Adorján

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Adorján
Адорјан
Adorjan
Sarlósboldogasszony római katolikus templom
Sarlós Boldogasszony római katolikus templom
Table separator.png
Adorján címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bánsági
Község Magyarkanizsa
Rang Falu
Terület 19,7[1] km²
Népesség (2002)
  • 1128 fő
Irányítószám 24425
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Adorján (szerbül Адорјан / Adorjan) észak-bácskai település a Tisza partján, Magyarkanizsa községben. Északról a magyarkanizsai földek, nyugatról Magyarkanizsa község és Oromhegyes határa, délről pedig Zenta városa övezi.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948-ben 1542 lakos
  • 1953-ben 1504 lakos
  • 1961-ben 1335 lakos
  • 1971-ben 1236 lakos
  • 1981-ben 1203 lakos
  • 1991-ben 1158 lakosából 949 magyar, 197 román, 3 szerb[1]
  • 2002-ben 1128 lakosából 845 magyar, 191 román, 5 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Elnevezése az Adrián név régi magyar alakváltozata. Jelentése: Hadria városából való, azaz hadriai.

1271-ben Adryan 1299-ben terra Adryan, vagyis Adorján földje, 1331-ben Adrian vagy Adryan. 1335-től már két településként említik, vagyis Felseuadrian és Olsowadrian. 1864-ben „Adorjány, szerbül Nadrlyán” vagyis a Tisza melletti dohánytermesztő telep, amely azonos az anyaközséggel.[2] 1913-ban Bács-Adorján.

A levéltári anyagban előforduló névváltozatok:[3]

  • Adorián
  • Nadriján
  • Odorian
  • Nadrljan

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A kezdetektől a 15. századig

Adorján Bácska legrégibb települései közé tartozik, amelyet a legújabb kutatások eredményei szerint már 1198-ban megemlítenek az okiratok, vagyis több mint 800 éves. Első névalakja Adryan, és Bodrog megye tiszai részéhez tartozott. Ekkortájt a falu két önálló részből állt: Felső- és Alsó-Adorjánból.

Egyházas helyként szerepelt 1271-ben, amikor is Alsó-Adorjánban Boldogasszony tiszteletére épült monostor és Szent Miklós tiszteltére épült templom állt, Felső-Adorjánban pedig Szent Márton tiszteletére épült monostor és Szent György plébánia-templom állt.

Második okleveles említése a kalocsai káptalan bizonyság-levelében is 1271. évből való, amikor Laki Sebestyén fiai, Miklós és Jakab, a tárnoki monostoron elkövetett hatalmaskodásukat jóváteendő, adorjáni birtokukat a két templommal együtt Tárnoki Bernaldus fiának, Lőrincznek és Almus fiának, Sándornak átengedik.
A monostort az egyik templommal és a birtok felével együtt, Roland fia Lothár szerezte meg a Haraszti nemzetségbeli Mikó fia Lászlótól; de Lothár ismét túladott rajta, átengedve azt a Haraszti nemzetségbeli Dauti Leustachiusnak, aki ekkor Adorján falu másik felét is már a magáénak vallotta. Leustachiusnak elhunytával nem maradt örököse, ezért 1331-ben Magyar Pál gimesi várnagy nyerte el a birtokot Károly Róberttől, királyi adományképpen. Beiktatása ellen ugyan tiltakozott a Leustaschius családbeli Kókai Mogh fia Mihály, perét azonban elvesztette. A kői káptalan 1335-ben iktatta be Magyar Pált a birtokba és ekkor be is járta a határát. – Ez a birtok azonban még nem jelentette egész Adorjánt, hanem csakis annak felső részét, melyet Felső- vagy Kis-Adorjánnak neveznek a följegyzések.
A másik rész, Alsó-Adorján ekkor még felerészben Geszti Lőrinczé volt, aki 1340 táján ezt a birtokot az országbíró előtt eladta Magyar Pálnak a Boldogasszony tiszteletére épült monostor felével, és a Szent Miklós-templom felével. A király 1341-ben Magyar Pált megerősíti Felső- és Alsó-Adorján birtokában.

Adorján új helységnévtáblája

Birtokosok voltak még Felső-Adorjánban a Haraszti nemzetségből való tárnoki nemesek is, akik 1344-ben adták el Magyar Pálnak a részüket. Így már csak Alsó-Adorján egy része nem volt a Magyar Pálé; ezt a részt 1350-ben Geszti Lőrincz fia János birtokában találjuk és még 1377-ben is, a Chechtő nevű halastóval együtt. Magyar Pál 1350-ben a Szentföldre készülve, Felső- és Alsó-Adorjánt a leányának adta, utóbb pedig 1354-ben feleségének Gelsei Csapó Margitnak, aki viszont 1355-ben az óbudai Klarissza-apácáknak adományozta mind a két Adorjánt. A következő évben úgyszintén, és később is több ízben az apácák királyi megerősítést nyertek birtokukban. Alsó-Adorjánnak a Gesztiek kezén levő része tovább is azok birtokában marad, amiről még 1450-ben is tanúskodik egy följegyzés. A XV. században a Szekcsői Herczeg családnak is volt itt része.

Sok kun telepedett le 1388 táján az óbudai apácák Vastorok és Adorján falujába, de a kun kapitányok az odatelepedett kunokat erőszakkal elhurcolták; 1388-ban azonban Zsigmond király elrendelte, hogy a kun kapitányok a vastoroki kunokat se saját birtokaikra el ne hurcolják, se az odaköltözötteket ne háborgassák.[4]

A község több kiváltságban részesült; 1406-ban Felső-Adorján hetivásárra kapott engedélyt, 1428-ban révmentességet Kanizsán, 1459-ben pedig az apácák jobbágyait felmentették a vármunkák és katonaszállítás alól. Ezeket a szabadalmakat 1496-ban II. Ulászló megújította.

[szerkesztés] A török idők

A mohácsi vész után a község elpusztult, lakói elszéledtek, plébániája megszűnt. Az óbudai Klarisszák Pozsonyba menekültek, birtokaik pedig a török kezén nem jövedelmeztek a számukra. Jogigényeik megóvása végett 1571-ben és 1610-ben tettek ugyan lépéseket, de a nádor 1640-ben uratlan pusztaként eladományozta a birtokot Boda Györgynek és Kún Mihálynak, mert azt állították, hogy őseik földje az. Ez a donáció szolgáltatott azután alapot arra, hogy a török hódoltság megszűntével a Kún család régen szerzett jogainak elismerésével, Kún Katalin, Sembeő János özvegye lépjen a puszta örökébe. Az apácák hiába igazolták jogukat, hiába ismerte el az 1702-ben a bécsi jogvizsgáló bizottság is, nem nyerték vissza többé birtokukat. Adorján később pusztaként a tiszai határőrvidék Kanizsa katonai sáncához tartozott.

[szerkesztés] A falu telepítése

Az 1526 előtti két Adorján között 1800 körül új, szerb telep keletkezett; de a szerbek 1849-ig annyira megfogytak hogy a község lakosai között már nem is említik őket.

1858-ban adományokból épült fel a falu római katolikus temploma Sarlós Boldogasszony tiszteletére a Tisza mellet, ahol már ekkor 60 ház állott. Plébániáját 1863-ban szervezték. Később a templom környékén utcák létesültek, északi, déli és nyugati irányban, és 1884-ben már 8 utcája volt. Századunkban aztán még újabbakkal bővült, legutóbb az Arany János utca épült ki.

[szerkesztés] 20. század

Adorján felé vezető út

A település kifejezetten mezőgazdasági jellegű. A lakosság főleg dohány-, paprika- és gabonatermesztéssel foglalkozik. Az aktív lakosság túlnyomó része földműves, illetve a kanizsai, zentai üzemekben dolgozik. A településnek van helyi közössége és négyosztályos elemi iskolája is.
1963 óta villanyáram-hálózata van, a vízhálózat pedig 1967-ben lett kiépítve. A digitális központtal rendelkező telefonhálózatot 1980-ban újították fel. Mindennap működő postahivatala is van.
A művelődési házat 1978-ban építették újjá, itt kapott helyet a helyi hivatal is. Négyosztályos általános iskolája tornateremmel felszerelt, óvodája pedig két csoportot működtet. A falu minden utcáját behálózó gázvezeték 1991-ben épült ki. A főbb utcák aszfaltozottak, míg a mellékutcák cseréptörmelékkel vannak beszórva. Minden utcában betonjárda van kiépítve. Egy termelőszövetkezet, két tejfelvásárló állomás, egy jószágfelvásárló cég, valamint négy vegyeskereskedés működik.

Testvérvárosi kapcsolatban áll a magyarországi Adorjánházával (Veszprém megye), és Balotaszállással (Bács-Kiskun megye).

[szerkesztés] A II. világháborús vérengzések

[szerkesztés] Előzmények

Az adorjáni esztelen vérengzés előzményei talán még 1918. őszéig nyúlnak vissza. 1918. november elején az osztrák-magyar hadsereg kivonulása után Kanizsán is megjelent a szerb királyi hadsereg egy kisebb egysége. A bevonulás a Bácskába és a Bánságba lényegében teljes rendben történt, leszámítva egy incidenst. A súlyos összetűzés éppen Adorjánon történt.
Még 1918. novemberének egyik napján Kanizsáról 2 katona átrándult Adorjánra, és a falu vendéglőjében garázdálkodtak, s teljesen lerészegedve az egyik falusi gazdát arra akarták kényszeríteni, hogy kocsin szállítsa vissza őket Kanizsára. A gazdálkodó attól félt, hogy a fogatot utána nem kapja vissza, s állítólag az istállója alatt elrejtett, a frontról hozott fegyverével megölte a katonákat, majd holttestüket szomszédai segítségével az éjszaka leple alatt kivitte a Tiszára és a vízbe dobta.
A kanizsai szerb városparancsnokság pár napig tartó nyomozás után fényt derített az esetre. Ezután katonaság érkezett a faluba, és felgyújtotta az ún. Alvéget, ahol a gyilkosság történt, s mivel egyesek oltani kezdték a tüzet, ötöt közülük a helyszínen agyonlőttek, 50 férfit pedig túszként magukkal hurcoltak.

A szerb hadsereg-főparancsnokság dokumentumaiban másként emlékeznek meg az esetről. Úgy állítják be a dolgokat, hogy megtorlásként valóban a falu felgyújtását tervezték, de ettől elálltak. Nincs említés az öt helybéli polgár kivégzéséről, de a túszszedés az okmányok adatai szerint is megtörtént.

[szerkesztés] A megtorlás

Kevés a valószínűsége annak, hogy az ismertetett események közvetlenül is kihatottak volna az 1944. őszi adorjáni tragédiára, de mivel a helybeli nép soraiban évtizedekig élt az a hiedelem, hogy 1944. őszén az 1918-ban meggyilkolt két szerb katona halálát is megbosszulták, fontosnak tartottuk ezeknek az eseményeknek az ismertetését is.

Az 1944-es mészárlás emlékműve

1941. áprilisában magyar katonák a falu határában elfogtak két szerb telepest és egy zsidó orvost, akiket egy helybéli magyar meg akart menteni, sikertelenül. A foglyokat a helyszínen agyonlőtték.

Az első partizáncsoport 1944. október végén érkezett Adorjánba. Október 31-én Kanizsa felől megérkezett egy fegyveres partizán szakasz, akiknek vezetője az a Nikola Radovic volt, akinek apját 1941-ben a magyar katonák megölték. A partizánok a falu férfi lakosságát a templom előtti térre terelte, ahol minden névsor nélkül kiválasztották azokat, akiket még aznap délután vagy estefelé a Tiszába öltek. A többi áldozatot, akik feltehetően rejtőzködtek, november első napjaiban végezték ki.

Az adorjáni magyar áldozatok száma 56 fő.[5]

[szerkesztés] Az iskola története

A régi történelmi adatok Adorjánon már 1810-ben említenek iskolát, ahol Csaby János mint tanító és egyben harangozó működött. Az 1950-es évekbe Radecki István, egyszerű cipészlegény, a téli időszakban összetoborozott több ifjút, és tanította őket írni, olvasni, számolni. Ezért a szolgáltatásért a tanítványoktól juttatást, illetve fizetést kapott.
Adorjánon még ekkor sem volt iskolaépület, habár a falu haladóbb gondolkodású lakói egyre követelték az iskola megnyitását. Sok utána járásra végül 1853-ban erre engedélyt is kaptak, még ugyanabban az évben jórészt önkéntes munkával felépült a falu központjában az első iskolaépület. A helyszínen verték hozzá a vályogot, majd kiégették. Az első kinevezett tanító Jelasich János.
1861-ben Pfeifer József tanított, mégpedig 4 összevont tagozatott. 1892-től már két tanítót neveztek ki. Ezek Tóth Miklós és Mihályi Etelka voltak. 1897-ben nyílt meg az 5. osztály is. 1910-ben engedélyezik a 6. osztály megnyitását. 1920-ban, tehát a Monarchia összeomlását követően az új állam is engedélyezi a magyar tannyelvű iskolát. 19241939 között Zákity Pál tanított.

A háborúk után új fejezett kezdődik az iskola életében is. 1945. tavaszán a tanítás újra beindul. l957-ig az iskola igazgatója Dobó Sándor (az ő személyéhez fűződik még az első óvoda megnyitása is faluban).
Az 1963. év nagy változásokat hoz a falu életében. Ugyanis végre áramot kap Adorján. Ez nagy kihatással van a továbbiakban, nemcsak a falu lakosaira, hanem az iskola életére is. Mivel a régi 1800-as évek közepén tehát a több mint 100 éves Adorján központjában épült iskola már igencsak ütött-kopottá vált, időszerű lett egy új iskola felépítése. Ennek tervezgetése még az 1900-as évek folyamán kezdődött. A Kanizsáról kapott segítség mellett, az egész falu összefogott a bontásnál és a terület feltakarításánál. Az 19741975-ös tanévet már az új, korszerű iskolában kezdték, amelyben 3 tanterem épült plusz egy az óvoda részére.

Az iskola jelenleg kihelyezett tagozata a kanizsai Zmaj J. iskolának.

[szerkesztés] Sarlós Boldogasszony római katolikus templom

A hitközség még 1271-ben alakult, de a török időkben kihalt, és csak a történelem viharai után, 1863-ban szervezték újjá.
A templom 1858-ban épült a hívők adományaiból. Hossza 18,5 m, szélessége 10 m, magassága 8 m, míg a torony 25 m magas. A hivatalos neve Mária Látogatása Szent Erzsébetnél, de népiesen csak Sarlós Boldogasszony napjaként ünnepelik ennek évfordulóját. Az istentisztelet nyelve a magyar. 1935-ben belső festés, 1957-ben külső fölújítás, míg 1958-ban belső díszítés történt. A templom közelében – a környéken egyedülálló szépségű – kálvária található a Szent Kereszt kápolnával.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1966.
  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • Adryantól Adorjánig: szociográfiai műhelytanulmányok. Kanizsai Szociográfiai Műhely–Logos grafikai Műhely, Tóthfalu, 2004.
  • Adorján 800 éves, ünnepi jegyzetfüzet. Adorján, 1998.
  • Magyarkanizsa honlapja (dr. Papp György)
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Popovits György, Kanizsa néhai jeles jegyzője a Pesty Frigyes-féle kéziratos névtárban írja.
  3. ^ Történelmi Levéltár Zenta
  4. ^ Iványi István V. 131. Zsilinszky Mihály: Csongrád várm. tört. I. 69.
  5. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök