Alibunár

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Alibunár
Алибунар
Alibunar
A román ortodox templom
A román ortodox templom
Table separator.png
Alibunár címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Dél-Bánsági
Község Alibunár
Rang Község
Terület km²
Népesség (2002)
  • 3431 fő
Irányítószám 26310
Körzethívószám 013
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Alibunár (szerbül Alibunar / Алибунар, románul Alibunar, németül Alisbrunn) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében helyezkedik el, Pancsovától 36 km-re. Határában a XVIII. században nagy terjedelmű mocsár volt, melyet Mária Terézia uralkodása alatt kiszárítottak.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948: 3616 lakos
  • 1953: 3811 lakos
  • 1961: 3705 lakos
  • 1971: 3951 lakos
  • 1981: 3803 lakosából 1929 szerb, 1225 román, 214 jugo., 66 magyar
  • 1991-ben 3738 lakosából 1929 szerb, 1225 román, 214 jugo., 66 magyar[1]
  • 2002-ben 3431 lakosából 2052 szerb, 960 román, 87 cigány, 61 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Elnevezése török Ali binar szóból ered, melynek jelentése Ali kútja.

[szerkesztés] Története

A helység a török hódoltság alatt keletkezett. Nevét Ali Bunár (Ali forrása, kútja) kútról vette. A hódoltság végén, 1695-ben II. Musztafa szultán vonult át hadával együtt a helységen s itt megpihenve, Lippa felé vette útját.

1717-ben a hódoltság megszűntekor, az első összeírás alkalmával 32 lakott házat vettek fel benne. Az 17231725. évi gróf Mercy Claudius tábornok készíttette térképeken is a lakott helyek között találjuk.

II. József császár 1768. évi délmagyarországi körútjában május 17–18-án Temesvárról Alibunárra jött és itt szállt meg. Másnap az alibunári és illáncsai mocsarak megtekintése után, tovább folytatta útját Tomasovácra (Tamáslaka).

17681773-ban a szerb és a német Határőrvidék szervezésekor a határőrök birtokába került, és a Határőrvidék feloszlatásáig századszékhely volt.

1848. december 12-én Damjanich egyik legszebb diadalát aratta itt. A magyar sereg Versecről kiindulva a Duna felé tört előre, s a szerbek által erősen megszállott település éppen útjába esett. A 3. és 9. zászlóaljak rohama, melyet maga Damjanich vezetett, csakhamar visszavonulásra kényszeritette Joannovicsot, a szerbek vezérét. A halottakon kívül 2 ágyút és sok puskát vesztett az ellenség. A győztesek a táborhellyé átalakított helységet felgyújtották, hogy ott az ellenállás újabb támpontot ne találhasson, és tovább vonultak Tomasovác felé. Ekkor égett el a két görög-keleti egyház irattára is.

A Határőrvidék feloszlatásakor 1872-ben Torontál vármegyébe kebelezték, járási székhely lett.
A XVIII.–XIX. században jelentős salétromtermelés (150-180 mázsa) volt megfigyelhető a falu határában, ami a jó minőségű földre utalt.[2] 1918-ig Királyi Járási Szolgabíróság működött a településen.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Jovan Erdeljanović: Srbi u Banatu. Újvidék, 1992.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök