Ada

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Ada
Ада
Ada
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Table separator.png
Ada címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bánsági
Község Ada
Rang Község
Terület 90,9[1] km²
Népesség (2002)
  • 10.547 fő
Irányítószám 24430
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
A Tisza Adánál

Ada (szerbül Ада / Ada) Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik. Földrajzilag Bácskához tartozik, de az Észak-Bánsági körzethez sorolták.
A község 1957 óta létezik ilyen formában, mivel ez év nyarán összevontak két települést, Moholt és Adát. Ekkor indult meg magának Ada településnek a fejlődése olyannyira, hogy Jugoszlávia községei közt gazdaságilag első lett.
Az eredeti címert elhagyva, Mohol nagyközség címerét vették fel, átalakították és ezt használják ma is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948: 10.800
  • 1953: 10.935
  • 1961: 11.472
  • 1971: 12.347
  • 1981: 12.331
  • 1910-ben 12.500 lakosából 10.459 magyar, 1.960 szerb volt.
  • 1991-ben 12.078 lakosából 10.010 magyar, 1075 szerb, 640 jugo.[1]
  • 2002-ben 10.547 lakosából 8744 magyar, 1106 szerb, 216 jugoszláv, 117 cigány, 43 horvát, 27 albán, 21 montenegrói volt[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a török ada (sziget) névből származik. Régi magyar neve Asszonyfalva volt. Az Ada elnevezés csak 1702-ben tűnik fel. A Temesi bánság 1723-ból származó térképén Ada-Hatta néven szerepel.

A mai név levéltárban föllelhető változatai:[2]

  • Ostrva
  • Adda
  • Osztrova
  • Osztrova sen Ada

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A település létrejötte

A régészeti kutatások szerint ez a vidék már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. Fellelhetők a rómaiak, hunok, avarok és szláv törzsek nyomai is. A IX. században a Pannon síkságon megjelentek a magyarok, és a területen és a XII. és XIV. század folyamán egész sor magyarlakta település jött létre (Asszonyfalva, Bánfalva, Peszér).

A rendelkezésünkre álló legrégibb ismert magyar származású adat, egy 1198-ból származó dokumentum, amelyben Asszonyfalva néven említik. Ez a település a tatárjáráskor teljesen elpusztult. Az 1440-es okmányok megint említést tesznek a faluról, ami bizonyítja újjáéledését. Egy 1522-es adójegyzékből megtudhatjuk, hogy Asszonyfalva az újjáéledést követően, a mai Ada város körül húzódhatott.
A XVII. század végére az Asszonyfalva elnevezés eltűnik, és helyébe az Ada név kerül. – A Tiszának annak idején nem volt állandó folyómedre, hanem több folyóágban folyt. A víz azonban egy dombot soha nem árasztott el. A nép sokszor menekült erre a szigetre a hódítók elől. Erről a szigetről az újonnan keletkezett települést is Szigetnek nevezték el.

Más elképzelés szerint a település elődje az 1694-ben alapított Petrina nevű falu volt, amely a mai Adától délre terült el. Ezt az 1699-ből származó térképek említik először. A XVIII. századra feltehetően igen nagy település lett, itt éltek valószínűleg a mai város őslakói.
Az őslakosokhoz, betelepülő szerbek csatlakoztak és a helység nevét Petrinacra változtatták, majd a XVIII. század végén Osztrovo végül Ada néven említik. – Adica, ahol ez a középkori település létesült valóban sziget volt és éppen ezért hadászati szempontból betölthette a határőr sánc feladatát.

172325. évi térképén a Tiszának a bácskai oldalán Ada-Hatta alakban szerepel. 1736-ban más okiratok is e kettős néven említik, mint határőri katonai sáncot, mely hatvankilenc határőrt tartozik kiállítani, pedig a vármegye panasza szerint 200 megadóztatható egyén lakik e helységben, melyhez Bánovcze, Csanadszki és Novoszeló nevű puszták is tartoznak.

[szerkesztés] A határőrvidék részeként

A XVII. század kezdetén létrehozták a katonai határőrvidéket, amelyhez Ada is hozzátartozott. Az osztrákok a határőrök toborzásánál elsősorban a helybéli szerb lakosokra támaszkodtak, de az 1690-ben Arsenije Černojević által e területekre települt szerbek is szép számban bekapcsolódtak a határőrök munkájába. Ezek a határőrök meglehetősen nagy előnyjogokat élveztek. A katonai határőrvidék első összeírásainak adataiból kiderül, hogy 1720-ban Osztrován 69 határőr és 11 özvegy élt.

1791-ben a határőrvidék felszámolása után létrehozzák a tiszai koronakerületet, ami a határőrök előnyjogainak megnyirbálásával járt. Az elégedetlenség a határőröket e terület elhagyására késztette, sokan a mai Ukrajna területére költöztek. Hogy a határőrök tömeges kivándorlását megakadályozzák, a kamara kénytelen volt a határőrök számára bizonyos jogokat biztosítani. Ennek érdekében Mária Terézia felszabadította őket a különféle járadékok fizetése alól, kivételt csak a kincstárnak fizetendő adó képezett. Ennek ellenére mégis sokan elköltöztek, így munkaerő hiány jelentkezett ezért újabb betelepítésre került sor. Ekkor lakossága nagyszámú magyarral, szlovákkal, bunyeváccal és más népekkel gyarapodott.

[szerkesztés] 19. század

A nemrég épült ortodox templom

1848-ban az úrbéri viszonyok megszüntetésével erőteljes gazdasági és társadalmi fejlődés kezdődött. A bécsi kamarilla Ada határában igen nagy földterülettel (legelő és szántó) rendelkezett, amelyet az 1879-ben kiadott egyezmény értelmében a város polgárai megszerezhettek. A földosztás azonban visszaélésekre adott lehetőséget és csak azok jutottak földhöz akik már régebben is rendelkeztek vele. A nincstelenek kimaradtak a legelők felosztásából, ami nem kis elégedetlenséget váltott ki soraikban, viszont a földosztásnak ez a módja a község határában serkentette a tanyák kialakulását.

A gazdasági fejlődés a XIX. század folyamán indul el, és 1836-ban már mezővárosi rangot és címert is kapott. Az első iskolát 1703-ban alapította a pravoszláv egyház, 1760-ban pedig a római katolikus egyház hozott létre iskolát és plébániát, majd 1795-ben temploma épült. 1885-ben megalakult a mai Szerbia területén az egyik legrégibb mezőgazdasági iskola. 1870-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól.
A század közepén a város már saját gyógyszertárral rendelkezett, sőt egy kis kórházat is létrehoztak. Ugyanebben az időszakban kezdi meg működését a posta és a távirda. 1889-ben eléri a vasút, 1908-ra pedig már saját áramfejlesztővel rendelkezik.

[szerkesztés] 20. század

A községháza

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott, 1918-tól az SzHSz királyság része lett.

1941-ben ismét Magyarországhoz került egészen 1944-ig.

Adát 1944. október 8-án „szabadította” fel a Vörös Hadsereg. Itt is megalakult a Népfelszabadító Bizottság helyi szervezete. Az oroszok megérkezése előtt azonban már 200 embert foglyul ejtettek, akik közül 16-ot rögtön kivégeztek, a megmaradottakat éheztették és kínozták. Az adai áldozatok száma kb. 30 fő lehetett.[3]

[szerkesztés] Jelenkor

A község területén jelentős a mezőgazdaság és a magánipar. A kisüzemi gazdaság termelőkapacitása és munkaereje hagyományosan erős. Magániparában ismert az öntözőrendszeres mezőgazdaság, faipar és a gépipar (szerszámgépgyártás: Potisje Holding).

Ada kedvező földrajzi fekvésének köszönve vadászati-, halászati- és sport-turizmust is szervez. A disznótorok és a fogatos kocsikázás mellett lóversenyeket is rendeznek itt. Az Adára érkező megtekintheti a pravoszláv templomot, melynek oltárképeit Novak Radonjić képzőművész és irodalmár festette. Továbbá megtekinthető az adai születésű nyelvész, Szarvas Gábor (1832–1893) mellszobra is.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Címere

[szerkesztés] A település

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Ada község honlapja
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Zentai Történelmi Levéltár
  3. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök