Écska

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Écska
Ечка
Ečka
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Écska címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Nagybecskerek
Rang Falu
Terület 25,5 km²
Népesség (2002)
  • 4513 fő
Irányítószám 23203
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Écska (szerbül Ечка / Ečka, németül Etschka, románul Ecica) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében helyezkedik el, Nagybecskerektől néhány km-re délre a Béga bal partján.

Korábban két községet alkotott, ezek Écska és Ecsehida.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • Ecsehidának 1891-ben 2774 román lakosa volt[1]
  • Écskának 1836-ban 1384 lakosából 1325 német, 59 magyar,[2] 1913-ban 1347 lakosából 1280 német, 67 magyar,[2] 1935-ban 929 lakosából 904 német, 425 magyar[2]
  • 1948-ban, a két falu összeolvadásával a településnek 3934 lakosa volt
  • 1953: 4188
  • 1961: 4323
  • 1971: 4621
  • 1981: 5293
  • 1991-ben 5172 lakosából 2332 szerb, 1796 román, 526 jugo., 227 magyar, 18 német[3]
  • 2002-ben 4513 lakosából 2483 szerb, 1325 román, 196 magyar, 123 jugo., 9 német[3]

[szerkesztés] Nevének eredete

  • Écska: 1899-ig Német-Écska (németül Deutsch-Etschka)
  • Ecsehida: régebben Román-Écska vagy Oláhécska (szerbül Mala Ečka románul Ecica Română, németül Alt Etschka)

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ecsehida

A középkori Ecsehida, melyről az 14391441. évekből kelt oklevelek emlékeznek meg, a mai Ecsehida közelében fekhetett. E helység vám- és révhely is volt. Az 14401441. évi oklevelek Becse várának tartozékai között sorolják fel. Innen származik az Ecsehidai Bírósi család, melynek egyik tagja Balázs, torontáli királyi emberként szerepel.

A község túlélte a török hódoltságot. A hagyomány szerint a hódoltság alatt a terület Despotov Aga tulajdona volt. Az 1717. évi összeírás alkalmával 20 lakott házát vették fel. A Mercy-féle térképen Eczka alakban a becskereki kerületben, a lakott helyek között találjuk. 1767-ben, Mária Terézia királynő rendeletére, marosmenti oláhokat telepítettek ide. 1788-ban az orosz-török háború kitörésekor a Szerbiából és Boszniából menekülő családok közül kilenc nyert itt elhelyezést. 1781-ben a helységnek azt a részét, melyből később Écska lett s mely addig a kincstáré volt, árverés útján Lázár Lukács bérlő vette meg. 1838-ban Lázár Zsigmond tábornok volt a helység földesura. 1833-ban 60 háza égett le.

Az 184849-es szabadságharc alatt a szerb felkelők Perlaszról jövet átvonultak a községen, de összeütközés nem történt. 1876-ban, 1894-ben és 1910-ben kolera pusztított a lakosok között. A szerbek temploma 1711-ben, a románoké 1856-ban épült.

[szerkesztés] Écska

Üdvözlet Écskáról

Az 1717. évi összeírásban a becskereki kerületben csak egy Écska fordul elő, ahol 20 lakott házat írtak össze. Lakosai szerbek és románok voltak. 1781-ben, a kincstári jószágok elárverezése alkalmával Lázár Lukács kincstári bérlő vette meg 217 000 forintért.[4] Ezt követően kezdődött a mocsaras, jórészt lakatlan vidék felvirágzása: mindössze néhány évtized alatt az écskai uradalom neves mintagazdaság lett.

178384-ben szerb lakosai Csentára (Leopoldva) költöztek és helyükre bolgárok telepedtek, akiknek földesuruk Écskai Lázár János 1793-ban katolikus plébániát alapított. Voltak itt még evangélikus szlovákok is, akik 18011802-ben papjukkal és tanítójukkal együtt Antalfalvára költöztek. Német lakosai a temesi bánság különféle területeiről 1802-ben telepedtek le. 1825-ben a bolgárok is elköltöztek innen s ettől kezdve a lakosság németajkúakból állt, kikkel Écskai Lázár Ágoston földesuruk 1825-ben 30 évre haszonbérleti szerződést kötött. Mikor a bérleti szerződés lejárt, 1856-ban az uradalom felmondta a bérletet. Miután az écskaiak művelhető föld nélkül maradtak, a katonai Határőrvidékhez tartozó perlaszi réteken akartak letelepedni; ebbeli kérelmüket azonban 1864-ben elutasították. Hosszas utánjárás után végre 1865-ben, az Écskáról elköltözni akarók részére a Titel átellenében fekvő területet jelölték ki új letelepedési helyül; 1866-ban át is költöztek ide s megalapították Rudolfsgnad (Rezsőháza) helységet.

Az écskai „torony”

1848 július 15-én Kiss Ernő, a délvidéki magyar sereg vezére, 1500 emberével fényes győzelmet aratott e helység határában a Sztratimirovics György vezérlete alatt álló 6000 szerb felkelő fölött. 1848 augusztus 28-án újabb összeütközés volt Aranyi főhadnagy 400 emberből álló csapata és 800 szerb felkelő között, mely szintén a magyarok győzelmével végződött.

1831 augusztus 15-étől október 5-ig 187-en haltak itt meg kolerában, 1836-ban pedig 55 lakóház és 53 gazdasági épület égett le. Az első római katolikus templom 1794-ben épült vert falból;[2] 1836-ban leégett, és csak 1863-ban épült újjá Szent János tiszteletére.

1946-ban német lakosait kitelepítették a jugoszláv hatóságok. Ma a falu leginkább haltelepéről híres, amit még a XIX. században alapítottak.

[szerkesztés] A Harnoncourt (Lázár)-kastély

A piros kastélynak emlegetett, angol stílusú, tornyos, manzárdtetős úrilakot az Écskát birtokló Lázár család egyik sarja, Lázár Ágoston építtette a XIX. század első felében. A Kastély ünnepélyes megnyitójára 1820. augusztus 29-én került sor többnapos ünnepség keretében, mikor is annak harmadik napján Liszt Ferenc itt adta első nyilvános fellépését.[4]
Halála után Zsigmond örökölte, aki után leányára, Mariannára gróf Harnoncourt Felixnéra szállt, majd az ő gyermekeire gróf Harnoncourt Felixre és Alicere. A kastélyt későbbi tulajdonosa jelentősen megnagyobbította. Hatalmas csarnokában gazdag gyűjteménye volt az Afrikából hozott vadásztrofeáknak. E kastélyban az 189899. években megfordult Ferenc Ferdinánd trónörökös is. Az 1920-as években Pallavicini György őrgróf, a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet fia lakta családjával.[4]

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] A Harnoncourt-kastély

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Msgr. Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez. 1993.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ a b c d Magyar Katolikus Lexikon
  3. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  4. ^ a b c Kecskés István: Felújítják az écskai kastélyt. Magyar Szó, 2006. december 6.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök