Bácsföldvár

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bácsföldvár
Бачко Градиште
Bačko Gradište
A községháza épülete
A községháza épülete
Table separator.png
Bácsföldvár címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Óbecse
Rang Falu
Terület 69,8 km²
Népesség (2002)
  • 5445 fő
Irányítószám 21217
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
A pravoszláv templom

Bácsföldvár (szerbül Бачко Градиште / Bačko Gradište, németül Feldwar in der Batschau) a tiszamente legdélebbi és legszegényebb magyar jellegzetességű települése. A Tiszától 6 km-re, Óbecsétől 10 km-re délre, Csúrogtól 8 km-re északra fekszik, a Ferenc-csatorna partján. Közelében található a Gyöngysziget (Biserno Ostrovo), mely kedvelt horgászparadicsom.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 6609 lakosából 3795 magyar, és 2739 szerb
  • 1991-ben 5625 lakosa volt, melyből többek között 3068 magyar, 1938 szerb[1]
  • 2002-ben 5445 lakos, 2519 magyar, 2417 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét a középkorban épült, majd a török hódoltság alatt elpusztult földváráról kapta. Először 1387-ben említik Fedwar néven, majd 1528-ban a Lázár-térképen Fewlnar néven tüntetik föl.

Levéltárban a következő elnevezések lelhetőek föl:[2]

  • Földvár
  • Tisza-Földvár
  • Bács-Földvár
  • Bácsfölldvár
  • Feldvarac
  • Bačko Gradište
  • Gradište
  • Gradište Bačko

[szerkesztés] Története

1387-ben Zsigmond király a Garai családnak adományozta. 1423-ban birtokos itt az Oláh család, amely előnevét is Földvárról vette, 1432-ben birtoka van itt a Nagy családnak aki szintén innen írja nevét. 1470-ben Földvár Rozgonyi Jánosé volt, 1504-ben Korvin Jánosé.

[szerkesztés] A török kor

Az 1522. évi dézsmalajstromban ott találjuk Fedwár nevét is. A török defterek a szegedi nahijében sorolják fel 1580-ban és 1582-ben négy, 1590-ben tizenkét adózó házzal.

Az 1528. évi legrégibb térkép Lázár-féle 1553-iki kiadványa már feltünteti Földvárt, és ennek nyomán Andter 1684. évi mappája is, valamint Krekvitzé szintén jelzi. Az 1699-ből való török határmappán Csurog fölött a Tisza mellett jelezve van egy antiqum reductus (sánc) gradistye. Ez a mai Földvár, de még nem falu. Marsigli a római sánc végén a Tisza mellett egészen földből és mocsárból képezett szigeten tünteti fel Veldvárat. A sánc két darabból állt és hossza 170 öl volt. Valószínűleg a római sánc védelmére, a mocsári és tiszai rablások meggátlására készítették. Szemben a Tiszán túl Borgios sánc (Borjas sánc) van feltüntetve.

1639-ben a földvári török őrség – a szegedi szandzsákba betört – rablócsapatot megverte. 1652-ben Wesselényi Ferenc urbáriumában, Bács megyei szerb falvakként Földvár, Alsókula, és Cservenka szerepelnek. E falvak birtokába 1655-ben Wesselényi Ádámot iktatja be a garamszentbenedeki apátság.

[szerkesztés] A török után

A török korszak után a csatorna bal partján levő, várromokkal telt halomra egy Majstrolin nevű szerb telepedett le családjával. A föld termékenysége másokat is ide vonzott, akik szerb templomot építettek.

1715-ben Udvar (helyesebben Fudvar, Földvár), Szenttamás és Csurog határőrvidéki helyek voltak. 1717-ben a katonaság ökreit legeltették Földváron.
1728-ban a földvári katonai sáncban a főkapitány Sztojko Runity volt. Földvárhoz tartozott ekkor Szentandrás, Béla puszta és Botrának egyik fele, míg másik fele Becséé volt.

1751-ben mint a többi tiszai katonai sáncok, Földvár is felszabadult és a tiszai korona-kerületbe került. Lakossága ekkor inkább szerb volt, csak később telepedtek le újra a magyarok. 1773-ban épült fel a ma is látható szerb templom. 1806-ban szervezték a római katolikus lelkészséget, majd 1833-ban templom épült.

[szerkesztés] 19. század

Ipara már ekkor fejlett volt. 1818-ban kaptak céh-szabadalmat a takácsok, asztalosok, lakatosok. 1807-ben a Duna-Tisza-csatorna építésekor I. Ferenc király meglátogatta a falut. A Tisza szabályozásakor a folyót 6 km-re elterelték a falutól és ma már csak egy holtág tanúskodik arról hogy valamikor közvetlen a falu szélén folyt.

Bácsföldvár címeres pecsétje (1904.)

1848-ban a koronai kerülettel együtt a vármegyébe került vissza. 1848. júliusában súlyos harcok árán bevették a szerbek, de a magyar-osztrák csapatok 18-án délig ismét visszafoglalták. Ekkor a katolikus templomban 37 levágott gyermekfejet találtak, amelyek nyilván a szerbiai önkéntesek áldozatai voltak.[3] Az akkor még a magyar kormány oldalán harcoló császáriak – lengyelek, csehek, németek – ennek láttán a falu szerb részére rontottak, s akit értek lekaszaboltak, a szerb templom berendezéseit is elpusztították.[3] A szabadságharc alatt az egész falu a tűz martalékává lett, a lakosság nagy része elmenekült, és csak 1849. szeptemberében tért vissza.

1870-ben a koronakerülettel együtt megváltotta magát a földesúri terhek alól.

[szerkesztés] II. világháború, a szerb megtorlás

Bácsföldvárról semmilyen adat nem maradt arra nézve, hogy 1941-ben hogyan történt a magyar csapatok bevonulása, csupán az 1918-as betelepítettek kiutasítása történt meg, akik közül egy sem fizetett életével az intézkedések hatására. A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság mégis 5 embert talált felelősnek az 1941-es eseményekért.

Az 1944-es becsei gyilkosságok rögtön megkezdődtek a település október 23.-i „felszabadulása” után, bár ezek eleinte szórványosak voltak. A foglyok legtöbbjét a községi zárkába vitték, ahol verések és kínzások közepette kb. egy hétig tartották őket fogva. Számukat emelte, hogy november vége felé megtalálták a helyi Nyilaskeresztes Párt tagnévsorát. A kivégzések éjjel történtek a Csonthalom nevű hely közelében. Egy terhes anya is volt a kivégzettek között, akinek ugyanúgy nem kegyelmeztek, mint többi sorstársának.

A bácsföldvári áldozatok száma Mészáros szerint 600 fő körüli lehet,[4] míg Cseres ezt 70-re teszi.[3]

A délszláv háborúk és három menekülthullám jelentős változást hozott a falu életébe, közel 500 menekült telepedett meg.

[szerkesztés] A Szent Mihály katolikus templom

A Szent Mihály katolikus templom

A település ősi templomát vert falból építették 1806-ban, torony és padlózat nélkül. Állandó lelkésze nem volt, kezdetben Óbecséről gondozták a plébániát. Jadranyi Mátyás volt az első földvári állandó lelkész, aki 1831–1865-ig volt plébános.

1810-ben már volt 2 kis harangja, amelyeket valószínűleg Kollonich László erdélyi származású kalocsai érsek áldott meg Kalocsán. 1832–33-ban elkészült az új templom. A templom szentelését Szent Mihály főangyal tiszteletére 1832. december 6-án végezte Szathmáry Antal c. kői prépost, esperes plébános. Az 1848-as szabadságharc idején a templomot istállónak használták a bevonuló szerb csapatok. Belső faberendezéseit eltüzelték.

1910-ben a templomot meghosszabbították, és a tornyot újjáépítették Feörk és Petrovácz budapesti építészek tervei szerint (ekkor nyerte el mai magasságát). Ebben az évben padlózatát cementlapokkal burkolták. Végül 1910-ben, a templom belsejét újra kifestették. A képeket Lohr Ferenc budapesti festőművész, az ornamentikai részleteket pedig Greiner Károly apatini festő készítette. A főoltárképet is kicserélték, és egy nagyszerű olajfestményt vásároltak a Rómában élő Szoldatics József festőművésztől. Az főoltárkép Szent Mihály győzedelmét ábrázolja a gonosz felett.

1911-ben a kopott plébániát új, impozáns épülettel helyettesítették. Sajnos ennek az épületnek egy részét a szocializmus idején elvették az egyházközösségtől és a mai napig nem adták vissza.

Schwerer Imre plébánossága idején vásárolták a templom ma is meglévő öt harangját, tovább díszítették a templomot. Jézus Szíve, Szűz Mária és Szent Ferenc szobrokkal és tizennégy stációs képpel. 1928-ban bevezették a templomba a villanyvilágítást. Ezt követően 1933. szeptember 29-én megünnepelték a templom fennállásának századik évfordulóját. Ünnepi szónoknak Horváth János magyarkanizsai plébánost hívták meg, az ünnepi szentmisét pedig Petrányi Ferenc, óbecsei esperes, apátplébános végezte.

1980 körül megújult a templom külső burkolata, majd 1986–87-ben pedig Lengyel László festőművész és konzervátor keze alatt lett a templom belül teljesen újrafestve és a mennyezeti festmények konzerválva, valamint hat oldal kép felerősítve.

[szerkesztés] A templom szerkezete

A Szent Mihály templom belülről

A templom tömegében fontos hangsúlyt kap az érdekesen szép, különös kiképzésű, 46 méter magas torony. A harangháznak hármas tagolódású, rácsos ablakai vannak. A főpárkány alatt fekete számlapú toronyóra helyezkedik el, mely jelenleg nem működik. A téglalap alakú bejárati ajtó fölött félkörös záródású ablak, a torony két oldalán pedig lépcső tornyok figyelhetőek meg. A harangtornyot szépen ívelő süveg, a kistornyokat kupolaszerű sisak fedi. A lépcsőtornyok fölötti oromfalak kettős homorú ívűek. A hajó ablakai félkör alakúak, mindkét oldalon 5-5 db. van belőlük. A szentély egyenes záródású. A templom hossza 41 m, szélesség pedig 14 m. Belsejében kb. 250 ülőhely van. Az orgona 2 manuálos, 18 regiszteres, 1910-ben készült Temesvárott Wegenstein és fiai műhelyében. A toronyban függő öt harang különösen szépen össze van hangolva, a Vajdaság egyik legszebben összehangolt harangjai. Mariborban öntötték őket.
A nagyharang 1120 kg-os 1937-ben az Antal-család adományozta.
További harangjai: a második legnagyobb harang 600 kg-os, a Szent Mihály-harang 300 kg-ot nyom, külsején a védőszent alakjával, a lélekharang 125 kg-os, a kisharang 45 kilós. A 300 kg súlyú harang 1924-ben készült, a többi 1933-ban.
Korábbi harangjai az I. világháború áldozatai lettek.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Egyházi épületek

[szerkesztés] Középületek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Történelmi Levéltár Zenta
  3. ^ a b c Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
  4. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök