Aracs

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Aracs
Арача
Arača
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Table separator.png
Aracs címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Törökbecse
Rang Nem önálló település
Terület km²
Népesség (2002)
Irányítószám
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Aracs (szerbül Арача / Arača) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik, Törökbecsétől 2 km-re. Ma Törökbecse város része. A település közelében található pusztatemplom az egyik legkorábbi építészeti emlék a Vajdaságban.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 9144 lakosából 6935 szerb, 2205 magyar
Lásd: Törökbecse lakossága

[szerkesztés] Nevének eredete

A község középkori neve Aracsa volt. Szerbül a XIX. században Vrányova, vagy Vránova.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkor

Első írásos említése Arach néven történt az 133237. évi pápai tizedjegyzékekben, valamint az 14221450. években kelt oklevelekben. 1422-ben már vásáros hely volt. 1440-ben Becse várához tartozott. Egy 1441 táján kelt oklevél, mely a becsei vár tartozékait felsorolja, Aracsot is megemlíti mint oppidium, azaz város. Az egész középkoron át a becsei vár sorsában osztozott. A XV. század közepén Torontál vármegye gyakran tartotta e helységben közgyűléseit.

Erzsébet özvegy királyné 1370-ben Szent Miklós tiszteletére itt ferencrendi kolostort alapított. Ennek romjai ma is láthatók.

1551 szeptember 25-ike előtt Mehemet beglerbég elfoglalta. A török hódoltság alatt elpusztult.
Az elpusztult falutól északkeletre eső területen szerbek telepedtek le, akik néhány házból álló telepüket Vránovának (Varjas) nevezték.

[szerkesztés] A 17.–18. század

A zentai győzelem után 1697-ben e vidék is felszabadulva a török hódoltság alól, a Csernovics patriarchával bevándorolt szerbek közül sok telepedtek le Vránován. Mikor 1717-ben, gróf Mercy tábornok a temesvári bánságot szervezte, a tartomány védelmére és a közlekedés lehetővé tételére hat katonai századvidéket alakított. Ezek egyike volt Vránova.
Mivel a helység távol feküdt a Tiszától, a vránovai szerb polgármiliciát 1726-ban átköltöztették arra a magaslatra, mely az elpusztult becsei vár és a Baktó között feküdt. Ezt az új telepet baktói katonai őrállomásnak nevezték.

A Határőrvidék feloszlatásakor a bácsmegyei Becséről, Péterrévéről és Moholról 1752-ben bácskai szerb granicsárok telepedtek le Vránova községbe,[1] melynek lakossága ez által annyira gyarapodott, hogy a századvidéknek »Franovaer Compagnie« néven középpontja lett.

176668-ban, a német és szerb bánsági határőrezredek felállításakor sokan elköltöztek Vránováról, melyet a polgárosított tiszai járásba osztottak be. Még mielőtt a temesvári bánságot visszacsatolták volna Magyarországhoz, a szerb nép vezérei mindent elkövettek, hogy a régi századvidékekhez tartozott katonai községek, a magyar vármegyék fennhatóságától függetleníttessenek. Így keletkezett 1774-ben a Nagykikindai kiváltságos kerület, melynek Vránova is része lett. Még ebben az évben mezőváros lett, és kincstári határát az itteni szerb lakosság haszonélvezetben bírta: az egyes házak, háznépek között eleinte évről-évre, majd három évenként felosztották. Magyar nem részesülhetett e földekből.[1]
1779-ben Torontál vármegyébe kebelezték.

[szerkesztés] A 19. századtól napjainkig

1806 január 31-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat, 1817 augusztus 1-én pedig a kerülethez tartozó többi községekkel együtt kiváltságlevelet nyert.
A XVIII. század végétől, mikor a törökbecsei uradalom a Sissány család kezére jutott, egyre több magyar telepedett le Vránovára. 1786-ban már 60 katolikus magyart találunk itt és számuk az 18201840 közötti években a szegedvidéki, bácskai és marosi iparosokkal, jelesül hajóácsokkal és molnárokkal gyarapodott.[1] 1830-tól kezdve a magyarok iskolát is fenntartottak.
184849-ben a magyar lakosság több ízben támadásnak volt kitéve a szerbek részéről, különösen akkor, mikor Knicsanin a szerb felkelőkkel bevonult a helységbe s a nagykocsmában haditörvényszéket ülve, embertelen kegyetlenséggel büntette azokat, akiket magyar érzelmekkel vádoltak.

Az 1876:XXXIII. törvénycikk a nagykikindai kerületet Torontál vármegyébe kebelezte, Vránovát a törökbecsei járáshoz csatolták. 1888-ban a helység nevét Aracsra változtatták.
A római katolikus plébániát 1881-ben alapították, a templom 1904-ben épült. A szerb egyház egyidős a balkáni szerbek beköltözködésével. Templomuk 1796-ban épült.

1918-től az SZHSZ királyság része, majd 1941-44 között német megszállás alá került, 1945-től Jugoszláviához tartozik. Ma nem önálló, Törökbecse város része.

[szerkesztés] Aracs monostora

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

Az aracsi pusztatemplom

A Szent Mihály tiszteletére alapított benedekrendi apátság építésének idejéről eltérő vélemények alakultak ki. Van aki a XI. századra teszi, de sokkal többen vannak azok, akik a XIII. század első felét tartják valószínűbbnek.[2] Msgr. Huzsvár László nagybecskereki székespüspök az aracsi pusztatemplomban tartott szentbeszédében (2000. július 30.) felhívta hallgatóságának a figyelmét, hogy az imaórák liturgiájában (zsolozsmáskönyvben) minden év augusztus 20-án részletet olvas a papság VI. Pál pápa leveléből, amelyben a Szent István alapította monostorokról szóló felsorolásban az aracsi is szerepel. (Építése az 1030-as években történhetett egy régebbi keresztény templom romjaira).[2] A pusztatemplomnak mint jelképnek fontos alkotóeleme ez a feltételezett Szent István-i alapítás.

III. Orbán pápa 1187. évi bullájában megemlíti Aracsot is Ecclesia s. Margarethae de Characha néven.[2] Apátja Miklós, részt vett az 1256. évi esztergomi zsinaton. IV. László király uralkodása alatt, valószínűleg az 1280. évi rablóhadjárat folyamán a kunok feldúlták.

Az 1332. évi pápai tizedlajstromban Aracs neve megtalálható a C pont alatt. A lelkész tisztségét ekkor András Márton töltötte be.[2]

Erzsébet királyné, Nagy Lajos király anyja, 1370-ben helyreállíttatta. Ő eszközölte ki IX. Gergely pápánál, hogy az apátság a minoritáké lett, kik azután a török hódoltságig bírták. Az erről szóló levelet a pápa 1378-ban állította ki Erzsébet anyakirályné kérelmére.[2] A nagyváradi rendi gyűlés János atyát nevezte ki a monostor főnökévé. Az új monostor 1380-ban még nem készült el teljesen, de Erzsébet királyné végrendeletében, amely 1380-ból való, 500 forint aranyat hagyott reá, továbbá egy atlaszból készült aranyszínű, gyöngyökkel díszített miseruhát a hozzávaló kellékekkel, két ezüst kannácskát és két ezüst körmeneti keresztet azzal a céllal, hogy az aracsi monostor újjáépítésének befejezését még halála után is lehetővé tegye.[2] A minoriták ezután csak néhány évig voltak itt, mert a monostor 1536-ban már fel volt dúlva. A szerzetesektől elhagyott monostort erősséggé alakították át; 1551-ben azonban ez is török kézre került, amit Tinódi Sebestyén is megénekelt a Siralmas Krónika c. művében.

[szerkesztés] A 18.–19. század

A templom DK felől

1770 körül a romos templomot nádtetővel fedték be.[2]

A temesvári konventet vezető Jakosics József 1781-ben kéziratos munkájában ír Aracsról és annak történelméről.[2]

Az aracsi településről elnevezett kolostortemplom romjait a XIX. század a romantika szellemében fedezte fel. A felfedezést jelentő és a romokat első ízben interpretáló alkotások – két írásmű és egy festmény – a keletkezési, illetve a rendeltetési helyük alapján a rom földrajzi környezetéhez, Torontál vármegyéhez kötődnek. Bárány Ágoston a Társalkodóban megjelent írásait 1835-ben és 1837-ben Nagybecskereken fogalmazta meg, a festmény az 1840-es években a Karátsonyi család beodrai birtokközpontjában álló kastélyába készült.[3]

[szerkesztés] 1918 után

1911-ben Grezle királyi tanfelügyelő közbenjárására javították, renoválták, megerősítették a pusztatemplom romjait. A falak és a főkapu kitört, kibontott részeit beépítették, hogy össze ne omoljanak. 1919 után a pusztatemplom Magyarország határain kívül maradt, így sorsa még mostohábbra fordult. 1946 és 1951 között ásatások zajlottak a Vajdasági Műemlékvédelmi Intézet koordinálása alatt.

[szerkesztés] 1990-től napjainkig

Hosszabb kihagyás után 1990-ben Varnyú Ilona szervez újra rendezvényt a templomnál. Kalapis Zoltán beszél a pusztatemplom történetéről, Nagy Sándor régész pedig az ásatások eredményeit ismerteti, valamint az általa készített filmet is levetítik. 1997-ben Szabadkán megalakult az Aracs Társadalmi Szervezet a Művelt Faluért. A szervezet minden évben két Aracs-díjat és három Aracs-érmét oszt ki az arra érdemes személyeknek. Az Aracs Pusztatemplom Műemlékvédő Társaság 1999. augusztus 1-jén tartotta meg az első emléknapi ünnepséget a pusztatemplomnál.

A templom tornya

A tordai Aracs Pusztatemplom Műemlékvédő Társaság a pusztatemplom ismertetése céljából a magyar világ felé szétküldött több mint 400 levelének hatására 2000. június 6-án a magyarországi Országos Műemlékvédő Hivatalból egy küldöttség látogatott Tordára és a pusztatemplomhoz. Egynapos látogatásuk alatt alaposan áttanulmányozták a pusztatemplom romjait. Visszatérve Budapestre egy tervet készítettek a pusztatemplom restaurálására, amelyben 15-30 millió forintot állapítottak meg a munkálatokra fordítandó minimális összegként. A helyreállítás magában foglalta a romos falak konzerválását, a két mellékapszis befalazását és lefedését, a torony ellátását szilárd szerkezettel, valamint az ajtó elzárását erős vasráccsal. 2000. július 31-én Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere kérvényei hatására 2 millió forintot ítélt meg a tordai Aracs Pusztatemplom Műemlékvédő Társaságnak a pusztatemplom restaurálására, mivel azonban csak a munkálatok utófinanszírozására volt lehetőség, így ez nem volt kivitelezhető.

2009-ben elkezdődött az aracsi pusztatemplom állapotának állagfelmérése. A magyarcsernyei Biacsi Karolina, a budapesti Képzőművészeti Egyetem kőszobor-restaurátor szakának negyedéves hallgatója a kisoroszi Torontál Magyar Kulturális Központtal karöltve fogott neki a teljes évig tartó munkának.[4]

[szerkesztés] A templom leírása

A Szent Mihály tiszteletére alapított benedekrendi apátság temploma háromhajós, háromapszisos, boltozott, kolostori téglabazilika. A területet keletről a Galád folyó árka határolja, amely körül legelő – puszta terül el. A nyugati homlokzat előtt – a pusztai síkság felé lankásodó területen – földutak tagolta szántóföldek húzódnak.[5]
A templomtól északra kolostori épületek emelkedtek, az ellenkező oldalon a régészek település nyomait fedezték fel. Ez a település Miomir Petrović elsősorban térképészeti kutatásaira alapozott véleménye szerint nem azonosítható – ahogyan azt korábban tették – Araccsal; ez a helynév a romok környezetére csak a XVIII. század óta vonatkoztatható, illetve Aracsot a romoktól északra körülbelül húsz kilométerre elhelyezkedő, mára szintén elpusztult – Gradište lelőhelynévvel jegyzett – településsel lehet kapcsolatba hozni.[6]
A kutatás jelenlegi álláspontja szerint tehát a romok körül létezett település középkori nevét nem ismerjük. A hagyomány Pusztatemplomként vagy Góthegyházaként ismeri a romokat.[6]

A templom rekonstruált alaprajza (N. Stanojev)

Az aracsi településről elnevezett romok egy háromhajós hosszházú és kelet felé néző szentélyrésszel ellátott, boltozott templomépület maradványai. A hosszházat három-három pillér 1,72:1,0 arányban osztja középső fő- és kétoldali mellékhajókra, amelyek alaprajzilag azonos hosszúságúak. A hajók a felépítményben bazilikális szerkezetet alkotva illeszkednek egymáshoz.[6] A templom kereszthajó nélküli, de az apszisok előtti szakasz hoszszanti irányban nyújtottabb, mint a nyugatabbi három. Az északi mellékhajó keleti szakasza felett torony emelkedik. A keleti oldalhoz csatlakozó szentélyrészt három apszis alkotja, amelyek közül az oldalsók nem a mellékhajók tengelyében, hanem attól a közép felé eltolódva helyezkednek el. Az apszisok belül félköríves, kívül a falvastagságnak megfelelően egymásra metsződő alaprajzon emelkednek.[6]
A templomnak a külső falsíkoktól mért teljes hosszúsága 26,64, szélessége pedig 15,47 méter.[6]

Az alaprajz, a pillérformák és a szentélyrész előtti szakasz a Csák nemzetség vértesszentkereszti templomáéval, a boltozati rendszer pedig a franciaországi Bourges székesegyházát is jellemző megoldással rokonítható. A díszítőfaragványok egy része antikizáló kompozíciójú. Ezek az esztergomi királyi palota és az érseki székesegyház provence-emiliai eredetű stílusrétegének a hatásáról tanúskodnak: mestereik a tudásukat ott szerezték. A faragványok egy másik csoportja gótikus jellegű, egy közülük a Pannonhalmi Bencés Főapátsági templom reimsi kapcsolatú faragványaival mutat összefüggést.[7]

A templomot téglából emelték, de a szerkezeti elemek nagy része kőburkolattal ellátva vagy kőből készült, amint a díszítőfaragványok is. A szürkésfehér kőanyag a geológusok szerint Sóvár (Szalánkemén, Slankamen) tájáról, a Fruška Gorából származik. A régészeti feltárások padlólapok, oszloptörzsek és lábazatok töredékeit azonosították, amelyek anyaga a művészettörténeti szakirodalomban vörös márványként meghatározott tömött vörös mészkő, amely Tóth Mária megállapítása szerint nem azonos az Esztergom környéki bányákból kikerült kőanyaggal, hanem talán Erdélyből származtatható.[8]

Az épületből az 1863-as pusztulást követően a nyugati homlokzati fal, a szentélyrész az északi árkádsor csatlakozó két szakaszával és a toronnyal, valamint az ezekhez tartozó falszakaszok maradtak fenn.[6] Az 1970-es és 1980-as évek rekonstrukciós munkálatainak alkalmával újjáépítették az északi árkádsor elpusztult nyugati és a déli sor első nyugati és keleti elemeit, valamint részben a főhajófalakat is. A mellékhajók 2,5–3 méter magasságú oldalfalai is ekkor készültek.[8]

[szerkesztés] Az aracsi kő

Az aracsi kö

A szakirodalomba az aracsi kő néven bevonult faragvány egy eredetileg hosszúkás, lefelé enyhén keskenyedő alakú, vastag kőlap töredéke. A kőlapból nemcsak az alsó rész, de a vastagságnak egy része is hiányzik. A fő felülete és az oldalak díszítettek. Az előbbin egymás alatti, keretelt mezőkre osztott kompozíciót látni, amelyek közül a felső nagyjából ép állapotban maradt fenn, az alsóból viszont csekély részletek ismertek.[9] Mindkét mezőben frontálisan ábrázolt emberalakok, valamint latin feliratok kaptak helyet. A felső, kevésbé hátramélyített alapsíkú mező jobb szélén karinget és vállán átvetett stólát viselő pap félalakja jelenik meg, aki jobb kezét áldásra vagy esküre emeli, baljában, amelynek a könyökrésze rátakar a lapos keretrészre, talán könyvet tart maga elé. Az arc szakállas, a haj homlokra fésült, a fül elálló. A felirat, amely oldalról, a pap felől olvasható, imára szólít fel, első sora hiányzik. Az alsó mezőben, a fejfedők tanúsága szerint két – egy jobb oldali magasabb és egy alacsonyabb – figura kapott helyet. A köztük lévő felirat, amely szemből olvasható, átokkal fenyegeti a kő esetleges eltulajdonítóját.[10]

Bővebben lásd: Tóth Sándor: Az aracsi kõ rokonsága, in:A középkori Dél-Alföld és Szer. (Szerk.:) Kollár Tibor, Szeged, 2000, 429-448.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Raffay Endre: Az aracsi templomrom. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2005.
  1. ^ a b c Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  2. ^ a b c d e f g h Szügyi Ferenc (2008): Az aracsi pusztatemplom mint a magyar nemzeti identitás jelképe. In: (Szerk.:) Papp Richárd, Szarka László: Bennünk élő múltjaink. Zenta.p. 329-344.
  3. ^ Raffay (2005) p. 13.
  4. ^ Csernus János: Megújul az aracsi pusztatemplom. MR1-Kossuth rádió, 2009.11.04.
  5. ^ Raffay (2005) p. 9.
  6. ^ a b c d e f Raffay (2005) p. 11.
  7. ^ Tóth Sándor: Az aracsi kõ rokonsága. in: A középkori Dél-Alföld és Szer. (Szerk.:) Kollár Tibor, Szeged, 2000, 429-448
  8. ^ a b Raffay (2005) p. 12.
  9. ^ Raffay (2005) p. 24.
  10. ^ Raffay (2005) p. 25.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök