Bácsgyulafalva
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Телечка
Telečka
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | 
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Nyugat-Bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | Falu |
| Terület | 32,8 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 25222 |
| Körzethívószám | 025 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Bácsgyulafalva vagy másnéven Telecska (szerbül Телечка / Telečka, németül Teletschka vagy Batsch-Juliusdorf) a Vajdaság észak-bácskai részén, a Telecskai-dombokon hátán fekszik. Határát a Kerényi-patak medre, valamint moravicai, sziváci, zombori és kerényi szántóföldek határolják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1900-ban 2801 lakosából 2696 magyar, 100 német és 5 szerb
- 1931-ben 3.250 lakosából 84 százalék magyar, 11 százalék német
- 1948:3122
- 1953:3090
- 1961:2996
- 1971:2665
- 1981:2429
- 1991-ben 2138 lakosából 1904 magyar, 124 szerb, 55 jugo., 21 cigány[1]
- 2002-ben 2084 lakosából 1508 magyar, 429 szerb, 37 cigány, 23 jugo.[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszterről kapta. A település hivatalos neve 1904-től 1918-ig Bácsgyulafalva, később 1922-től pedig Telecska lett. Az 1990-es évek végétől ismét Bácsgyulafalva.
[szerkesztés] Története
A település 1883-ban keletkezett, mikor a kincstár a Kerényhez tartozó Pusztakula nevű pusztát római katolikus vallású magyar dohánykertész családokkal telepítette be, akik az áradásoktól sújtott Temesközből vándoroltak el még az 1880-as években, Sípos György szajáni polgár vezetésével.[2] A legtöbben Szajánból, Hódegyházáról, Csókáról, Tóbáról, Törökbecse és Törökkanizsa környékéről érkeztek.[2] Az 1884-ben 500 családot befogadó új falut az akkori pénzügyminiszter, gróf Szapári Gyula után Gyulafalvának nevezték el.
A pusztán mintegy 500 család telepedett le. Minden család 8–8 hold földet és egy házhelyet kapott. Az első években a nép jórésze kukoricaszárból rögtönzött viskóban, földputriban húzta meg magát, és a mezei munka elvégeztével télire visszament a szülőfalu rokonságához.[2] Később hozzáláttak a pontosan megtervezett falu kiépítéséhez. Bácsgyulafalva egyenes utcái derékszögben metszik egymást, a falu közepén a négyszögletes téren találkoznak.
1885-ben már 2500 lélek lakott itt és két iskolaterme volt. Iskolája 1896-ban épült, első tanítója a szajánról származó Nagy József volt. 1892-re már külön költségvetése volt a telepnek s községgé való szervezése is tervben volt, míg 1894 júliusában, Kerénytől elkülönítve, belügyminiszteri engedéllyel, maga is önálló nagyközséggé lett.
Kezdetben a színmagyar, római katolikus vallású új település a 9 kilométerre levő kerényi parókiához tartozott, ott anyakönyvezték a lakosokat, s ott is temetkeztek. Önálló lelkészsége 1887 óta van, míg a Magyarok Nagyasszonya-templomot 1898-ban építették Császka György kalocsai érsek költségén.
- A templom külső részét utoljára a hetvenes évek végén, a belső falakat pedig 1983-ban meszelték be, a toronyrészt pedig legutóbb 1961-ben renoválták.
A magyarlakta faluba az 1880-as évek végén németek települtek, majd megjelentek a cigányok is. Az 1990-es évek első felének viszontagságos ideiben pedig szerb menekültek is érkeztek. A fiatal falu lakosságának száma a második világháború után lényegesen megcsappant, s a mai napig folyamatosan csökken, az elöregedés veszélye fenyegeti.[3]
A falu lakosságának fő foglalkozása a földművelés. A több mint 5000 holdas határban leginkább kukoricát és búzát vetnek. Nyugat-Bácskában máig a telecskaiak a legismertebb dohánytermesztők. Mivel minden telecskai gazda foglalkozott dohánytermesztéssel, a faluban a házak mellett sorra megtalálhatóak a dohányszárító pajták. A nem földművelésből élők a környező településeken vagy Zomborban dolgoznak. Megélhetési gondok miatt Zomborba, Szabadkára, külföldi vendégmunkára Németországba, s más nyugat-európai országba vándorolt a telecskaiak egy része.
[szerkesztés] Képek
A községháza
Az óvoda
A templomkerti kereszt
A templom
[szerkesztés] Forrás
- Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b c Bálint (1974/75) p. 171-172
- ^ Fekete J. József (2000). „Imádságos kolostor (Könyv az olvasásról)”. zEtna. Egy falu szociográfiájáról.]
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
