Apatin

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Apatin
Апатин
Apatin
A Városháza
A városháza
Table separator.png
Apatin címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Apatin
Rang Község
Terület km²
Népesség (2002)
  • 19.320 fő
Irányítószám 25260
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Apatin egy XIX. századi festményen

Apatin (szerbül Апатин / Apatin, németül Apatin vagy Abthausen) a bácskai síkság észak-nyugati részén helyezkedik el, a Duna bal oldalán, Újvidéktől 120 km-re. Közigazgatásilag a Nyugat-Bácskai körzethez tartozik.

Itt kezdődik az un. római sánc, amely egészen Bácsföldvárig húzódik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1820-ban 5389 lakosból 5316 német[1]
  • 1881-ben 11.973 lakosa volt, akik selyemfonással, halászattal és kenderfeldolgozással foglalkoztak[2]
  • 1891-ben 1962 háza és 12.818 túlnyomóan német lakosa volt, csak 616 magyar[3]
  • 1944-ben 14.000 lakosa volt, többségében német
  • 1948.: 13.195
  • 1953.: 14.465
  • 1961.: 17.191
  • 1971.: 17.565
  • 1981.: 18.320
  • 1991-ben 18.389 lakosából 11.875 szerb, 2890 jugo., 1132 magyar, 708 horvát, 561 román, 175 német[4]
  • 2002-ben 19.320 lakosából 13.990 szerb, 967 román, 848 magyar, 658 horvát, 612 jugo., 142 német[4]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar apáti (apát birtoka) szóból származik.

Első írásos említése 1011-ből származik Opaty néven. 1337-ben Apatti néven említik, előfordult még az Apathin és az Upathin alakváltozat is[3]. Később az Apatin név vált általánossá.

Német elnevezése Apatin, vagy Abthausen amely azonban helytelen, mivel a Wermacht fordításából ered; hivatalos használatban soha sem volt.

[szerkesztés] Története

A település kedvező földrajzi helyzete, a terület gazdag természeti kincsei, és a Duna közelsége miatt, már az írott történelem előtt számos nép lakhelyéül szolgált. Éltek itt szarmaták, kelták, gótok, és sok más nép is. Az I. században római erődítmény állt a település helyén amely fontos szerepet töltött be Pannónia védelmében.

[szerkesztés] Középkor

Első írásos említése egy 1011-ben kelt oklevélben szerepel, melyben Szent István Apatint a Veszprém-völgyi apácáknak adományozta. 1337-ben Apatti néven említik. Egykori várát 1453-tól keltezik, ekkor a kalocsai érsekség birtokában volt. A vár a török időkben pusztult el, nyoma sem maradt.

Apatin egy 1573-as térképen

A XIV. és XV. században a terület feudális hűbérurak birtokában volt. Ebben az időben számos halász, vadász, és molnár telepedett meg. Gyakran volt kitéve a környező főurak támadásainak. Itt verte meg 1514-ben a Szapolyay János által megbízott Bánffy Jakab a temesvári csata után a még megmaradt, Lőrinc pap vezetése alatt álló parasztlázadókat.

1417-ben Štefan Lazarević tulajdonaként említik. 15261527-ben Jovan Nenad rövid életű államához tartozott, majd hamarosan a török birodalom része lett. Ekkor főleg a délről menekülő szerbek lakták, később elnéptelenedett. A XVII. század végén újra a Magyar Királysághoz került, ekkor újra szerbek telepedtek le.


[szerkesztés] 18. század

A Duna Apatinnál
Apatin pecsétje 1751-ből

1739-ben a bécsi udvari kamara ellátmányraktárat építtetett a Dunán érkező német telepesek részére. A raktár őrzői, és egyben az első ideérkező németek Eszékről jöttek. 1748-ban megépült az első katolikus templom Mária Mennybemenetele tiszteletére. Még ebben az évben nagy számú württembergi német telepes érkezett, melynek hatására a szerbek elvándoroltak Sztapárra. (Az új lakosok a Német Birodalom számos pontjából érkeztek. Az gyülekezési központ Ulmban volt, innen hajóztak le a Dunán.) Az épületek ingatlanértéke – mint például az iskolák, a halászok állomása, a céhek – emelkedni kezdett. Az akkori német polgármester kezdeményezésére a város megpróbált nagyobb hangsúlyt fektetni az iparra, mint a mezőgazdaságra. 1756-ban sörfőzde és szeszfőzde épült, 1764-ben pedig textilgyár.

1760-ban Apatin városi rangot kapott, és kiemelt státuszú kereskedelmi központ lett.

A XVIII. század végén egy katasztrofális árvíz megsemmisítette az óváros főterét, és tönkretette a település felét. Az új főteret északnyugatra építették a sörfőzdéből, ekkor nyerte el a város a mai arculatát.

[szerkesztés] 19. század

A XVIII. század végén, és XIX. század elején Apatin gazdaságilag virágzott, javarészt fejlett kereskedelme és hajógyártása miatt, de híres volt a selyemgyártása és a kendergyára is. 1869-ben több bankot és takarékszövetkezetet alapítottak. Nagy számú téglagyár létesült, melyek főleg Bécsbe és Pestre szállították termékeiket.

[szerkesztés] 20. század

A Mária Mennybemenetele katolikus templom

1912-ben Apatin csatlakozott a Zombor-Szond vasúthoz. 1913-ban új hajógyárat alapítottak. 1918-ban az SZHSZ királyság része lett. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásának székhelye volt.

Apatin a bácskai német katolikusok központja volt, itt jelen meg 1935. tavaszától a nacionalizmus elleni írásairól a határon túl is ismert, a magyarok által 1945-ben betiltott katolikus hetilap a Die Dounau.

1929. és 1941. között a város a Dunai Bánság részét képezte a Jugoszláv Királyságban. 1941-ben visszakerült a Magyar Királysághoz. A háború alatt súlyos károkat szenvedett el a szomszédos Gombossal együtt. A várost a szerb partizánok 1944. október 24-én foglalták el. 1944. végén a városból 2074 személyt hurcoltak el szovjet munkatáborokba, ahol 700 személy éhhalált halt.[5] 1945. március 11-én a város csaknem egész lakosságát, 8000 embert a gádori és körtési szerb haláltáborba hajtották. Az apatini magyar áldozatok száma 300 fő alatt lehetett.[6][7]

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Címere

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Középületek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  1. ^ J. Eimann: Der Deutsche Kolonist, Pest 1822.
  2. ^ Meyers Lexikon, Band 1, 1888.
  3. ^ a b A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  4. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  5. ^ Arbeitskreis Dokumentation: Verbrechen an den Deutschen in Jugoslawien 1944–1948, Die Stationen eines Völkermordes, 2000, Münich
  6. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  7. ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök