vízhasználati joggal vásárolták meg a kincstártól. A kincstári telep lecsapolási rendszere a „Keresztúr–verbászi Lecsapoló Társulat” érdekeltségébe tartozott, míg a Krigner és Machmer telep a „Jegricska Felső Lecsapoló Társulatok” érdekeltségébe volt utalva.

A termelt rizs a „Carolin melon” fajtához tartozott. A nyers rizst szövetkezeti úton, saját malmokban dolgozták fel s a „Rizstermelők Szövetkezete” (Budapest, Thonet-udvar) értékesítette. Ez a rizs sokkal jobb, táplálóbb, fehérjében gazdagabb volt, mint az olasz vagy bármely más termelésű rizs.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök