Őrszállás

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Őrszállás
Станишић
Stanišić
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Őrszállás címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Zombor
Rang Falu
Terület 89,9 km²
Népesség (2002)
  • 4808 fő
Irányítószám 25284
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Őrszállás (szerbül Stanišić / Станишић, németül Stanischitsch vagy Donauwachenheim) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében, Zombortól 22 km-re észak-keletre, a magyar államhatártól mindössze 5–6 km-re fekszik. A falu 90–105 méter tengerszint feletti magasságban, a Telecskai-dombok peremén terül el. Északról Regőce (7 km), délről Nemesmilitics (10,5 km), nyugatról Bácskörtés, keletről Sári határolja. A falutól mintegy 5,5 km-re folyik a Mosztonga-patak.

A XVIII. századot megelőzően a Telecskai-dombokon túl eső terület – így a Bácskörtés és Gádor felé eső mezők nagyrésze – ingoványos, lápos vidék volt, melyet nagyobb esőzésekkor, illetve a Duna vízszintjének megemelkedésekor teljesen elöntött a víz. A jelenlegi község alapítói így a Telecskai-dombhát határán telepedtek meg, ahol a belvíz már nem volt fenyegető. Az alacsonyabban fekvő területeket szerbek, míg a magasabban elterülő részeket 1788-tól svábok vették birtokukba. A két falu egyesüléséből 1811-ben jött létre a mai község, Őrszállás.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1815-ben 6117 lakos
  • 1880-ban 6685 lakosából 4451 német
  • 1891-ben 7221 német, magyar és szerb lakos
  • 1910-ben 7086 lakosából 5206 német, 1266 magyar, 557 szerb, 6 horvát
  • 1921-ben 7584 lakosából 5620 német, 1132 magyar, 739 szerb-horvát, 36 szlovák
  • 1931-ben 7596 lakosából 5382 német, 1285 szerb-horvát-szlovén-macedón, 911 magyar
  • 1940-ben 7579 lakosából 6915 római katolikus, 580 ortodox
  • 1948-ban 7741 lakosából 3763 szerb, 2480 horvát, 1224 magyar, 181 német
  • 1961-ben 7521 lakosából 4464 szerb, 1814 horvát, 1019 magyar
  • 1971-ben 6156 lakosából 3526 szerb, 918 jugoszláv, 845 horvát, 758 magyar
  • 1981-ben 5476 lakosából 2804 szerb, 1522 jugoszláv, 585 magyar, 492 horvát
  • 1991-ben 5131 lakosából 3140 szerb, 946 jugoszláv, 459 magyar, 454 horvát, 18 német[1]
  • 2002-ben 4808 lakosából 3511 szerb, 367 horvát, 363 magyar, 140 jugoszláv, 16 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A települést Örs[2] néven említik először 1339-ben, majd ugyanezen a környéken egy Bathteremlye nevezetű lakott helységet jegyeznek le 1342-ben. Ellenben 1366-ban már Paris ill. Paris falu néven jelenik meg itt egy község.[3]

A település szerb neve a legenda szerint onnan ered, hogy amikor az új falujuk helyét keresve a vándorló tömeg elfáradt, vezetőjüknek így kiabáltak: „Stani, čiča!” (Megállj öreg!). Így előbb a település neve Staničič lett, majd később Stanišić, ahogy 1654 lejegyezték.

1832-ben Sztanisity, 1904-ben hatósági rendeletre Őrszállás, 1918-tól pedig Stanišić.

Német elnevezése a szerb névből módosult, ugyanakkor egy helyi elbeszélő szerint a stein sitz-ből származik, ami magyarra lefordítva: ahol a kő áll.[4] – A németek idetelepítésük előtt 1786. augusztus 30-án kőkeresztet emeltek, jelezve a majdani temető helyét. Névalakok: Stanischitsch vagy Stanischitz, esetleg Tannischitzis. 193536 között megjelent a Donau-Wachenheim, Deutsch-Wachenheim, Steinsitz és a Tannenschütz elnevezés is, de ezek nem általánosan elfogadottak.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskora

Őrszállás jellegzetesen bácskai település, amelyet írások Örs néven említenek először 1339-ben[2], majd ugyanezen a környéken egy Bathteremlye nevezetű lakott helységet jegyeznek le 1342-ben. Ellenben 1366-ban már Paris illetve Paris falu néven jelenik meg itt egy község[3]. Parish neve nem szerepel az 1520-as török összeírásban, de az 1554-es, 1570-es, majd az 1578-ban is feltűnik, 17 török és 9 szerb családdal. 1412-ben ismét megemlítik Bathteremlye helységet, mint Maróti János birtokát.

[szerkesztés] A török idők

1746-os térkép Sztancsity pusztával

A törökök a szegedi szandzsákhoz tartozó faluként írnak róla 1578-ban. Mai nevén, szerb településként 1635-ben jegyzik le. 1658-ban Serényi Pál nádori donáció útján megkapja Stanisics pusztát – a mai település területét – néhány szerb családdal. Az 1698-as szerb kitelepülést követően már pusztaságnak számít, és nem szerepel az 1715-ös összeírásban sem.

Az 1740-es évekig a zombori határőri milicia kezén volt 18 puszta között Staniczki puszta is. A terület még 1762-ben is puszta volt, ahol a királyi szarvasmarhát legeltették.

[szerkesztés] Újratelepítés – 18. század

Az ortodox templom

A baracskai és dautovai szerbek az oda özönlő magyaroktól kiszorítva, erre a pusztára akartak letelepedni, és Cothmann telepítési biztos az új falut a puszta azon részén jelölte ki, ahol a péterváradi és a zombori utak találkoznak, hogy így a közszolgálatnak előnyös helyen legyen. A mellette fekvő Sári pusztát Katymártól elvéve, Sztanisicshoz akarja csatolni, miáltal ez az új falu 220 telkes gazdát is befogadhatna.

A falu telepítését még 1763-ban megkezdték s több felől jöttek oda a szerbek, úgy hogy 1768-ban már 88 szerb telkes gazda volt Sztanisicson. 1769-ben a falura 255 forint vármegyei adó volt kivetve. 1772-ben felépült az ortodox templom, két évvel később pedig az első iskola is. 1770-ben néhány német család telepedett le a környező Bácskörtés és Gádor faluból, akik 1782-ben megalapítják a katolikus plébániát. 1786-ban további 100 német család érkezett Lorraine, Rajna-vidék, Pfalz és Saar régióból. 1788-ban a németek külön falut alakítottak és a szerbek faluját Ó-, a magukét Újsztanisicsnak (Neu Stanischitz) nevezték el. Volt bírájuk és öt esküdtjük. A település gyorsan fejlődött, s hamarosan a megye egyik legnagyobb falujának számított.

Vályi András, 1799-ben kiadott „Magyar Országnak leírása” című könyvének 3. kötetében így ír a faluról:

Sztanisity, rátz, és német falu Báts Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, és ó hitüek, fekszik Nemes Militicshez 4500, Zomborhoz 10020 bétsi ölnyire; határja három nyomásbéli, leginkább búzát, és zabot terem, földgye fekete, erdeje nintsen, szőleje jó bort terem, n. nyug. részén székes vizei vagynak, fája, nádgya nints, marhával, és terméssel bővelkedik, piatza Baján, és Zomborban.[5]
A fő utca a XX. század elején

17901830 között (főként 1812 és 1820 között) újabb 150 német család költözött ide, főként Csátaljáról. Később 45 magyar és 25 szlovák család is érkezett. A szerbek lélekszáma ekkor csökkent, a németeké pedig 1830-ra elérte a 400 családot.

[szerkesztés] A 19. század

1805-ben is még a báró Redl család birtokában volt a település a hozzátartozó Sári pusztával együtt. 1811-ben a két Sztanisics egyesült, s megkapta a mezővárosi rangot. 1813-ban báró Redl Juliánna, mint fiai gondnoka, a mezővárost, Sári és Rasztina pusztákkal együtt összeírta; ekkor Sztanisicson 226 1/2 telek és 573 ház volt. 1820-ban ortodox és római katolikus templom volt Sztanisicson, mely utóbbi az elpusztult régi helyébe 1815-ben épült.

Az 1850-ben megjelent Magyarország Geográfiai Szótára így ír a településről:

Sztanisics, magyar-szerb-német m. v., Bács vmegyében, Zombortúl északra 3 órányira, 3400 római katolikus, 1100 n. e. óhitű, 70 zsidó lak., katolikus és óhitű paroch. templomokkal, synagógával. Határa 1100 négyszögölével 24,577 hold, mellyből urbéri szántóföld 226 4/8 telek után 8424 hold, rét és beltelek 5459 h., jó legelő 3840 h., szőlő 615 h., majorsági szántóföld és rét 4716 h., tavak s mocsárok 1133 h., utak stb. 390 hold. Földje homokos ugyan, de termékeny; bora gyenge; erdeje nincs. Birja a báró Rédl nemzetség.
A községháza a XX. század elején

Régi pecsétei a következők:

  • Szerb pap, előtte térdelő szent nőt áld meg. „Sig. Cam. Poss. Sztanisics.” Használták 1776–80.
  • „S. Ven. Teits. Stani. Coloni.” Szent Vendelin pásztor nagy bottal, fölötte „1787.” Használták 1788.
  • Pap és a nő, mint az 1. szám, s e mögött szántóvas .„Sig. Cam. Szt. Anicsics.” Használva 1793.
  • Szent férfi, kisebb férfival kezet fog, a kisebb mögött szántóvas, a szent mögött az évszám: 1800. „Camer. Posses. Szt. Anicsics.” Használva 1809.
  • Kis ház, ez alatt több búzakalász, kévébe kötve, ez alatt szántóvas és csoroszlya. „Sig. Priv. Oppi. Sztanicsits 1811.” Használva 1821–29.

[szerkesztés] A 20. század

A németek 194445-ben történt kitelepítésével, és a helyükbe érkezett 5430 dalmát és macedón telepes beköltöztetésével megváltozott a falu lakosságának eredeti etnikai összetétele, a magyarok száma pedig fokozatosan csökkent. Ma már csak 363 lélek vallja magát magyarnak. A fogyatkozás akkor vett erőteljes lendületet, amikor az ötvenes évek végén megszűnt a magyar nyelvű oktatás a helyi iskolában. Csak nagyon kevés magyar család szánta rá magát, hogy gyerekét a szomszédos nemesmiliticsi magyar iskolába írassa. A kilencvenes évek elejétől már az anyanyelvápolás, a magyar nyelv fakultatív oktatása is – érdeklődés hiányában – megszűnt. A gazdasági migráció sok lakost elvitt Őrszállásról, főleg németországi vendégmunkára. A század végén több család költözött Ausztráliába, Kanadába.

[szerkesztés] Boldogságos Szűz Mária Szent Neve katolikus templom

Képeslap a katolikus templommal

Mint arról a templom rózsaablakán található felirat is árulkodik, a templomot a falu birtokosa, a Rédl-család építette 1815-ben. Az épület tornya 47 méter magasságig emelkedik a falu fölé, orgonáját (2/20 m/r) 1890-ben az Angster gyár építette. A templom hossza 45 méter, szélessége 20 méter, a hajó belmagassága 17 méter. Négy harangja közül a legnagyobb 799 kg, a legkisebb 95 kg. A templom külső és belső renoválására utoljára 19501961-ben került sor.

A sztanisicsi plébániát 1788-ban alapították mely a trianoni békeszerződésig a Kalocsai főegyházmegye zombori esperesi kerületéhez tartozott. Ma a Szabadkai Egyházmegye Dunamenti Főesperességének zombori esperesi kerületének része. Az anyakönyvet 1788-óta vezetik. A misék eredetileg németül és magyarul folytak. Ma az istentisztelet nyelve horvát, magyar és német.

A második világháború alatt Kopping Jakab (1872–1949) plébános a helyi láger lakóit élelmezte, ezért internálták. Wagner Pál helyi káplán pedig a lágerbe hurcoltakon segített, ezért letartóztatták, de sikerült megszöknie, Horvátországba, majd Ausztriába menekült.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Bakacs

Ezen a vidéken feküdt hajdan Bakacs (Bakocs) község. – Más forrás szerint Csonoplya mellett keresendő, de nem valószínű, hogy e kettő egy község lett volna. 1399-ben a Czobor és Régyi családok birtoka volt. Kimerítőbb okleveles adatot találunk a község birtokviszonyairól: a XV. század elején a Régyi családot uralta. Régyi Mártont azonban a király birtokától megfosztja és azt Régyi Kozmának adja. 1407-ben a Régyi család más tagjai is birtokosok voltak itt. Egy 1411-beli oklevél szerint Régyi Márton özvegye visszakapta rokonaitól a férje elkobzott jószágát. A Régyieknek azonban később is összeütközésük volt a királlyal, miért is 1416-ban Zsigmond király megfosztja Régyi Tamást és Mihályt birtokuktól és Lengyel Mihálynak és Gergelynek adja. 1424-ben Lengyel Mihály birtokát 200 aranyért megszerezte Maróthi János.

A század közepén más családoknak is volt itt birtokuk, így az 1464-ben felbukkanó Csákán családnak is, mely innen vette előnevét. 1468-ban Régyi Vajda Mátyás tiltakozik az ellen, hogy Szentlászlói Vajda Bálint az ő birtokát elidegenítse. 1475-ben Mátyás özvegye birtokainak egy részét zálogba vetette a Matucsinaiaknak. 1468-ban birtokot szerzett itt Régyi Polyák Péter, a vármegye alispánja is. Ugyancsak birtokosa volt 1479-ben a Szákai család is. Innen veszi előnevét az 1487-ben szereplő Révai család, mely 1495-ben az Erdélyi és Varsadi családokkal együtt birtokos itt. 1519-ben egy Csukás Benedek nevű nemes özvegyének is volt itt birtoka, melyet ez évben Bornemisza Mihálynak eladott.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Források

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Magyar Katolikus Lexikon
  • M. Berber: Stanišić, hronika. Sombor, 2006.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  • Nikolaus Rettig: Die Ortsgeschichte der Gemeinde Stanischitsch wie es einmal war. München, 1977.
  • Johann Bayer: Deutsche Siedler in Stanisic bis 1828. Heuchelheim, 1983.
  • Michael Hutfluss: Ortssippenbuch Stanischitsch/Batschka 1788–1895. Frankfurt, 1986.
  • Orts- / Familiengeschichte Stanischitsch, 2
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b Örs település Bodrog vármegye nyugati részén volt található Garától délkeletre (1339: Wrs (Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp., 1963–1998: 725) ~ Vrs (Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–III., V. Bp., 1890–1913: 206), 1346: Ewrs (Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp., 1963–1998: 725).
  3. ^ a b Páris település Bács vámegyében volt található, pontos helye nem ismeretes (1346: Paris ~ Parys (Anjoukori okmánytár I–VI. Szerk. Nagy Imre. Bp., 1878–1891. VII. Szerk. Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 1920.: 585–6, vö. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–III., V. Bp., 1890–1913: 159).
  4. ^ Német Zoltán: Drobina kakaspaprikása. Magyar Szó 2007. december 17.]
  5. ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, 1796.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök