Bács

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Bács
Бач
Bač
A bácsi vár romjai
A bácsi vár romjai
Table separator.png
Bács címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Bács
Rang Község
Terület 110,6 km²
Népesség (2002)
  • 6087 fő
Irányítószám 21420
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Bács (szerbül Бач / Bač, szlovákul Báč, németül Batsch) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében helyezkedik el, Bács község központja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900.: 4336 lakos, anyanyelv szerint 1897 német, 1413 sokac, 925 magyar, 49 szerb, 48 szlovák, 3 horvát, egy román
  • 1910.: 3908 lakosából 1888 német és 719 magyar volt
  • 1948.: 5158
  • 1953.: 6094
  • 1961.: 6321
  • 1971.: 5916
  • 1981.: 5994
  • 1991-ben 6046 lakosából 3532 szerb, 920 jugo., 638 horvát, 502 magyar, 114 szlovák[1]
  • 2002-ben 6087 lakosából 4274 szerb, 518 horvát, 418 magyar, 142 szlovák[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar Bács személynévből ered, melynek előzménye az ótörök baya méltóságnév. Más elképzelések szerint a szláv bač – juhász főnévből ered; egyes magyar történészek szerint nevét első ispánjáról, Bácsról kapta.

A IX.-X. században Bagasin néven említi Idrisi arab utazó.[2] A város mai neve 1094-ben jelenik meg először Bachia alakban,[3] majd 1111-ben Bache néven említik. A XIII. században Villa Bachiensis, 1351-ben már szabad királyi város – Civitas Bachiensis, 1433-ra pedig mezőváros, azaz Oppidum Bach.[3]

[szerkesztés] Története

Bács az egyik legrégebbi település a Vajdaság területén. A régészeti kutatások bebizonyították hogy már a római korban is lakot terület volt. Első írásos említése 545-ből való egy Justinianus császár által írt levélben. 873-ban Avar erődítmény állt itt, majd magyar törzsek telepedtek le.

[szerkesztés] Középkor

A középkorban Bács vármegye székhelye volt, amit feltételezések szerint Szent István alapított a vármegyékből az elsők között.[4] Ebben az időben többször, hosszabb-rövidebb időre érseki székhelyként is szolgált; 1072-ben ide telepítették a szerémi görög püspökség.[5] Első okleveles említése 1094-ből való. A zágrábi püspökség alapító levele Fábián bácsi érsekről tesz említést, kinek halála után csak 11241130-ból ismerünk más bácsi érseket Gergelyt, majd 1134-ből Ferencet. Később több kalocsai érsek székhelye volt, s még 1184-ben kelt okirat is határozottan említi a kalocsai érsekről, hogy székhelye Bácsban van.[6]

Szent László király korából több oklevélben szerepel a bácsi érsekség. A történészek, mivel okleveles bizonyíték nem maradt, föltételezték hogy Szent László egy Kalocsától független érsekséget alapított, majd 1135-ben a kettőt egyesítették, s Kalocsának és Bácsnak már közös érseke volt. Városy Gyula kimutatta, hogy a kalocsai érsekség székhelyét tette át Szent László Bácsra, ahol 1090. körül székesegyház épült és külön káptalant is alapított.[7][8]

III. Béla idejében a kalocsai érsek székhelye volt. Az érsekség hol kalocsainak, hol bácsinak nevezte magát. Egy 1266. évi pápai irat említi először a kalocsai és bácsi egyházak egyesítését; de valószínűleg már azelőtt is egyesítve voltak.

A bácsi érsekséggel egykorú volt a Szent Pál apostolról elnevezett bácsi prépostság és székeskáptalan is, mely az érseki székhely áttétele után is itt maradt. Nevezetes az 1252. évi eredeti kiadvány melyen nagyobb alakú függő pecsétje is megvan: Szent Pál apostol, jobbjában karddal, baljában könyvvel. Kisebb alakú pecsétje 1361-ből való.
Szent Pál templom

A jelentős forgalmú, virágzó településről Idrisi arab világutazó számolt be az 1154-es feljegyzéseiben. 1158-ban II. Géza király itt töltötte a húsvéti ünnepeket, és itt újította meg a pécsváradi apátság megégett kiváltságleveleit. 1164-ben Manuel görög császár III. István ellen itt vonult fel seregeivel, de meglátva a magyar király cseh zsoldos hadát visszavonult. 1234-ben Gergely pápa közbenjárására itt épült meg a Bács vármegye első kórháza.[9] A forgalmas vásárairól híres települést az 12411242-es tatárjárás idején felégették, elpusztították a tatár lovas hordák, székesegyháza pedig 1351-ben leégett.[5]

[szerkesztés] 15.–16. század

1462-ben Mátyás király országgyűlést hirdetett Bács városába (oppidum) de azt végül Budán tartotta meg; 1464-ben azonban itt hozott ítéletet a Zvornignál fellázadt katonák fölött. Ulászló király szintén huzamosabb ideig tartózkodott a várban az érsek vendégeként. 1499. októberében itt tartották meg azt az országgyűlést, amely a török háború ellen nyilatkozott s november elején már mintegy tizenkétezer ember állt fegyverben Bács alatt.

Egy 1507-ben kelt okirat (adóslevél) szerint a város egy budai zsidótól 340 aranyforintot vett kölcsön. Ezen az iraton látható a város pecsétje: várbástya, körülötte a felírás: „Civitas Bach”.

A mohácsi csata után szeptember 29-én a szultán Bács várát is bevette, a várost felgyújtotta és kirabolta. A török defterekben Bács várost 1554-ben három fizető s hét nem fizető házzal, 1580-ban 18, 1590-ben 15 fizető házzal sorolják fel. Ez időben a császári csapatok többször behatoltak a török területekre, így 1567-ben azt panaszolja a török basa, hogy az osztrák hadak egészen Titelig jutottak, s közben a várost is kifosztották.

[szerkesztés] 17.–18. század

A XVI. század elejéről való török térkép felemlíti Bácsot is, mint Szapolyai erdélyrészi királyságának nagy városát. Valószínű, hogy ezután Bács egy időre a császáriak kezébe került, mert egy 1604. szeptember 12-én kelt irat szerint Bácsból a magyar őrség kivonult a vezérbasa előtt, s lőporral felrobbantva a várat otthagyta.
A törökök után 1686-ban sokác telepesek érkeztek Boszinából, Alsótuzla vidékéről. Az őket kísérő barátok a gradovai templomuk Mária képét és a klastrom többi könyvét is magukkal hozták. Ez időben Bács ismét helyőrséget kapott az új betelepedő népekből, kapitánya Vidákovics György lett.

A hódoltság után a bácsi prépost címét is újra felelevenítették és különféle egyházmegyei kanonokok kapták. 1738. óta egy kalocsai kanonoksághoz volt kötve. 1764-ben Mária Terézia a kinevezési jogot a kalocsai érsekre ruházta, de egy 1776. évi királyi rendelet e jogot újból megszüntette s az ötödik kanonoki álláshoz kötötte a címet: praepos. minor de Bach.

A ferences templom

1704-ben Rákóczi csapatai a várat felgyújtották, majd 1705-ben Fluk császári várkapitány végkép leromboltatta.[10] 1715-ben csak 29 adófizetője volt, de csakhamar újra benépesedett, és 1719-ben mezővárosi rangot kapott négy országos- és egy hetivásár-joggal. 1720. körül Bács várost és környékét visszajuttatták az érseknek, mint az érsekség régi birtokát. A város népe eleinte az érsek rendelkezései szerint adózott. Csak 1752-ben kötött az érsek úrbéri szerződést a jobbágyokkal s ezt 1758-ban újíttatta meg. 1770. októberében kapott a város Mandra és Felity nevű pusztáival állandó urbáriumot. Batthyány József érsek is sokat fáradozott a város újabb rendezése és csinosítása érdekében. Ez időből származik a plébánia-templom, melyet gróf Batthyány József kalocsai érsek építtetett 17731780 között. Az 1784. évi összeírás szerint az érsekség bácsi uradalmához tartozott Bács mezőváros, a külön kezelés alatt álló váraljai lakosok, továbbá Dernye és Bácsújfalu falvak és a Szentantal nevű terület.

[szerkesztés] 19. század

1826-ban úrbéri felmérés és rendezés volt Bácsban, ahol az érsek a régi 80 telken kívül még 40 telket osztott ki. Ipara jelentékeny volt; 1828-ban a következő mesteremberek kaptak új, vagy megújított céhszabadalomlevelet: szabók, csizmadiák, fazekasok, szíjgyártók, szűcsök, vargák, a gombkötő egyesült magyar céh, a német kádár, a kerékgyártó, kovács, lakatos, asztalos, kalapos, harisnyakötő, tímár, üveges, kőmíves, varga, takács, szabó, szappanos, pék, kötélgyártó, festő és a molnár céhek.

1823-ban és 1853-ban a várost nagy árvíz rongálta meg, mely idő alatt 2000 hold földet a vármegye segélyével mentesítettek.
Balog György bácsi plébános 1867-ben kiadott „A bácsi plébánia 100 éves emléke” című művében azt mondja, hogy Bács elhagyott s igénytelen mezőváros; észak, nyugat és dél felől az eliszaposodott mocsár határolja csak fahidakon juthatni a városba. Földjei gyöngék, bora könnyű kerti bor, kereskedése nincs. Lakosai földműveléssel s marhatenyésztéssel foglalkoznak s az iparosok is földművelők lévén jóformán csak télen űzik mesterségüket.

[szerkesztés] 20. század

1918-ban az SZHSZ királyság része lett. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Hódsági járásához tartozott. 19411944 között újra Magyarország része lett, 1945-től Jugoszláviához (ma Szerbia) tartozik.

[szerkesztés] Templomok

A Szent Pál templom belülről

A bácsi székesegyház felkutatására Haynald érsek 1870-ben ásatásokat végzett. A bácsi templom mely Szent Pál apostolnak volt szentelve, 1351-ben a bácsi káptalantól kiadott sok birtoklevéllel együtt elégett. A Szent István- vagy Szent László-korabeli székesegyház alapfalait Henszlmann 1872-ben az akkori köztemetőben találta meg.

Fennáll még ma is a Vajdaság legrégibb középkori épületemlékeként- bár újabb építésekkel eredeti szépségéből sokat veszített – a bácsi Ferenc-rendiek temploma, amely Henszlman szerint valószínűleg az 1241. utáni évekből, de még 1300 előttről való.
A templom mellet állt egy zárda is, amely azonban rossz minőségű anyagból építvén többször elpusztult. E zárda eredetileg a templáriusoké volt. 1301. óta a minoritáké. A XV. század közepe táján a Szent Ferenc-rendieké lett. A mohácsi vész után elpusztult. A törökök engedélyével bosnyák barátok építették itt fel hajlékukat; 1687-ben újra elpusztult, 1699-ben ismét felépítették, mégnem a Rákóczi-féle hadjáratokban újra lakatlanná lett. Ezután 1715-ben Ferenc-rendi barátok ismét lakhatóvá tették és a templomot is felújították. A mostani zárda 1734-től 1740-ig épült. A templomot 1832-ben újraépíttették.

[szerkesztés] A bácsi vár története

A vár alaprajza

A Szent István király alapította Bács vármegye székhelyén először valószínűleg földvár épült, ami az országosan feltárt és megismert ispánsági központokhoz hasonlóan gerendákból rekeszes szerkezetűre megépített és földdel töltött erődítmény lehetett. Miután 1072-ben a magyar királyi sereg elfoglalta a bizánciaktól Szerém várát, ide telepítették át a görög keleti ortodox püspökséget. A feljegyzések szerint eleinte még görög papok végezték az istentiszteleteket is a bácsi egyházban. A magyar-bizánci háborúk során többször is elfoglalták a görög seregek, így például 1164-ben maga Mánuel bizánci császár vonult be csapataival.

A bácsi vár a középkorban

A várat az 12411242-es tatárjárás idején felégették. A következő évtizedekből nem maradtak fenn adatok, hogy a lerombolt földvár helyett valamilyen erősség működött volna. A történészek álláspontja szerint csak Károly Róbert parancsára emeltek 13381342 között újabb erősséget a mocsarak közül kiemelkedő földháton. Az erődítmény a francia várak mintájára készült. A vár központi épülete egy többemeletes lakótorony volt, ahol a mindenkori várparancsnok lakott. A tornyot és a többi épületet vörösre égetett téglából készült várfal övezte, melyhez eredetileg nyolc bástya kapcsolódott. A várfalat háromszoros sáncrendszer vette körül, amelyeket őrtornyokkal és ágyúállásokkal erősítettek meg. A korabeli források szerint a külső védműrendszer területén csaknem ötezer főből álló hadsereg állomásozott, míg a belső vár védelmét több mint ötszáz katona látta el. A vár területén két templomot is építettek; a kisebbik a főpap magánszállásaként szolgált.[11]

A XV. század végén, Váradi Péter püspök idején vált Bács délvidéki reneszánsz központtá. Az első, napjainkig fennmaradt írásos említése is ekkor datálódik, amikor is 1435-ben a kalocsai érsekség mondhatta a magáénak a püspök irányítása alatt. A környező jobbágyfalvak alávetett népessége ide hordta be a földesúrnak járó szolgáltatásokat és adókat. Váradi egy ideig Mátyás király titkos kancellárja volt, de miután kegyvesztett lett, a visegrádi várban börtönözték be, s kiszabadulása után (Corvin János közbenjárására) költözött Bácsba. A török veszélyt világosan látván azonnal hozzálátott a lovagvár védőrendszerének felújításához, többek között úgy, hogy a sáncrendszerbe vezettette a Duna vizét. Az ő püspöksége idején, 1494-ben három hónapig vendégeskedett Bácsban II. Ulászló király.[11]

A vár romjai

Az 1514-es Dózsa György vezette parasztháború idején a környéken jelentős számú keresztes hadak gyülekeztek, előlük a rettegő Frangepán Gergely kalocsai érsek bemenekült a bácsi erődítménybe. Rövidesen azonban a harcedzett nándorfehérvári helyőrség katonái szétverték a blokádot fenntartó fegyveres parasztokat.

A törökkel vívott 1526-os sorsdöntő mohácsi csatában a magyar sereg fővezéri tisztét Tomori Pál kalocsai érsek látta el, aki odaveszett a küzdelemben. A győztes szultáni sereg rövid időre megszállta szeptemberben, majd kivonultak falai közül. Az állandó oszmán jelenlétre majd 1529-ben került sor, de a hódoltság északabbra terjedésével egyre kevesebb létszámú fegyveres állomásozott falai között. Így egy 1543-ból származó lajstrom szerint mindössze 106 főnyi zsoldos vigyázta falait, akik közül sokan a törökkel szövetséges rácok közül kerültek ki. Nincs pontosabban részletezve, de 1604-ben rövid időszakra elfoglalták a keresztény csapatok, aminek visszafoglalására csak két esztendő múltán indultak el a muzulmánok. Beérkezésüket azonban nem várták meg a várbeliek, hanem a védőműveket több helyen is puskaporral felrobbantva, elmenekültek a várból. A megszálló oszmán sereg rövidesen helyreállíttatta a romos részeit. 1628-ben már mindösszesen 6 topcsi (tüzér) és 10 főnyi gyalogos strázsálta falait, amit ismeretlen létszámú délszláv martalóc egészített ki.

A bástyák és falak megmaradt részei

Buda várának véres ostrommal való visszafoglalása után déli irányban előretörő Habsburg sereg 1686. második felében kardcsapás nélkül vonult be a török által kiürített téglavárba. A következő időszakban a császári szolgálatba szegődött rácok fegyveresei állomásoztak falai között. Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kezdeti szakaszában játszotta, amikor 1704. júliusában az ostromló kurucok felgyújtották az épületeinek tetőzetét, de elfoglalni nem tudták a hevesen védekező osztrák és rác helyőrségtől. A következő esztendőben azonban a hadi helyzet romlása miatt a német várkapitány felrobbantotta a védőműveit, majd elvonult. A továbbiakban már az időjárás szeszélye, társulva a környékbeli lakosság bontásaival fogyasztotta a téglavár falait és épületeit. Egyedül a magas lakótorony maradt meg teljes épségben, mivel azt termények tárolására használták. Korabeli adatok szerint csak 1842-ben a bácsi főispán szigorú tiltására hagytak fel a várrom tégláinak elhordásával, de azóta is gazdátlanul pusztulnak a történelmi viharokat látott épületrészek. Két ízben végeztek területén régészeti ásatásokat, de megóvása még a jövő feladatai közé tartozik. A 2000-es éves elején a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet restaurálta a vár lakótornyát, de más feltárómunkára és felújításra nem került sor.[11]

[szerkesztés] Történelmi települések Bács környékén

Bács vidékén egész sereg elpusztult község emlékét tartják fenn az oklevelek. Igy a hajdani Dál falu mellett jelentős nemesi birtok lehetett a mohácsi vész előtt Aracsa község. Igazolja ezt sok családi följegyzés. Névadó helysége volt az Aracsai családnak, mely a XV. és XVI. század több oklevelében szerepelt.

Itt feküdt valahol Gőző község is, melyről egy másik elpusztult községnél, Nagyálcsánál is szó esik. A XV. században a Porkoláb családé volt. P. Tamás után mivel családja kihalt, 1461-ben Szilágyi Erzsébet kapta.

Derecskéről már 1346-ban találunk feljegyzést, 1369-ig részben a Kapucsi Figedieké volt. 1469-ben a Derecskei család is szerepel. – Nem messze innen feküdt Derzs, vagy Derzsfalva, a derzsi prépostság fészke, melyről már 1328-ban találunk okleveles említést. 1414-ben a Kapolcsi család az ura. 1422-ben a Derzsfalvi család is szerepel itt. 1479-ben a Derzsfalvi Bakó Demeter bodrogmegyei alispán nevében él még, azután nyoma vész.

Bács közelében feküdt Piski község is, mely 1430. előtt a Bartáni családé volt, de a Maróthiak tartottak rá igényt és meg is kapták. 1413-ban a bácsi káptalan is birtokos itt. 1453-ban bukkan fel a Piski család és 1482-ben szerepel a Piski Barki család.

Szintén itt található az elpusztult Verőfény nevű község is, mely 1410-ben a Keresztesi család birtoka volt, de 1504-ben Korvin Jánosé lett. Közben a Szilágyi és a Vingarti Geréb családok is szerepelnek birtokosokként.

1448. és 1525. között szerepel itt e vidéken Csókafalva, mint a Patolcsiak birtoka. 1328-ban Gyarmat, mely a derzsi préspostságé, 1334-ben Lugas, melyet a bácsi érsek cserébe kapott más birtokért, 1346-ban Szopor mint a bácsi káptalan birtoka, 1489-ben Parlag a Ripkai Oláh család birtokaként, és véül Szelénd, mely 1448-ban Szeléndi János bodrogmegyei alispán nevében is szerepel.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Címerek

[szerkesztés] Vára

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Csorba Csaba: Regélő váraink. 1997.
  • Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon. 1994.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
  • Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai. 1996.
  • Veresegyháziné: Magyarország történeti-topográfiai kislexikona. 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Prof. Dr. Miloš Blagojević: Istorijski atlas. Belgrád, 1999.
  3. ^ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  4. ^ Zsoldos Attila: Szent István vármegyéi. Források, következtetések. História, 2000.
  5. ^ a b Nagy Magdolna: Mit rejt a föld Bács alatt? Magyar Szó, 2007 április 10.
  6. ^ Fejér, Cod. dipl. III. 217.
  7. ^ Magyar Katolikus Lexikon
  8. ^ A bácsi káptalan hiteleshelyi oklevelei (1229-1353) in: Parlagi, Márton. A bácsi káptalan hiteleshelyi tevékenysége az Árpád-korban. Szeged, 1999. (egyetemi szakdolgozat, kézirat)
  9. ^ Dr. Józsa László: A honfoglaló és Árpád-kori magyarság egészsége és betegségei. Budapest, Gondolat, 2006. (ISBN 963 282 751 1)
  10. ^ 1842-ben Rudics József főispán felszólítására Klobusiczky érsek némi intézkedést tett, hogy a romokat a további pusztulástól megóvja.
  11. ^ a b c Hegedűs Attila: A bácsi vár. Magyar Szó, 2009. november 16.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök