Adorján
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Адорјан
Adorjan
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Magyarkanizsa |
| Rang | Falu |
| Terület | 19,7[1] km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 24425 |
| Körzethívószám | 024 |
| | |
| A térképen:
| |
Adorján (szerbül Адорјан / Adorjan) észak-bácskai település a Tisza partján, Magyarkanizsa községben. Északról a magyarkanizsai földek, nyugatról Magyarkanizsa község és Oromhegyes határa, délről pedig Zenta városa övezi.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1948-ben 1542 lakos
- 1953-ben 1504 lakos
- 1961-ben 1335 lakos
- 1971-ben 1236 lakos
- 1981-ben 1203 lakos
- 1991-ben 1158 lakosából 949 magyar, 197 román, 3 szerb[2]
- 2002-ben 1128 lakosából 845 magyar, 191 román, 5 szerb[2]
[szerkesztés] Nevének eredete
Elnevezése az Adrián név régi magyar alakváltozata. Jelentése: Hadria városából való, azaz hadriai.
1271-ben Adryan 1299-ben terra Adryan, vagyis Adorján földje, 1331-ben Adrian vagy Adryan. 1335-től már két településként említik, vagyis Felseuadrian és Olsowadrian. 1864-ben „Adorjány, szerbül Nadrlyán” vagyis a Tisza melletti dohánytermesztő telep, amely azonos az anyaközséggel.[3] 1913-ban Bács-Adorján.
A levéltári anyagban előforduló névváltozatok:[4]
- Adorián
- Nadriján
- Odorian
- Nadrljan
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A kezdetektől a 15. századig
Adorján Bácska legrégibb települései közé tartozik, amelyet a legújabb kutatások eredményei szerint már 1198-ban megemlítenek az okiratok, vagyis több mint 800 éves. Első névalakja Adryan, és Bodrog megye tiszai részéhez tartozott. Ekkortájt a falu két önálló részből állt: Felső- és Alsó-Adorjánból.
Egyházas helyként szerepelt 1271-ben, amikor is Alsó-Adorjánban Boldogasszony tiszteletére épült monostor és Szent Miklós tiszteltére épült templom állt, Felső-Adorjánban pedig Szent Márton tiszteletére épült monostor és Szent György plébánia-templom állt.
Második okleveles említése a kalocsai káptalan bizonyság-levelében is 1271. évből való, amikor Laki Sebestyén fiai, Miklós és Jakab, a tárnoki monostoron elkövetett hatalmaskodásukat jóváteendő, adorjáni birtokukat a két templommal együtt Tárnoki Bernaldus fiának, Lőrincznek és Almus fiának, Sándornak átengedik.
A monostort az egyik templommal és a birtok felével együtt, Roland fia Lothár szerezte meg a Haraszti nemzetségbeli Mikó fia Lászlótól; de Lothár ismét túladott rajta, átengedve azt a Haraszti nemzetségbeli Dauti Leustachiusnak, aki ekkor Adorján falu másik felét is már a magáénak vallotta. Leustachiusnak elhunytával nem maradt örököse, ezért 1331-ben Magyar Pál gimesi várnagy nyerte el a birtokot Károly Róberttől, királyi adományképpen. Beiktatása ellen ugyan tiltakozott a Leustaschius családbeli Kókai Mogh fia Mihály, perét azonban elvesztette. A kői káptalan 1335-ben iktatta be Magyar Pált a birtokba és ekkor be is járta a határát. – Ez a birtok azonban még nem jelentette egész Adorjánt, hanem csakis annak felső részét, melyet Felső- vagy Kis-Adorjánnak neveznek a följegyzések.
A másik rész, Alsó-Adorján ekkor még felerészben Geszti Lőrinczé volt, aki 1340 táján ezt a birtokot az országbíró előtt eladta Magyar Pálnak a Boldogasszony tiszteletére épült monostor felével, és a Szent Miklós-templom felével. A király 1341-ben Magyar Pált megerősíti Felső- és Alsó-Adorján birtokában.
Birtokosok voltak még Felső-Adorjánban a Haraszti nemzetségből való tárnoki nemesek is, akik 1344-ben adták el Magyar Pálnak a részüket. Így már csak Alsó-Adorján egy része nem volt a Magyar Pálé; ezt a részt 1350-ben Geszti Lőrincz fia János birtokában találjuk és még 1377-ben is, a Chechtő nevű halastóval együtt. Magyar Pál 1350-ben a Szentföldre készülve, Felső- és Alsó-Adorjánt a leányának adta, utóbb pedig 1354-ben feleségének Gelsei Csapó Margitnak, aki viszont 1355-ben az óbudai Klarissza-apácáknak adományozta mind a két Adorjánt. A következő évben úgyszintén, és később is több ízben az apácák királyi megerősítést nyertek birtokukban. Alsó-Adorjánnak a Gesztiek kezén levő része tovább is azok birtokában marad, amiről még 1450-ben is tanúskodik egy följegyzés. A XV. században a Szekcsői Herczeg családnak is volt itt része.
- Sok kun telepedett le 1388 táján az óbudai apácák Vastorok és Adorján falujába, de a kun kapitányok az odatelepedett kunokat erőszakkal elhurcolták; 1388-ban azonban Zsigmond király elrendelte, hogy a kun kapitányok a vastoroki kunokat se saját birtokaikra el ne hurcolják, se az odaköltözötteket ne háborgassák.[5]
A község több kiváltságban részesült; 1406-ban Felső-Adorján hetivásárra kapott engedélyt, 1428-ban révmentességet Kanizsán, 1459-ben pedig az apácák jobbágyait felmentették a vármunkák és katonaszállítás alól. Ezeket a szabadalmakat 1496-ban II. Ulászló megújította.
[szerkesztés] A török időktől
A mohácsi vész után a község elpusztult, lakói elszéledtek, plébániája megszűnt. Az óbudai Klarisszák Pozsonyba menekültek, birtokaik pedig a török kezén nem jövedelmeztek a számukra. Jogigényeik megóvása végett 1571-ben és 1610-ben tettek ugyan lépéseket, de a nádor 1640-ben uratlan pusztaként eladományozta a birtokot Boda Györgynek és Kún Mihálynak, mert azt állították, hogy őseik földje az. Ez a donáció szolgáltatott azután alapot arra, hogy a török hódoltság megszűntével a Kún család régen szerzett jogainak elismerésével, Kún Katalin, Sembeő János özvegye lépjen a puszta örökébe. Az apácák hiába igazolták jogukat, hiába ismerte el az 1702-ben a bécsi jogvizsgáló bizottság is, nem nyerték vissza többé birtokukat. Adorján később pusztaként a tiszai határőrvidék Kanizsa katonai sáncához tartozott.
[szerkesztés] A falu telepítése
Az 1526 előtti két Adorján között 1800 körül új, szerb telep keletkezett; de a szerbek 1849-ig annyira megfogytak hogy a község lakosai között már nem is említik őket.
1858-ban adományokból épült fel a falu római katolikus temploma Sarlós Boldogasszony tiszteletére a Tisza mellet, ahol már ekkor 60 ház állott. Plébániáját 1863-ban szervezték. Később a templom környékén utcák létesültek, északi, déli és nyugati irányban, és 1884-ben már 8 utcája volt. Századunkban aztán még újabbakkal bővült, legutóbb az Arany János utca épült ki.
[szerkesztés] 20. század
A település kifejezetten mezőgazdasági jellegű. A lakosság főleg dohány-, paprika- és gabonatermesztéssel foglalkozik. Az aktív lakosság túlnyomó része földműves, illetve a kanizsai, zentai üzemekben dolgozik. A településnek van helyi közössége és négyosztályos elemi iskolája is.
1963 óta villanyáram-hálózata van, a vízhálózat pedig 1967-ben lett kiépítve. A digitális központtal rendelkező telefonhálózatot 1980-ban újították fel. Mindennap működő postahivatala is van.
A művelődési házat 1978-ban építették újjá, itt kapott helyet a helyi hivatal is. Négyosztályos általános iskolája tornateremmel felszerelt, óvodája pedig két csoportot működtet. A falu minden utcáját behálózó gázvezeték 1991-ben épült ki. A főbb utcák aszfaltozottak, míg a mellékutcák cseréptörmelékkel vannak beszórva. Minden utcában betonjárda van kiépítve. Egy termelőszövetkezet, két tejfelvásárló állomás, egy jószágfelvásárló cég, valamint négy vegyeskereskedés működik.
Testvérvárosi kapcsolatban áll a magyarországi Adorjánházával (Veszprém megye), és Balotaszállással (Bács-Kiskun megye).
[szerkesztés] A II. világháborús vérengzések
[szerkesztés] Előzmények
Az adorjáni esztelen vérengzés előzményei talán még 1918. őszéig nyúlnak vissza. 1918. november elején az osztrák-magyar hadsereg kivonulása után Kanizsán is megjelent a szerb királyi hadsereg egy kisebb egysége. A bevonulás a Bácskába és a Bánságba lényegében teljes rendben történt, leszámítva egy incidenst. A súlyos összetűzés éppen Adorjánon történt.
Még 1918. novemberének egyik napján Kanizsáról 2 katona átrándult Adorjánra, és a falu vendéglőjében garázdálkodtak, s teljesen lerészegedve az egyik falusi gazdát arra akarták kényszeríteni, hogy kocsin szállítsa vissza őket Kanizsára. A gazdálkodó attól félt, hogy a fogatot utána nem kapja vissza, s állítólag az istállója alatt elrejtett, a frontról hozott fegyverével megölte a katonákat, majd holttestüket szomszédai segítségével az éjszaka leple alatt kivitte a Tiszára és a vízbe dobta.
A kanizsai szerb városparancsnokság pár napig tartó nyomozás után fényt derített az esetre. Ezután katonaság érkezett a faluba, és felgyújtotta az ún. Alvéget, ahol a gyilkosság történt, s mivel egyesek oltani kezdték a tüzet, ötöt közülük a helyszínen agyonlőttek, 50 férfit pedig túszként magukkal hurcoltak.
A szerb hadsereg-főparancsnokság dokumentumaiban másként emlékeznek meg az esetről. Úgy állítják be a dolgokat, hogy megtorlásként valóban a falu felgyújtását tervezték, de ettől elálltak. Nincs említés az öt helybéli polgár kivégzéséről, de a túszszedés az okmányok adatai szerint is megtörtént.
[szerkesztés] A megtorlás
Kevés a valószínűsége annak, hogy az ismertetett események közvetlenül is kihatottak volna az 1944. őszi adorjáni tragédiára, de mivel a helybeli nép soraiban évtizedekig élt az a hiedelem, hogy 1944. őszén az 1918-ban meggyilkolt két szerb katona halálát is megbosszulták, fontosnak tartottuk ezeknek az eseményeknek az ismertetését is.
1941. áprilisában magyar katonák a falu határában elfogtak két szerb telepest és egy zsidó orvost, akiket egy helybéli magyar meg akart menteni, sikertelenül. A foglyokat a helyszínen agyonlőtték.
Az első partizáncsoport 1944. október végén érkezett Adorjánba. Október 31-én Kanizsa felől megérkezett egy fegyveres partizán szakasz, akiknek vezetője az a Nikola Radovic volt, akinek apját 1941-ben a magyar katonák megölték. A partizánok a falu férfi lakosságát a templom előtti térre terelte, ahol minden névsor nélkül kiválasztották azokat, akiket még aznap délután vagy estefelé a Tiszába öltek. A többi áldozatot, akik feltehetően rejtőzködtek, november első napjaiban végezték ki.
Az adorjáni magyar áldozatok száma 56 fő.[6]
[szerkesztés] Az iskola története
A régi történelmi adatok Adorjánon már 1810-ben említenek iskolát, ahol Csaby János mint tanító és egyben harangozó működött. Az 1950-es évekbe Radecki István, egyszerű cipészlegény, a téli időszakban összetoborozott több ifjút, és tanította őket írni, olvasni, számolni. Ezért a szolgáltatásért a tanítványoktól juttatást, illetve fizetést kapott.
Adorjánon még ekkor sem volt iskolaépület, habár a falu haladóbb gondolkodású lakói egyre követelték az iskola megnyitását. Sok utána járásra végül 1853-ban erre engedélyt is kaptak, még ugyanabban az évben jórészt önkéntes munkával felépült a falu központjában az első iskolaépület. A helyszínen verték hozzá a vályogot, majd kiégették. Az első kinevezett tanító Jelasich János.
1861-ben Pfeifer József tanított, mégpedig 4 összevont tagozatott. 1892-től már két tanítót neveztek ki. Ezek Tóth Miklós és Mihályi Etelka voltak. 1897-ben nyílt meg az 5. osztály is. 1910-ben engedélyezik a 6. osztály megnyitását. 1920-ban, tehát a Monarchia összeomlását követően az új állam is engedélyezi a magyar tannyelvű iskolát. 1924–1939 között Zákity Pál tanított.
A háborúk után új fejezett kezdődik az iskola életében is. 1945. tavaszán a tanítás újra beindul. l957-ig az iskola igazgatója Dobó Sándor (az ő személyéhez fűződik még az első óvoda megnyitása is faluban).
Az 1963. év nagy változásokat hoz a falu életében. Ugyanis végre áramot kap Adorján. Ez nagy kihatással van a továbbiakban, nemcsak a falu lakosaira, hanem az iskola életére is. Mivel a régi 1800-as évek közepén tehát a több mint 100 éves Adorján központjában épült iskola már igencsak ütött-kopottá vált, időszerű lett egy új iskola felépítése. Ennek tervezgetése még az 1900-as évek folyamán kezdődött. A Kanizsáról kapott segítség mellett, az egész falu összefogott a bontásnál és a terület feltakarításánál. Az 1974–1975-ös tanévet már az új, korszerű iskolában kezdték, amelyben 3 tanterem épült plusz egy az óvoda részére.
Az iskola jelenleg kihelyezett tagozata a kanizsai Zmaj J. iskolának.
[szerkesztés] Sarlós Boldogasszony római katolikus templom
A hitközség még 1271-ben alakult, de a török időkben kihalt, és csak a történelem viharai után, 1863-ban szervezték újjá.
A templom 1858-ban épült a hívők adományaiból. Hossza 18,5 m, szélessége 10 m, magassága 8 m, míg a torony 25 m magas. A hivatalos neve Mária Látogatása Szent Erzsébetnél, de népiesen csak Sarlós Boldogasszony napjaként ünnepelik ennek évfordulóját. Az istentisztelet nyelve a magyar. 1935-ben belső festés, 1957-ben külső fölújítás, míg 1958-ban belső díszítés történt. A templom közelében – a környéken egyedülálló szépségű – kálvária található a Szent Kereszt kápolnával.
[szerkesztés] Forrás
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1966.
- A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
- Adryantól Adorjánig: szociográfiai műhelytanulmányok. Kanizsai Szociográfiai Műhely–Logos grafikai Műhely, Tóthfalu, 2004.
- Adorján 800 éves, ünnepi jegyzetfüzet. Adorján, 1998.
- Magyarkanizsa honlapja (dr. Papp György)
- ^ Befektetési kézikönyv, Regionalni centar d.o.o. „Most-Híd” Térségfejlesztési központ Kft., Szabadka 2005. (ISBN 86-907575-0-3)
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Popovits György, Kanizsa néhai jeles jegyzője a Pesty Frigyes-féle kéziratos névtárban írja.
- ^ Történelmi Levéltár Zenta
- ^ Iványi István V. 131. Zsilinszky Mihály: Csongrád várm. tört. I. 69.
- ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
